Amikor csomók kötettnek...

Alors báró

Komoly tekintettel bólintok a "varázslónak":
-Köszönöm, hogy elmondtad, Ygdral. Talán ez esetben szét kellene néznünk az épületben. 
 Előhúzom predoci egyeneskardomat, tanulmányaim jelképét. Csókot lehelek pengéjére markolat fölött, de aztán leengedve tartom jobbomban. Míg nem történik gyanús mozgás, nem emelem fel.
Farkasfogra nézek futólag, aztán várom kettőjük indulási szándékának jeleit.

Ygdral(17:07, pár perc)

Nem teljesen tudod lefújni őket egymásról, de amit látsz belőlük, az a részük mind üres.

Ulwen(17:07, pár perc)

Karmod gond nélkül belemélyed a kőbe, úgy néz ki valamilyen puhább anyag. A csapdakeresést megnehezíti a bent lévő köd, így több időbe kerül, mint gondoltad. Végül nem találsz csapdát, vagy arra utaló nyomot. Ezt erősíti meg a mágiád nyomán megjelenő kékes fény is, aminek színe nem változik.

Awtino(17:06, pár perc)

Az asztrálsíkon semerre nem látod a többiek elméjét övező védművek ezüstös csillogását. Az egyik fényforrás irányából több lényt is érzékelsz, akiknek együttes érzelmei közül a legkiemelkedőbb a rémület és izgatottság. A másik irányából azonban senki sem látható.

//A megnézést asztrálsíkon értetted, vagy oda is akarsz menni valamelyikhez?

Farkasfog befelé menet karmát végighúzza a bejárat melletti kőfalon, hogy négy fehér sávot hagyjon. Sosem árt tudni, hol léptek be egy idegen helyre...
//A továbbiakban ezt minden ajtónál és folyosó kezdeténél megteszi!//
Ezt követően lassan körbehalad a falak mentén, mintha csak bámészkodna, de mindeközben csapdákat keres a padlón, a falakon és a plafont is többször alaposan megnézi. Hogy segítse kutatását beletúr vesszői közé, hogy újra fényt gyújthasson az egyikkel.
-Utamon vezető lángom, Napom, Holdam, s csillagos egem... légy szelíd fény annak, ki nem gyötör, de éles sugár, annak ki bánt. -egy kis ideig vár, hátha a vessző fényének színe megváltozna. Ha ez nem történik meg, folytatja a kutatást.

Ygdral

Mélyet sóhajtova fordul meg majd válaszol a "bárónak".
- Ezen a helyen nemrég életét vesztette valaki... Külön érdekes hogy a hely, valami féle furcsa mágikus kisugárzással is rendelkezik. Előfordulhat hogy csak egy korábban létrejött varázslat utórezgéseit érzem de valami akkor sincs rendben itt... Itt az ideje óvatosabbak lennünk. Folytatom a kutatást. - mondja majd a pergameneket kezdi tanulmányozni ügyelve arra hogy ne érintse azt meg egyiket se. Ez a lehető legegyszerűbb módon úgy oldja meg hogy oldalról szét fújja a vekony bőrlapokat.

Awtino

Szétnézek az Asztrál síkon, és amerre látom eddigi "társaimat" arra venném az irányt, de előtte megnézem, hogy a fények irányában mi a helyzet.

Alors báró

Ygdralhoz odaszólok:
-Nos, Ygdral, van valami nyom?

Ygdral(17:05, pár perc)

//Hallottad Awtino megnyilvánulását, nem vagytok olyan messze egymástól.
Öt, hat ív pergament találsz az asztalon, szépen rendezetten egymásra halmozva. A legfelsőn nem látszik írás, üresnek tűnik. Mellette egy tintás végű írótoll hever egy tintatartó társaságában. A ládában különböző országokból származó érméket találsz, többnyire aranyat, de van benne némi ezüst is. A széken és az asztalon semmi érdekeset nem látsz, fából készült, erősnek, de réginek tűnő darabok. A megszokottól eltérő látásoddal az asztalon nem látsz változást, azonban nem tudod nem észrevenni a jóval alatta elterülő kékes lüktetést. Ezzel egyidőben megcsap az érzés, hogy itt valaki a közelmúltban megtért Dartonhoz.

