Amikor csomók kötettnek...

//A többihez majd később írok...
Geri Én is átírtam. Nem vagyok a híve a teljes vértes ebédeknek    //

//Észlelés próba-lássuk látjuk e Ygdral-t???

Random number (1,10) : 4

Értékem: 15

Alors és Ulwen(14:21, pár perc)

Nevena Alorsra pillant, tanácstalan arckifejezéssel. Ha nem kap negaív véleményt, akkor elveszi a nyulat ábrázoló faragványt.
- Köszönöm. Igazán élethűek.

//Azt szeretném megjegyezni, hogy Nevenát még véletlenül sem lehet lánynak tekinteni, ugyanis legalább ötven évesnek mondanád. Az egész csapatban Alors tűnik a legfiatalabbnak//

Ulwen meséje közben, ellentétben az apóéval, mindenki elhallgat az asztalnál és figyeli a történetet. Miután befejzte Trahió apó szólal meg először.
- Hmm, érdekes. Érdekes történet. Ugye nem bánja, ha másnak is elmesélem?


Ygdral(14:16, 6-7 perc)

Végig méred az asztalnál ülőket. Hatójuk közül ötön semmi érdemlegeset nem látsz. Ellenben a nő, aki éppen mesél halvány kék színben pompázik, nyakában egy nyaklánc hasonló színben, jobban kontúrozva.
//Ha kihagytam valamit, azt nyugodtan jelezzétek, illetve ha valaki szeretné észrevenni a felétek néző, magába meredő alakot, akkor egy sikeres észlelés próbával megteheti//

Ygdral

-Köszönöm – mormogja miközben kiérkezik a tea majd félretolva a gőzölgő bögrét a leveséhez nyúl. Miközben a tányérért nyúl veszi észre hogy hogy valami plusz is került az asztalra.
Akad el a keze a mozdulatban majd belekanalazik a levesbe és tovább gondolkodva neki kezd ebédjének.< Úgy látszik figyelmetlen voltam… sokaknak okozott ez már kellemetlenségeket… Többet nem fordul elő> Pár falat után meghallja a nő sikolyát, mely megfagyasztja a fogadó levegőjét egy pillanatra, ekkor lerakja a kanalat és szemét az éppen mesébe kezdő nőre és a körötte lévő kompániára szegezi. Hosszú perceken keresztül nézi őket pillantások nélkül. Ezalatt szemei egy kicsit elhomályosodnak mintha maga elé fókuszálnának, mialatt kitekint a homály-síkra majd a világot átható mágikus szövedék gyűrődéseit kezdi elemezni.

// a társaság tagjait egytől egyig végignézi, használva, Manalátással és Holtak szemével is.

Miután végzett ezzel folytatja ebédjét mintha mi sem történt volna és a megtudott információkat rendezi fejében. < Na és veled mit kezdjünk, madárkám? >
//Ruyan ment PM.

