Amikor csomók kötettnek...

Awtino

- Mrghllghghllghg! - kiabálja feléd széles karmozdulatokkal az egyik apróság, majd a többiek felkapják a kiáltást és sétatempóból átváltanak futásra. Az emberek ezzel szemben mozdulatlanul nézik eddigi ellenfeleik rohamát. Közben érzed, ahogy kis mértékben megrázkódik a talpad alatt a föld.


Alors

Másolatod mintha csak egy élő tükörkép lenne utánozza minden mozdulatodat, így miközben vizslatod ő is ugyanezt teszi veled. Elindulsz egy véletlenszerűen választott irányba az eddigi helyedtől, azonban újdonsült éned követ téged, úgy látod nem tudod lerázni. Utad közben elhaladsz más arctalan emberek mellett is, akik nem sokkal ezután felveszik az alakodat és arcvonásaidat, majd ők is követni kezdenek. Ennek hatására lélekszakadva elkezdesz rohanni, de olyan mintha sehova nem haladnál, ugyanolyan sátrak, ugyanolyan asztalok köztük és mindenhol te vagy, sok tíz és száz példányban. Futás közben aztán megbotlasz valamiben és arccal a földre esel. Hirtelen elcsendesedik minden, majd beomlik az arcod alatt a föld, egy karókkal kibélelt gödröt fedve fel. Az oldalán Farkasfog kapaszkodik, látszik rajta, hogy nem bírja már sokáig tartani magát, az egyik lába már éri is a karókat.

Ulwen

Fogyatkozó erővel kapaszkodsz a gyökérbe, amikor hirtelen valami ezüstösen csillanó jelenik meg feletted. A sólyom, gondolod először, majd látod, hogy egy arc is tartozik hozzá, a ma megismert hóhajú férfit ismered fel benne. Arca kába, szinte mozdulatlan, nem is mozdul meg jó pár pillanatig.

Bowen(15:56, pár perc)

Ezúttal egy marcona férfi lép elő, amolyan matrózféle lehet. Közben te odamégy az egyik fogadásokat bonyolítóhoz.
- Igen-igen. Tudja errefelé nem mindenki viselhet fegyvert, már persze a kalandorokon kívül. De mégsem élhetünk abból, hogy ők ölik egymást az arénánkban. Persze azért vannak ilyen helyek. Igen, mint a Rivini aréna, de oda nem lehet csak úgy bemenni verekedni egyet. Ha lövöldözni akar, akkor az öreg Lathart keresse meg, itt van a sarkon, ni, balkéz felé. Bár lődözni csak nappal szoktak nála, ilyenkor estefelé már bezárja a boltot.
- Nem akar fogadni az úr esetleg? Igencsak ígéretes az új kihívó - bök a küzdőtér irányába.

Ulwen
Óvatosan húzta el az arca elé lógó iszalagot és puhán lépett az avarban. Nem volt hangtalan, de legalább olyan csendes, mint egy őz. Levette csuklyáját és maszkját, hogy mélyen belélegezhesse a fanyar illatú erdei levegőt. Ezt a környéket százból is felismerte volna... az otthona volt, mégis valahogy más. Egy farkas ösvényt követett, idegen erő vonzotta magához. Aztán az egyik ágon megjelent egy varjú.
-Hát itt vagy! Gyerünk, mutasd az utat! -lelkesedett, mire a madár felrebbent és előre repült. Futva követte, félrelökve maga elől az ágakat, de hirtelen beszakadt alatta a föld... Érezte, ahogy egy kihegyezett karó átdöfi a csizmája talpát és vele együtt a lábfejét is. Felordított a fájdalomtól, miközben belemarkolt egy kiálló gyökérbe, hogy ne zuhanjon a teste is a gyilkos karók közé. Torz üvöltése visszhangot vert a farkasveremben. "És most... hogyan mászok ki?" suhant át elméjén a gondolat, miközben minden erejével próbálta megtartani magát. "Így soha nem jutok el Végtelenbe... Miért? Itt a varjú, hogy az utat mutassa... és a sólyom... Miért?! Miért nem juthatok el a célhoz... mi hiányzik?" Újra felordított, ahogy a karó egyre vastagabb részei nyomódtak a lábába, megkörnyékezte a hányinger és a szíve ki akart ugrani a helyéről... Látta, amint a verem felett elreppen a sólyom... az ezüst szárnyú sólyom...