Alors, Ulwen(17:05, pár perc)

Ygdral kísérői kétfelé válnak, a nő közétek és Ygdral közé helyezkedik, a kétlábon járó hulla pedig a másik helységbe vezető ajtót állja el, nektek háttal. A koponyája hátul is hemzseg a jelektől.

Awtino(17:05, pár perc)

Nem érkezik válasz és nem látsz, vagy hallasz senkit a környéken. A köd itt is eloszlik annyira, hogy rendesen lehessen látni, már csak az ajtón szivárog kifelé. A tér két átellenes pontján fényt veszel észre, mindenhol máshol sötétség honol.

Bowen(17:10, pár perc)

- Ennél jobban már nem aggódhatnának, mondja csak nyugodtan - ül vissza a dalnok mellé és közben int, hogy csatlakozz.
Az egyik felszolgáló egy tálcán gombócokat hoz neked, mellette egy tálkában valamilyen szószt. Ha megkóstolod, akkor kiderül, hogy a gombóc tésztába burkolt fűszeres húsdarabokból áll, a szósz pedig egy édeskés ízével kiegészíti ezt. Szokatlan íze van számodra, de ehetőnek tűnik. Illetve kapsz egy kupa bort is mellé. Látod, hogy a felszolgálók arrébb mennek ugyan, de a fülüket hegyezik.

- Érdekes, ilyet még nem láttam - ráncolja össze a homlokát a fogadós - talán csak mindenki elbújt, mint mi.
- Nyugodjon meg, van aki szeret különcnek látszani és van aki az is, de attól még mindenkire vonatkozik a törvény. Itt biztonságban van. Jut eszembe, a Nekropolist ne keresse fel - válaszol, majd a végén kacsint rád a dalnok.

Bár a két férfi nem mutatott ijedtséget, az egyik nő arcán megjelenik egy könnycsepp, mire a másik letörli azt és reszkető hangon odasúgja neki:
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.

Ygdral

Ha hallja az ájuldozó szavait akkor azok megmosolyogtatják.
-Ha ennyire tetszik neki a végső nyugalom... akkor mégis mi a francért nincs már a Kárpit túloldalán? Ó Darton, sok életképtelen, idiótát sodorsz még az utamba??? Ez még a gondolatait sem képes rendezni... felháborító hogy mégis ért valamiféle misztikumhoz...- puffog maga elé erv nyelven miközben előre siet az asztalhoz. Óvatosan hajol közelebb hogy szemügyre vegye a papírosokat, de egyelőre egyiket sem érinti meg. Miközben ő vizsgálódik Larilath a bejáratot - és vele egyeütt a díszes kompáníát- a Mortor pedig a csigalépcsőt tartja szemmel , ráadásul olyan mód felállva hogy egyszerű lerohanással ne lehessen megtámadni a kutakodásban elmerült feketeköpenyest.
Ygdral ismét felnyitja mindkét különleges szemét ezúttal az asztalra és az azon lévő tárgyakra fókuszálva.

Awtino

Körülnézek, majd először a levegőbe, beszéd hangon (kívülről úgy tűnhet mintha a lóhoz beszélnék):
-Hol van az az istenkáromló?
Majd ha nem érkezik válasz, akkor jó hangosan:
-Hol vagy, te bitang?! Arról beszélsz, hogy mit nem tehetnek veled engedély nélkül azok, akik jó szándékkal indulnak mások segítségére, mikor te megvonod ettől a testtől azt, ami minden (lélekkel rendelkező) élőlénynek kijár: a végső nyugalomba helyezést?! Nem érdekel, hogy ki, vagy mi adott neked erre jogot, követelem, hogy most azonnal bocsásd el azt a förmedvényt, és helyezd sírba a testet! Így talán... nem kell senkinek megsérülnie...