-Ugyan, semmi baj. –ingatja meg fejét a lány bocsánatkérése nyomán, majd erszényébe nyúlva apró állatfigurákat önt kezéből az asztal lapjára. –Tudom, hogy nem vagyok szép látvány, ezért is próbálok szép dolgokat készíteni… -a figurák közül jól felismerhető egy nyúl egy róka, őz, madár és vadkan. Ezen kívül még van négy másik, amit nem lehet tisztán kivenni. Óvatosan tolja a kupac fa faragványt a lány irányába és barátságosan rá mosolyogj. –Hogy bizonyítsam, nem haragszom, kérlek válassz egyet. –ezt követően Trahio apó felé fordul ismét. –Az én történetemnek ugyan nincs tanulsága, de Sin Velerisben, ahonnan származom nagyon népszerű és a szívemhez közel áll. –kicsit megköszörüli torkát, majd belekezd saját kis történetébe. –Sin Velerisben élt egy gyönyörű fiatalasszony. A haja oly szőke volt, akár a legfényesebb aranyérmék, a szemei ragyogó türkiz drágakövek, hangjában épp oly szelíd volt, mint a mosolya. Ennek a bájos teremtésnek azonban egy szívtelen nemes volt az ura. Kegyetlenségének súlya alatt szépséges felesége lassan árnyékává vált önmagának. Sosem panaszolta fájdalmát, de a sebeit néha már a drága selymek sem rejtették el. Mikor harmadik gyermeke is holtan született, elhatalmasodott rajta a végső kétségbeesés. Elhagyta a várost és a közeli erdőbe szaladt. Egészen egy békalencsés tóig futott és belegázolt, hogy a vízbe ölhesse magát. Ahogy a fenékre süllyedt béke járta át és körülölelte a csend, melyben végre meghallotta saját lelke hangját. Olyan érzelmek rohanták meg, melyek még soha azelőtt. Harag és gyűlölet izzította át az izmokat és az inakat, s emelték ki a nőt a békalencsés tó vizéből. Hónapokig nem látták őt, de nem is olyan sokkal ezen éj után a kegyetlen nemest holtan találták otthonában. Azt mondták a lelkiismerete végzett vele... egy hullámos pengét forgató, aranyszőke hajú nő alakjában. Ugyan ezen erdőben élt egy ork. Más volt, mint vad társai, gyermekként Sin Veleris falai között nevelkedett, egy ember úgy gondolta kegyesebbnek tűnik majd, ha gondját viseli a kölyöknek. Nem kellett felnőnie, hogy lássa, nincs helye a kőjurták rengetegében, egy halott vadonban. Visszatért hát az övéihez, de úgy érezte ez az élet sem az, amire vágyott. Sin Veleris erdeiben, távol a várostól és a vad orkoktól készített hát egy takaros jurtát, állati bőrökből és fából. Itt élt háborítatlan nyugalomban húsz esztendőn át, mi alatt vézna kölyökből vadkanhátú, farkaspofájú szörnyeteggé vált, olyan erős vad orkká, kinek területére egy fajtársa sem kívánt belépni és még a helyi vadászok is elkerülték. Pedig nem volt ős sem rossz, sem gonosz… Csak rémesen ijesztő és csúf. –ezen résznél kedvesen mosolyog Nevenára, majd ajkát megnedvesíti és folytatja. –Békésen tengette napjait. Halászott a tóban, ellenőrizte csapdáit, vizet vett a forrásból és megfoltozta jurtájának szakadásait. Minden olyan volt, mint bármikor egészen addig, míg egy idegen nyomait nem fedezte fel. Apró lábak nyomát. Némán követte egészen egy tisztás széléig, ahol egy bagha jelent meg neki. Egy agancsos nyúl szelleme. Meghökkent. Jelent már meg neki bagha sólyom és farkas alakjában, még varjú is hozott neki hírt… de ilyet még soha nem látott. Követte a jelenést, ami aztán egy szúrós bokorrengeteget követően kiszökkent a tisztásra. Kíváncsiságtól hajtva tépte át megát a tüskéken, de egy lépéssel a mező nyílt füvétől, honnan már jól látta mi van odakint, megtorpant. A tisztás közepén egy kidőlt fatörzsön roppant szokatlan alak ült. Páncélja fényesen csillogott a nap fényében, rajta ezüst kígyók tekeregtek, oldalán hullámos pengéjű kard lógott. Egyáltalán nem volt oda illő… az agancsos nyúl szelleme mégis felé futott és előtte néhány lépésre megállt. A páncélos megszeppent a jelenés láttán, felállt a fatörzséről, majd levette sisakját, hogy jobban megnézhesse, mit sodort elé minden erdők Istene. A farkaspofájú ork lélegzete elállt. Nő volt az idegen harcos. Haja akár az érett kalász, arany sárga, lélektükrei, mint a tóé, kék és ragyogó. Vidám mosollyal az arcán nézte az ide-oda szökkenő szellemet, mi aztán köddé válva elillant. Így tett az ork is, farkas ösvényen loholva tért vissza jurtájához. De többé nem tudott szabadulni a nő emlékétől. Újra és újra nyomára lelt, nem is értette miért járja az erdőt. Mire észbe kapott volna már ismét az idegen táborát leste. Látta miként nem boldogul a vadonban. Megszánta, így titkon segíteni kezdte. Ételt vitt neki és biztonságos menedékhez vezette, éjjel elűzte a tábortűzre köré gyűlő vadállatokat. Egy év telt el így és az új tavasz más idegeneket is magával hozott. Fejvadászokat, kik a nemes gyilkosát üldözték és halálos sebet adtak a nőnek. S a farkaspofájú védelmező felfedni kényszerült magát… elűzte a fejvadászokat és megával vitte a nőt, hogy ellássa sebeit és megmentse az életét. Sokáig nem szóltak egymáshoz, mígnem egy éjjel megosztották egymással életüket és fájdalmaikat… A fejvadászok napok múltán visszatértek és mindent tűvé tettek az ork és a nő után. De nem találtak rájuk. Évekkel később egy kereskedő elveszítve útját vágott át az erdőn és Sin Velerisbe érvén szokatlan dologról számolt be a fogadóban. Az utat keresvén egy tóhoz jutott, melynek vízben egy gyönyörű nimfa fürdött. Látta ám, hogy a túlpartról egy rettenetes szörnyeteg igyekszik becserkészni a védtelen teremtést, így előugorva rejtekéből rákiáltott… de a nő tőle rettent meg, s az ork karjaiba menekült. Azóta is rengeteg mese született az emberről, aki gyűlölte az embereket és a vad orkról, aki nem lelte helyét az orkok között… de egymásban megtalálták a társukat. –a történet végén kicsit zavartan mosolyog és tördeli meg ujjait. –Remélem senkit sem untattam a történettel…