Alors

Egy darabig csak nézem jóképű másomat, aztán próbálok minél messzebb jutni onnan. Futva, ha kell.

Awtino

Először, most hogy rám figyelnek, újra beszélni próbálok hozzájuk:
-Miért hadakoznak maguk, amikor biztosan találhatnának békés megoldást is a problémáik megoldására?
Ha nem válaszolnak, vagy egyáltalán nem reagálnak, akkor újra megütögetem a fát, és megint megkérdezem ezt.

Awtino

A hangerő emelése semmilyen látható hatással nem jár, ellentétben azzal mikor megütöd a fát. Tiszta, fémes hang hallatszik, ami sokáig visszhangzik. Egy harangra emlékeztet téged. Ahogy terjed a hangja, mind az aprók, mind az emberek felfigyelnek rád és abbahagyják a küzdelmet. Diadalod azonban nem tart sokáig, ugyanis egységesen feléd fordulnak és fenyegetően megindulnak.

Magadon semmi szokatlant nem látsz, leszámítva egy vörös foltot a ruhádon, azon a helyen, ahol keresztül ugrott rajtad a pici lény.

Ulwen(16:15, meghatározatlan)

Az istálló csendes, látni nem látsz senkit, de érzed a lovászfiú szagát a környékről. Néhány ló elégedetten ropogtatja az elé rakott abrakot. Gesztenye közelsége megnyugtat, hamar elszenderülsz.

Bowen(15:51, 5 perc)

A kihívó az elején kap pár pofont, de láthatólag nem vitt bele sok erőt a Bajnok.
- Ha gondolod öcsi, bármikor kiszállhatsz. Csak egy szavadba kerül - jegyzi is meg, míg a cingár összeszedi magát.

Az egy szó nélkül nekitámad. Meglepődve látod, több van a fiúban, mint ami elsőre látszott. Egész fürge, így sikerül bevinnie jó pár ütést, amivel kivívja a tömeg szimpátiáját. Egyre több őt biztató kiálltást hallasz. A kapott ütések, azonban nem nagyon zavarják a Bajnokot, nem hiszed, hogy erős találatok lennének. Nem úgy amiket ő ad, minden pofon után lassabbá válik kihívója, végül el is terül a földön. Csalódott morajlás fut végig a tömegen.
- Még valaki? - üvölti.

Alors

Felteszed a kérdést, de válasz nem érkezik. Viszont valamilyen mozgást látsz a leány arcának helyén. Először csak azon a részen, hol a szájnak kéne lennie, majd lassan továbbterjed és kialakul az arcod szakasztott mása, végül a haja is fehérré színeződik.

A környéken csak az eddig is látott sátrakat és asztalokat látod. Az egész egy végeláthatatlan réten van, fákat, állatokat, vagy egyebet nem észlelsz.

Alors

Ha egyéb furcs jelenséget nem tapasztalok, az arctalanná lett lányhoz intézem újabb kérdésemet:
-MIért sír itt mindenki? Vagy mitől izzadnak, ha az lenne?
Eközben a környezetet fürkészem, van-e épület, tereptárgyak a jelenlévők körül.

Ulwen
Miután visszaérkezik a fogadóhoz az istállóba megy, ahol aztán lova állásában egy meleg takaróba csavarja magát és felkészül az alvásra. Még sokáig fülel, ha el is szenderedik még nem tud mélyen aludni a város szokatlan zajai miatt.

Awtino

Próbálom kicsit jobban felhívni magamra a figylmet, hangosan beszélek, dobolok egy fán, esetleg egy nagyobb ágat betartok közéjük, ha küzdeni próbálnak. Ha semmi, akkor lassan óvatosan megérinteném az embert. Mindeközben szétnézek magamon is, ruházat, test, esetleg van e valami a nyakamban.