Alors

-Hát legyen...
Kissé kelletlenül maradok a sor végén, de Farkasfog kérése jó érzéssel tölt el. 

A ködbe érve a csapat utóvédjeként egyrészt figyelem Farkasfogat, és közvetlen környezetét hogy baj ne érhesse, másrészt felteszek két kérdést:
-Hogy érzitek, merre menjünk? A papírok között nincs valami, amiből következtethetnénk a torony lakójára, van bármi említésre méltó az asztalon?

Ulwen, Alors, Ygdral (17:04, pár perc)

Awtinót, aki nincs igazán magánál és Gesztenyét, aki nem fér be a nyíláson kint hagyjátok és besorjáztok. Bent a toronyban újra alig látni valamit a köd miatt. Ellenben újabb dolgot figyelhettek meg róla. A talaptok alól szivárog elő a padló köveinek résein át, majd derékmagasság felett összegyűlik. Megállapíthatjátok, hogy a helyiség ahol vagytok egyetlen asztalt, rajta pénzesládikóval, pergamenlapokkal, írótollakkal, és egy széket tartalmazó szoba, amiből egy újabb nyílik az asztal mögötti ajtón keresztül. A másik rész azonban teljesen üres leszámíva egy felfelé vezető csigalépcsőt. Itt láthatjátok, hogy a köd nem terjed felfelé, a lépcső tetejét már nem éri el.

Bowen (17:07, pár perc)

A fogadó belülről is ugyanolyan hívogató, mint kívülről volt, kellemes meleg és finom illat fogad. A dalnok az egyik asztalnál ül és egy korsó sört iszogat nem túl nagy lelkesedéssel, a férfival beszélget, akitől a szobád kulcsát kaptad. Két szolgáló téblábol a tűz körül és hol azt piszkálják, hol a felette levő edények tartalmát kavargatják. Mindőjük arcán gondterheltséget és ijedtséget vélsz felfedezni. Amint észrevesznek a fogadós kissé felderül, feláll az asztaltól és megindul feléd.
- Végre valaki, aki nem csak elfele megy. Mi történt odakint? Tud valamit róla? - kérdezi, amint elég közel ért hozzád.

Awtino (17:04, pár perc)

Érzékeled ahogy visznek, de nem érdekel. Majd egy idő után letesznek, de ez sem hat meg. Aztán egyedül maradsz, illetve majdnem egyedül. Egy állat böki meg az arcodat a nedves orrával. Ez kissé kizökkent. Tudatába kerülsz, hogy egy torony előtt állsz, Farkasfog lovával együtt.

Ygdral

- Sok különbség van halott és élettelen között- kezd bele Larylath fakó hangon-... lehet... hogy kevesebb vagyok mint egy ember, de valaha te sem voltál több. A hegyre vezető utat mindenkinek magának kell bejárnia, természetes hogy ott ahol te jársz még féled a halált.- suttogja a levegőbe Larlath miközben Ygdral mögé sorol.

// Ygdral követi az élőholtat! Ergó az első három ember akik beérnek mi leszünk hacsak az élőholt és a mögéragadt Ygdral elé nem vág valaki.

-Óh, nem gyávaság vagy esendőség, amit érzel, snaga... ez a pulzus... -fröcsögi a nő után Farkasfog, miközben hátrébb lép, hogy ők is a bejárathoz kerüljenek. -Jobban tetted volna, ha te is vigyáztál volna rá... akkor most nem egy halottébresztőt követnél. -végül mélyet sóhajt láthatóan ismét felforrtak benne az indulatok, de megnyugodva Alorsra pillant. -Örülnék, ha téged tudhatnálak a hátam mögött... Nem bízom másban.