//Aktívan várom játékostársaim válaszait... Geri épp ez az a zöld, amit Bowennek írtál, és nálam elég világos, nehezen olvasható.//

Bowen(14:41, pár perc)

- Menjen - int a fejével az ajtó felé.

Egy kicsi szobára nyíilik az ajtó, benne egy asztallal, mögötte egy huszas évei elején járó jólfésült férfi ül. Várakozóan tekint rád, majd miután megkéred vezessen el Arbelhez, feláll az asztaltól.
- Kövessen.

Átvezet egy nagyobb helyiségen, amiben több, mint egy tucat asztal áll, rajtuk papírosokkal, tintával, írótollakkal. Az asztalok többségét most nem használja senki, amit mégis ott szorgosan írnak valamit. Ezután felmentek egy lépcsőn egy folyosóra. A legelső ajtón bekopog.
- Arbel úr, karavánutazás ügyében keresik.
- Jöjjön! - hallatszik bentről a válasz.

A szoba nem túl nagy, bár ennek oka lehet, hogy az egyik fal mentén húzódó szekrények és polcok. Ebben is van egy asztal íróeszközökkel, a földön szőnyeg van leterítve. Mikor belépsz egy élete derekán már túl lévő, őszes hajú férfit látsz szigorú arckifejezéssel, ruháján látszik, nem tudná akárki megfizetni magának. Éppen egy könyvet emel le az egyik polcról.
- Üdvözlöm. Mikor és hova tervez utazni a karavánnal?


Alors(14:16, pár perc)

A történtek közben észreveszed, hogy a dalnok elindul vissza a sarokban található helyére.

Ulwen(14:16, pár perc)

- Sajnálom, kedves, nem akartam megbántani - mondja Nevena, hallatszik a hangján, hogy tényleg sajnálja.

Az apó meséjének befejeztével várakozóan néz rád.

Alors

Arcom kifürkészhetetlen, legalábbis ezen igyekszem. Való igaz, meglepett, hogy orkhoz van szerencsénk, de világlátott emberként nem ez az első alkalom. Hallomásból legalábbis mindenféleképp tudok a fajról.
Eszembe jutnak apám szavai:
"Jól jegyezd meg fiam, a külső nagy hatást válthat ki, de sokszor csalóka is lehet. Nekünk talán úgy érzed, szerencsénk van, de másokkal ebből a szempontból kegyetlenül elbánt a sors. Mégis, sok jó embert ismertem már meg az évek alatt, akikről külsőre nem mondtam volna meg, hogy becsületes, jóravaló személyeknek bizonyulnak majd."