Alors

Amint körbenézel azt tapasztalod, hogy nem is olyan nyilvánvalóan rémség a táncpartnered, ugyanis körülötted mindenki olyanná vált, mint a táncpartnered. Ettől függetelenül viselkedésükben nem látsz változást. Saját magadon nem veszel észre semmit, de ahogyan megállapítod, a többieknek is csak az arca lett semmivé.

Ulwen(15:45, fél óra)

Ahogy nézegeted a fák ágait megakad a szemed egy nagy, fekete tollon, ami az egyik fa lombos ágán akadt fenn. Madarat viszont nem látsz, se a fekete toll volt gazdáját, se sólymot, és semmilyen mást sem.

A visszafelé kissé gyorsabb haladsz, mint az odaúton, már tudod merre kell menned. Kezd sötétni, de a városon ez egyáltalán nem látszik meg, ugyanakkora tömeg van.

Ygdral(15:30, pár perc)

Az előadásának végeztével a dalnok a felszolgáló leányok egyike felé néz és egy széles mosoly kíséretében színpadiasan meghajol felé. Az fülig pirul és azt se tudja merre forduljon. A többiek nevetgélnek mellette.

- Remélem elnyerte tetszését - fordul a kis közjáték után hozzád.
- A Szórakozónegyedben találja. Mondhatni aköré épült a negyed, a térrel és a fogadóirodákkal együtt. Nagyjából a közepén is van az egésznek - kapod a választ.
- Esetleg kérne még egy dalt?

Bowen(15:46, 5 perc)

Egy kevés habozás után válallkozik egy cingár fickó, ki is nevetik. A Bajnok is jót derül, de visszalép a küzdőtérre. Amennyire meg tudod állapítani a Bajnok erős és jó a mozgása, nem egyszerű feladat eltalálni. Minden bizonnyal jó ideje űzi már a harc ezen formáját. Ezt nem mernéd kijelenteni a kihívójáról.

Amint belép a szorítóba mindkét fél, elkezdik kiabálni mögötted:
- Ritka jó alkalom, szaporítsa a pénzét. Fogadjon a kihívóra és ha nyer minden érméért 6 másikat adunk!

Ygdral

Csendben hallgatja végig a bárd legeandáját, ám már mintha hallott volna erről az erioni nevezetsségről.
-Mond csak bárd uram, merre találom ezt a pavilont?
Közben magában már el is tervezi hogy a közeljövőben felkeresi a helyet.

Ulwen
Egy tizenöt-húsz perc meditáció után felkel a fa mellől, majd elindul vissza a fogadó irányába miközben ismét elrejti arcát. Miközben elhagyja a parkot körültekintően figyel az ágakra, hátha a sólyom is errefelé vert tanyát.

//Nem, ez Aranyosi Ervin szerzeménye //

Alors

Ezt látva azért hátrébb lépek a nyílvánvaló rémségtől. Méricskélem egy darabig, közben körbe hordozom tekintetemet az ünnepélyen, hogy más is kezd e így elfolyni. Azért saját magamat is megpróbálom megnézni, kezem, lábam meg van e még?

//Farkasfog a verset te magad írtad? Ha lenne tp osztás, szerintem sokat érne...Nagyon jól sikerült.//

Ygdral(15:20, 10 perc)

A dalnok még befejezi, amit épp játszott, majd belekezd egy általad kért témájúba.

-Sok-sok évvel ezelőtt, egy bizonyos délelőtt,
 Erionnak hercege, hírül kapta tudja-e,
 Az éjszaka mily tábla, került a birtokába.

A költemény amely előad, egy tábláról szól, amely csodálatos módon került a városba, rajta zafír és alexandrit figurákkal, amelyek valamilyen ismeretlen játékot játszanak maguktól. A táblát és a bábuit sokan próbálják elmozdítani, majd mikor nem sikerül, inkább a lépések felé fordul a figyelem. A találgatások egyfolytában érkeznek, de egy se húzza egy évnél tovább. Közben a herceg egy üvegpavilont épített a tábla köré, ezzel véglegesen látványosságnak titulálva azt.

A fogadóban a legenda elkezdésére rajtatok kívül vendég nem tartózkodik.

Bowen(15:44, pár perc)

Az egész, tágas udvart egy küzdőtérnek alakították ki. Középen egy tízszer tíz láb méretű, négyzet alakú területen egy gödröt ástak ki, ebben zajlik a harc. Benne két ember van jelenleg, akik puszta kézzel ütik egymást. A gödör körül legalább százan állnak, pontosan nem tudod meghatározni a számukat. A fogadást lebonyolítókat könnyű megismerni, mert hatalmas erszény lóg az oldalukon és cserépdarabokat tartalmazó kosár mellettük. Kifizetést most nem látsz, de akik fogadnak, azok 1:5 arányban tesznek a kihívóra. Verekedni érkezőket kifejezetten nem látsz, azonban amíg nézelődsz az egyik fickó kiüti a másikat, akit kivonszolnak a küzdőtérről. A győztes ordít egy hatalmasat, majd ugyanolyan hangerővel megkérdezi:
- Ki mer állni valaki Azeddel, a Bajnokkal? - tekintetét kihívóan végighordozza a tömegen.

Az illető egyébként egy jó fejjel magasabb nálad, de izmosabbnak nem mondanád, középkorú, lapos orrú ember, szögletes állal, széles arccal, rövid fekete hajjal. Arcán verejtékcseppek csordulnak le, míg várakozik.


Ulwen(15:40, 5 perc)

Miközben mondod imádat, úgy érzed lelked megtisztul és újra szabaddá válik. Érzed az körülötted mozgó emberek szagát és hallod a hangjukat, talán meg is bámulnak páran, de úgy véled egyikük sem áll meg nálad.

Bár a felvett pózt tartod egy darabig, a levelek susogásából nem tudsz kiolvasni semmit.
//Mennyi ideig akarsz a válaszra várni?

Alors

A leány felkacag, majd hirtelen abbahagyja és komoly tekintettel rád néz.
- Lehet sírni és izzadni is.

Mindezt bemutatandó szemeiből hatalmas könnycseppek buggyannak elő, amik legördülnek az arcán. Ahol elhaladnak kifakítják a bőrét, eltüntetik a vonásait, szinte kiradírozzák az útjukat. Ahogy az első végigér az arcán, mintha egy jégkockát tettek volna a forró kemencére, arcának többi része elkezd lefolyni. Közben ő újra kacagásba kezd, amely csak akkor hal el, amikorra egy teljesen jellegtelen arcú, szem, száj és orr nélküli, seszínű hajú alak marad belőle.

Ulwen
A lány levéve maszkját és csuklyáját vesz mély lélegzetet, miközben az egyik fához lép, hogy átkarolja a törzsét. Érzi a kicsiny parkban pezsgő életet ,de a város zajai valahogy rontanak a harmóniáján... Az erdőben sincs teljes csend soha, de ez más... itt a madarak csivitelését elnyomják az emberek. De mégis... egy pillanatnyi békét ad a megfáradt léleknek. Letérdel a fa mellett és annak törzsébe két kézzel kapaszkodva, homlokát a kéregnek döntve kezd bele sajátos imádságába. Hangja csendes, de határozott, ha valaki arra jár és figyel talán még értheti is mit beszél erv nyelven.
Mindig csapatban, falkában vadászom.

Erős vagyok, és tudatos, nagyon.
Éjszakánként a hegytetőre mászom,
s panaszomat a holdnak ordítom.
– Nem az vagyok, akinek hisztek engem,
meséknek gyűlölt, gonosz ordasa.
Mi összetartunk, – él a csapatszellem,
– nem lennénk sose, farkasnak “farkasa”.
Nem értem hát, miért utáltok minket.
Nem ártunk másnak, ha nincsen rá okunk.
Nem tűrjük meg az ellenségeinket.
S jellemtelent, mi sosem pártolunk.
Falkán belül mi mindig szépen élünk.
Szívünk szeret, bár lelkünk nyugtalan.
Összefogunk, mert együtt többet érünk.
s holnapunk mégis oly bizonytalan.