Még eszembe jut, hogy valószínűleg ennek a nőnek sokkal nehezebb a dolga, mint azoknak, akik a társaságában először megilletődnek. Mégis csak egy nő, halk szavú, szerény, szinte gyámoltalannak is tűnhetne...
Csendes mosolygással figyelem gyermeki lelkesedését az apó története iránt.

A sikolyt kicsit megborzongva, kezét ara elé emelve fogadja. De mire ideje lenne elszégyellni magát, az öreg máris újabb történetbe kezd. Boldogan hallgatja, majd Alors szólítására finoman megköszörüli torkát.
-Az az igazság, hogy a pénzemből szénát vettem a lovamnak... Nem sűrűn térek be városokba, így pénzem sem nagyon van... Odakint a vadonban nincs rá szükségem. -miközben beszél érdeklődve figyeli a férfi arcát. Tényleg nem zavarja a megjelenése? Vagy ennyire tapintatos és fegyelmezett?

(Alors)

A lehető legtapintatosabban szólok közbe, amikor Trahió apó szünetet tart.
-Elnézést, öhm, Farkasfog? Ebédelt már? Mi itt már lassan az étkezés végére érünk, node önnek így ideje sem marad rendelni még ebédidőben.

//Nekem az élénkzöld színnel volt problémám, azt a monitor nem igazán mutatja jól. Ez az, amit jeleztem élőben.//

Bowen(14:40, pár perc)

Kifejezetten az épület előtt nem látsz álldogálni semmilyen társaságot, mindössze egy őr áll az ajtóban, pikkelyvértben, alabárddal a kezében és karddal az oldalán. Kissé mogorva arcot vág és unottan mered maga elé, amikor odalépsz.

Ha tőle kérdezed meg, amit akartál, akkor a következő választ kapod:
- Valóban ez az. Akkor maga Arbel urat keresi, ő foglalkozik ezekkel az ügyekkel. Bent bármelyik cseléd elvezeti hozzá, már ha ráér fogadni.

Ulwen(14:15, pár perc)

//A lényeg bizonyosan lejött, szerintem elegendő volt ennyi is a karakterről.

Amikor felfeded valódat, az eddigi legnagyobb megdöbbenés kíséri, amit a városban láttál. Tátva maradt szájak, ráncolt szemöldökök. Egy rémült sikkantás Nevenától. Összeszedik ők is magukat, de kicsit távolabb húzódnak tőled.

- Az negyszerű lenne, sokat ismerek, de mindig tanulok valami újat is. Folytassuk így, én elmondok egyet, aztán maga következik. Amíg kedvünk tartja.
Ha rábólintasz, akkor nekifog egynek.
- Érdeklik a madarak igaz-e? Akkor ezt imádni fogja. Még a nagyapámtól hallottam. Volt egyszer egy róka, akinek korgott már a gyomra, ámde hiába keresett élelmet, semmit sem talált. Meglátott aztán egy hollót, amint egy fa tetjén üldögél egy jókora sajttal a csőrében. Ez kell nekem gondolta a róka és odament. Elkezdett hát neki hízelegni, mily gyönyörű a tolla, fényes és fekete, mily fennséges az alakja, karcsú és kecses. A holló csak illegette magát és örült a dícsérő szavaknak. Látta a róka, ezzel nem megy semmire, ezért a holló hangját vette terítékre, istenítette azt és hangoztatta, bárcsak egyszer hallaná énekelni a hollót. Senki nem kérte erre még a madarat, s még jobban megörült az, boldogan nekikezdett dalának. Kiejtette a sajtot a csőréből, a róka felkapta és mire a dal véget ért volna, már az erdő túlfelén ette vacsoráját.

Míg mesél az öreg úgy néz ki, mint aki magába réved, miután befejezte rád néz, és várja a reakciót.