Miután befejezi imádságát még sokáig ebben a pózban marad, szívét kitárva a fa szellemének, hátha az suttog számára valamit.

Ygdral

- Értem. Akkor haljunk valami Erioni legendát! Olyat ami itt történt, és nem egy hétköznapi dínom-dánom okozta verekedés.- mondja beletörődően a bárd tanulatlanságába.
Közben tovább bambul a fogadóban lévőkön.

Alors

-Bocsánat. Tudatlanságomban azt hittem, hogy azért vizes mindenki, mert megáztak. Hogyan lehetséges akkor ez? - kérdezem a leányzót, miközben jobbra és balra lépegetünk. Igyekszem a tekintetét figyelni, mondhatni jó megfigyelője vagyok az érzelmek váltakozásának.

Ygdral(15:19, egy perc)

A dalnok kicsit halkabbra veszi a játékát és úgy válaszol neked.
- Sajnos nem ismerek róla egyet sem, uram.

Hanghordozása alapján úgy érezhetné az ember, mintha azért nem ismer, mert nincs is olyan, de te szinte biztosra veszed, hogy még azzal sincs tisztában, mi az a Godora.

Bowen(15:34, 10 perc)

Haladsz a tömeggel, mint egy folyó sodor az áradat. Közben figyeled mit beszélnek az emberek, már amelyik nyelvet érted. Észreveszel egy nagyobbacska csapatot, akik egy küzdőveremről beszélnek. Követed őket és eljutsz egy belső udvarral rendelkező házhoz. A bejáratnál áll két nagydarab ember, belépőt szednek 5-5 rezet kérnek el mindenkitől. Mellettük belátsz az udvarra, ahol egy gödröt állnak körbe emberek, némelyik fogad valamire, a többség pedig teli torokból szurkol.

- Le tudod nyomni!
- Te vagy az erősebb!
- Üsd! Üssed, rád fogadtam te ebadta.

Elfogy előled a sor, az ajtónálló kérdő tekintettel néz rád.

Ulwen(15:20, 20 perc)

Néha-néha összeütközöl egy emberrel a tömegből, talán amiatt, hogy nem rájuk figyelsz igazán. Mindenesetre úgy érzed, hogy egyre inkább szorítja valami a mellkasodat. A Bowennek adott leírás és a szaglásod és talán némi szerencse segítségével rövid bolyongás után rábukkansz egy parkra. Nem túl nagy, de gyönyörűnek látod. A fák lombja szabályos alakra van nyírva, pár virágágyás van kihelyezve, elszórva egy-két pad. A parkot belengi a virágok és a levelek illata. A nap ugyan már lemenőben van, de ahhoz elég ereje van még, hogy kellemesen melegítse az arcodat. Pár ember lézeng a területen, de szinte üresnek érzed az eddigiek alapján.

Alors

Köszöntésedre kibuggyan a szeméből pár nagy könnycsepp, a szája még inkább sírásra húzódik, de nem húzódik el, amikor odalépsz hozz. Hagyja magát vezetni is, egészen jól táncol. Az illata is megcsap, ami talán pár virág keveréke lehet.
- Eső? Nincs itt semmilyen eső - válaszolja ugyanolyan vidáman, mint ahogyan felkért.

Valóban, ahogy körbepillantasz, látod, nemhogy nem esik az eső, de ragyogóan süt a nap. Nem is tudod mikor eshetett itt eső, mert
minden száraznak néz ki, leszámítva az embereket.

//Félig meddig tudatában vagy. Olyasmi, mint amikor félálomban vagy és sejted, hogy álmodsz, amikor pedig felkelsz, csak nagyjából emlékszel a dolgokra.//

Awtino

Az emberek arca különbözik, de a ruhájuk első ránézésre ugyanolyan, nem találsz semmilyen magasabb rangút. Így az egyik közeledben állóhoz intézed a kérdésed, de választ nem kapsz. Olyan az egész, mintha nem is hallott volna téged. Amíg ezen gondolkodsz, egy piros lény szabályosan keresztül ugrik rajtad és nekitámad a megkérdezettnek. Fájni nem fáj, de kellemetlen érzés.

(Awtino)

Felállok, leporolom a ruhámat és megcsóválnám a fejemet. Szétnézek, és ha látok a közelben valamilyen láthatóan nagyobb rangú (ruha, fegyverzet alapján próbálok tájékozódni) embert, akkor odasietek hozzá és megkérdezem, hogy miért hiszik azt, hogy joguk van elvenni mások életét. Ha nem találok ilyen személyt, akkor egy egyszerű katonához megyek oda, és megkérdezem, hogy miért teszi ő és a társai ezt más élőlényekkel.

Ulwen
Farkasfog figyeli a fogadós beszélgetését az idegennel, rápillant, mikor hozzászól és bólint is rá, de csak tovább álldogál és tűnődik. Végül mély lélegzetvétellel elhagyja a fogadót. Az utcán lehunyja szemeit és az érzékeit követve indul útnak, bízva benne hogy egy darab természetre lel...

Alors

-Öh, megtisztel, hölgyem.
Mélyen meghajolok, miközben közelebb lépek, és átfogom a derekát.

//Mennyire vagyok tudatában, hogy ez egy álom?//

Ahogy táncba kezdünk, megforgatom párszor, hogy érezhesse, most én vezetek. Aztán kissé közelebb lépek a zene ritmusára mozogva, és megkérdezem:
-Mondja kérem, hogyan lehetséges, hogy az eső miatt nem szünetel az ünnepség? Legalább behúzódhatnánk valahova.

Alors

Álmodban egy nagyszabású ünnepségen vagy, talán egy esküvő lehet az oka, de nem avgy biztos benne. Egy réten felállított díszes sátrak közt zajlik a mulatság, asztalokon halomban az étel és hatalmas kancsókban az ital. Valahol a távolban vidám zene szól, de a dallamon kívül más nem hallatszik el hozzád. Férfiak és nők egyaránt táncolnak, senkit sem látsz, aki ne így tenne. Te is érzed a lábadban a késztetést. Kontrasztban az idővel és zene hangulatával, mindenki arcán szomorúság ül, koszos, rongyos ruhában vannak és csurom vizesek. Magadra pillantasz és látod, hogy te is hasonlóképp vagy öltözve és rólad is csöpög a víz. Odalép hozzád egy kisírt szemű leányzó, zsíros, kócos hajjal, maszatos arccal. Feléd nyújtja a kezét, amin hosszú sárga körmöket vélsz felfedezni, alatta begyűlt a kosz. Vidáman, szinte kacéran kérdezi tőled:
- Van kedve táncolni?

Awtino

Alig hunyod le a szemed, egy csata forgatagában találod magad. Kicsi színes lények harcolnak vadul vagdalkozó emberekkel. A lények egyformán néznek ki, leszámítva a színüket, van köztük fekete, piros, kék, sárga és hófehér. Az egész egy erdőben zajlik, alig látsz el pár méterre olyan sűrű. Az emberek páncélban és karddal ritkítják az apróságokat, akik visítva ugrálnak le a fák tetejéről amazok fejére. Furcsa mód veled senki sem foglalkozik, mintha nem is látnának. Próbálod kerülgetni a küzdőket, azonban elesel egy fa kiálló gyökerében. Ahogy a földrekerülsz, akkor látod csak, hogy a fák gyökerei alól is bújnak elő az aprók, és van amelyik a gyökereket rágja. Nem vagy biztos benne, de mintha a fák próbálnák arrébb húzni a gyökereiket a pusztítás elől. Ezután látod meg az eget, ami vörös színben pompázik és úgy véled, hogy szabályos ütemben lüktet.

//Tudtok cselekedni, szóval nyugodtan írjátok mit szeretnétek csinálni.