Mindenki

//A színeket igyekszem úgy válogatni, hogy olvashatóak legyenek, de a múltkor hallottam, hogy ez nem minden esetben sikerül minden JK számára megfelelő szinten. Ha valakit zavar valamelyik szín használata, szóljon nyugodtan, keresek másikat //

A bemutatkozás során szintén mindenki felé biccent, végül idegesen néz körbe.
-Nem tudom mivel vagyok illetlenebb... ha magamon hagyom a kendőimet, vagy ha leveszem... -csendesen elneveti magát, végül mély lélegzetet véve úgy dönt inkább felfedi arcát. Csuklyáját hanyagul löki le fejéről, majd kioldja az arcát rejtő kendőt, felfedve a vadkanéhoz hasonlatos agyarait. Zöld bőr, kissé előre ugró állkapocs, hegyes fülek. A zord részletek valahogy mégis egybesimulnak, ahogy leengedi mahagóni haját. Orc származása tagadhatatlan, alami mégis roppant szokatlan a megjelenésében... -A nevem Farkaspofa leánya Farkasfog... vagy ahogy nagyapám nevezett el a kőjurták lakói számára: Ulwen Vill cwi Zaiccill... és igen, -fordul csillogó szemekkel az öreghez. -szívesen hallgatnám tovább a történeteit. Cserébe én is örömmel mesélek, ha kívánja.

//Geri, ha a külsejéhez van valami hozzáfűzni valód, kérlek tedd meg ^^ //

Bowen(14:36, pár perc)

A kapu előtt találsz őröket, tőlük meg tudod kérdezni.

- A karavánjaikat biztosan nem - rázza meg a fejét az őr - itt csak az egyik kereskedőházukat találhatja meg. Ott abban az épületben, ni - mutat egyre, aminek a homlokzatán egy körben nyíl körülötte egy tucat ember látható.


Awtino(13:46, meghatározatlan)

A fogadós téged is útba igazít, megtalálod a fürdőt, lemosod magadról az elmúlt napok koszát, aztán visszavonulsz a szobádba egy kiadós délutáni alvásra.

Ulwen és Alors(14:13, pár perc)

A bemutatás közben a megnevezettek udvariasan biccentenek Ulwen felé és meg-meg villantanak egy mosolyt. Miután letelepedik az asztalnál, odafordul hozzá Trahió apó és megkérdezi:
- Meséljek még valamit? Sok történetet ismerek.

A többiek közben arról kezdenek beszélni, milyen lehet itt élni. Abban egyetértenek, hogy nem tudnának itt letelepedni, de abban már eltérnek a vélemények, hogy mi lenne a legnagyobb gond. A sok ember, nem értenének az itteni munkákhoz, nem ismernék ki magukat a városban, sok a kosz és még sorolják a nekik nem tetsző dolgokat.

Alors

Próbálom, ha lehetséges igazítani kissé a kihúzott majd elfoglalt széket, persze nem tolakodó mértékben. Ezt követően elégedetten ülök addigi helyemre vissza.
-Ugyan már, ez fel sem merült bennem, még hogy faragatlan...-szinte csak magam elé motyogom, igen halkan.
-Node nem áll szándékomban bárdolatlannak lenni. Ő itt Nevena, mellette Sebart, a jó öreg Trahió apó, és Onnud.
Sorban mindegyikükre rámutatok. És végül, jómagam, Alors Dreikdar. Magunk között csak Alorsnak szoktak szólítani. És a hölgyet hogyan szólíthatjuk?

Ulwen

A lány óvatosan áll fel, finoman elengedve az öreg kezét, jobbjával saját bal felkarját szorítja meg és oldalt áll a zöldszeműnek.
-Nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő színvonalú társaságot nyújtanék Önöknek... A fajtám általában nem látják szívesen. -teszi hozzá igen csendesen, majd a számára felkínált székre pillant. -De Ön nagyon kedves, uram. Bocsánatkéréssel tartozom, amiért eddig faragatlan voltam Önnel. -mélyen meghajol a férfi irányába. -Sajnálom. -majd felegyenesedve kerek szemekkel bámul rá, mint akinek épp valami hihetetlenül fontos jut eszébe. -Óh a farkasanya kölykére! Hiszen mi ma már harmadszorra találkozunk! -idegesen emeli tarkójára kezét. -A szokás ez esetben azt követeli, hogy megosszak Önnel valamit... Nos... ez esetben talán... mégis ide telepednék... -lassan megkerüli a férfit, hogy korábbi asztaláról magához vegye íját és tegezét, valamint lesöpörje a forgácsot. A zöld szemű mellé állva ismét finoman meghajol, majd leül a felkínált helyre és maga mellé helyezi fegyvereit.

-Öhm, hölgyem!- állok fel tétován a zöld asszony felé fordulva.
-Ha ennyire tetszik Trahio apó meséje, csatlakozzon nyugodtan szerény társaságunkhoz. Kár lenne önmagát guggolással fárasztania !
Kihúzom a hozzá legközelebb eső üres széket, és annak támláján nyugatom a kezemet, közben intve, hogy foglaljon helyet.

(Awtino)

Evés után én is utánaérdeklődnék a fürdési lehetőségeknek, és megtisztálkodnék, majd, a szobám felé veszem az irányt. Belülről bezárnám a szobát, majd ledőlök egy kicsit aludni, az eseményekre bízva az ébredést.

Alors (14:11, pár perc)

Látod, ahogy a zöldbőrű nő, akivel találkoztál, odasétál hozzátok és egy szó nélkül leguggol az apó mellé., aztán kérdez csak.
- Igazán szívesen. Úgy láttam ideje meghoznom a hangulatot az ételhez. Nem kell engem félteni, eszek én úrfim - feleli először neked, majd a nő felé fordul.

A dalnokot a söntésnél látod, most tartja rövidke szünetét, mely keretében megnedvesíti száradó torkát.

Ulwen(14:11, pár perc)

- Kiengedte, nyitva maradt a kalitka ajtaja, mindegy, a lényeg a madár elszökött.
Látod rajta, hogy nem igazán érti az érdeklődésed mértékét, de egyáltalán nem zavarja, sőt úgy néz ki, örül neki, emiatt nem húzódik el tőled.


Ygdral(14:11, pár perc)

- Megérkezett a teája, Uram - mondja halkan útitársnőd.

Annyira elmerültél az írásban, hogy nem vetted észre, bárki is odalépett volna az asztalhoz. Ha felpillantasz, akkor a tea mellett egy egyszerűen faragott madarat ábrázoló fadarabot látsz az asztalon.

Farkasfog fejét vakarva nézett a nő felé, majd felfigyelt a szomszéd asztalnál ülő öreg meséjére. Lassan fordult feléjük, széke háttámlájára támaszkodva, majd felkelt és oda sétált. Kicsit hátrébb húzta szeméből a csuklyát és úgy guggolt a férfi mellé, mint egy gyermek, aki még több mesére vágyik. Szelíden nyújtotta keze felé sajátját, a tekintete, a testtartása szinte sugározta a tiszteletet és csodálatot.
-Bocsásson meg, hogy zavarom, jó Uram... De tudnom kell... Biztosan elengedte az a nemes a varjút? Nagyon, nagyon fontos tudnom. -ha az öreg engedi, hogy kezéhez érjen finoman szorítja meg.

Alors

Érdeklődve hallgatom végig útitársaimat, kínálgatom, őket, hogy egyenek bőségesen. Hátradőlök, és elégedetten nyugtázom, hogy rendben vannak a dolgok. Az öreg meséje után annyit teszek hozzá:

-Tanulságos történet, Trahió Apó, köszönjük. Egyél te is valami finomat!

Az étkezés végéig beszélgetünk, nyugodtan, nem törődve a ránk váró teendőkkel. Ha a bárd még jelen van, kérek tőle némi lágy, délies muzsikát is szórakoztatásunkra. Nem rontom az étvágyukat a leendő feladatok felvázolásával. Vidáman nézelődök a fogadó többi vendégét is fürkészve.

Ygdral(14:07, 2 perc)


- Úgy lesz - teszi el a pénzt a félmosoly keretében a fickó.

Leülve elmerülsz a naplóírásban, szemed sarkából annyit veszel észre, hogy útitársnőd megmozdul, majd rövid idő múlva újra feltűnik és felveszi az eddigi helyzetét.


Bowen(14:06, fél óra)

- Vissza kell mennie a Kapuk terére, aztán rajta át - közben a kezével a pultra bök, rajzol egy kört, majd azon áthúzza az ujját a kör délkeleti részéről az északnyugatihoz - nagyjából ilyen irányban. Ha jól csinálja, akkor pont egy nagyobbacska utcával fogja szemben találni magát. Azon kell végigmennie és elér a Belső Város kapujához.

Követve az elmondottakat kiegészítve kis kérdezősködéssel eljutsz egy térig. Kisebb, mint a Kapuk tere és nincs is olyan szépen kialakítva. Szemben veled magasodik egy fal, és rajta a kapu. Körben házak láthatóak különböző címekkel, vagy jelképekkel díszítve. Van olyan is, amiben nem vélsz ilyet felfedezni, inkább csak úgy véled nem akartak kilógni a sorból. A tér négy nagyobb utat egyesít, emiatt forgalma is van, azonban inkább lovakkal és szekerekkel közlekedőket látsz. Karaván, vagy arra utaló jel ellenben sehol.

//Pontosan hogyan érdeklődsz?

Alors(14:08,  5 perc)

Ha rendelsz nekik, akkor ők már nem mennek el külön kérni, hanem egyből lehuppannak köréd. Sebart elmondja, hogy ellátták a többi lovat is, érdeklődtek a lovászfiúnál, errefelé hogyan mennek a dolgok.
- Azt tudta az úrfim, hogy  ez a hely nem fog bezárni estére? Állítólag mindig nyitva van. És Arves azt üzeni, estefelé fog visszatérni.


- Elpakoltam a felhurcolt holmikat, rendben ahogy megszoktuk. A ruhák kissé gyűröttek voltak, de kiráztam mindet. Nem sokkal azután, hogy lejött, láttam fent egy szolgát, aki a fürdőkben takarított - teszi hozzá Nevena.

- Egyszer régen volt két nemesúr, akik évek óta versengtek egymással - kezd bele a meséjében Trahió apó, nem is törődve azzal, beszél-e éppen valaki és ha igen miről - Kinek van nagyobb nyája, több termése, szebb vára, rátermettebb fiai. Ez a vetélkedés aztán átragadt a fiaikra is, akik közül kettő megegyezett, megnézik melyik tud nagyobb madarat nevelni. Elmentek hát fiókát fogni az erdőbe. Az egyik nem talált semmit, a másik egy varjúfiókával indult el haza. Megirigyelte ezt az üreskezű és erővel elvette tőle. Otthon bezárta egy kalitkába és etetgette. Telt múlt az idő, a fióka varjúvá cseperedett, a nemesúrfi azonban ráunt és alig foglalkozott vele, a szolgák etették egy ideig, aztán a nemes megelégelte a dolgot és szabadon engedte a madarat. Nem sokkal ezután megjelent a vetélytárs vállán egy ici pici verébbel. Kérdi hát, na kinek van nagyobb madara? Ment kereste a varjút, de azt nem volt sehol, így nyert a fiú egy apró verébbel.


A megérkező ételhez jó étvággyal látnak neki és a söröskorsót is emelgetik közben.

Ulwen(14:09, 2 perc)

Kis szemlélődés után észreveszed a melleted levő asztalnál ülő nő kezében a faragott varjúdat, amint az éppen fogatja nézegeti. Illetve megüti a füled a szoba közepénél ülő társaság idős tagjának meséje, azon belül is a varjú szó.

Awtino

//Nem kell várnod, te is írhatsz...

(Alors)

-Nos, csak az embe... -idáig jutok, mikor belépnek a keresettek.
-Á, már itt is vannak! Akkor három korsó sört kérek, és az asszonyságnak egy pohár vizet.
Odaintem az embereimet magamhoz.
-Köszönöm, Sebart, nem kérek semmit, de nektek kértem sört. Épp befejeztem az ebédemet. Gyertek. Csak hogy megjöttetek. Már kezdtem aggódni. Minden rendben? Ettetek már?

Először Sebartot hallgatom meg, ha van mondanivalója. Utána szép sorban Nevena, Trahió apó, és végül Onnudra vigyorgok. Vele szavak nélkül is értjük egymást. Eléjük tolom a söröket, ha megkapjuk, és beszélgetünk. Ha még nem ettek, javaslom nekik, hogy tegyenek így.

A sikoltásra felkapom a fejem, de aztán látva hogy a hang gazdája nem akart feltűnősködni, úgy teszek, mint aki megnyugodott volna, és nem nézem feltűnően.