//Ha valaki tud orkul, szóljon //

Alors

  Látva Farkasfog gesztusát, kelletlenül hátrálok pár lépést, de azért rámosolygok, látva hogy ismét előtört a barátságosabb énje. Megvárom, amíg eltűnik a koponyás szolga, majd én is igyekszem szótlanul, hiatározott tekintettel belépni a nyomában. Továbbra is kardom markolatán nyugtatom a jobb kezemet, de nem rántom elő, ha nincs gyanús, vagy hirtelen mozgás előttem.

Ygdral

A nő szavaira elkerekedik a szeme
< Ez...ez... tényleg nem érti hogy pengeélen táncol az élete a szememben! Továbbra is pont ugyanazt csinálja mint amit én csinálnék ha egy életerő szipolyozó boszorkány lennék. Ám legyen, én szóltam. Darton látja lelkem, nem igyekszem tovább akarata ellen cselekedni, s visszatartani a hozzá igyekvőket.>


Ygdral egy pillanatra elhallgat, a koponya mélyén pedig mégjobban felizzik a rubinvörös tekintet. Két egyértelmű mentális parancsot ad az élőholtnak:
< Ha ez a nő megérint, vágd le a kezét. Ha rám támad, öld meg. >

- A porból lett életet,
a szél fújja tova,
Te mondj ítéletet,
mikor sírján nő már a moha.
Fűz egy gyors imát istenéhez.

- Noha érveid elfogadom, ismét sületlenségeket beszélsz. Van veszteni valója, ahogy nekem is, és ha így folytatod meglátod hogy vannak komolyabb szörnyetegek akiktől jobban megéri tartani mint a sajátod... - mondja hűvösen majd  egy újabb mentális paranccsal az épületbe lépésre és előrehaladásra készteti az élőholtat.

- Mester... sokkal egyértelműbb magyarázat az, hogy gyáva. Fél kockáztatni. Én megértem, hiszen gyenge és esendő mint a legtöbb halandó. - vág vissza Larylath az orknak.

Farkasfog kíváncsian szimatol a kiáramló levegőbe, majd nevetve pillant Alorsra, miközben fél karját kinyújtva útját állja.
-Tökéletesen egyet értek! -azzal finoman megfogja a férfi vállát és mellvértjére simítva másik tenyerét tolja félre a bejárattól. -Menjen előre a legkevésbé sebezhető, egyben az is, akinek nincs mit vesztenie.-végül Ygdralra és szolgálóira pillant. -Könnyen törhet nekünk utat, akinek nem kell a csapdáktól féltenie az életét. Mondjuk a cukorkoponya...

Alors

Farkasfogra és Ygdralra nézek kérdő tekintettel(ha előttem vannak, akkor is felteszem a kérdést), miközben megállok a torony ajtó közelében/(ahova férünk Awtinóstul).
-Talán jobb, ha a legkevésbé sebezhető megy elől. Nem gondoljátok?
Hüvelykujjammal majdnem teljes páncélomra bökök, majd Awtinot lerakom az ajtó mellé, óvatosan háttal támasztva a falnak, nem pont a bejárat mellé, nehogy rosszabbul legyen a két Ygdral-követőtől.

Ha bólintanak, vagy jelzik, hogy be kívánnak menni, próbálok elsőként bemenni, ha nem előz meg valamelyikük szánt szándékkal ebben.

//Bár a helyzetjelző szerint valaki még írna, de úgy vettem észre, hogy már mindenki reagált, ezért folytatom.

Idő: 17:02

Awtino

Bár nem ájulsz el a sokktól, de megszédülsz a látottaktól és az első eszedbe ötlő litániát kezded mormolni.

Alors

Felnyalábolod Awtinót, aki éppen az égieknek szóló szöveget mond, kérve őket védje meg az embereket a gonosztól.

Ulwen

Gesztenye hallva hangodat odaüget hozzád, biztonságos távot tartva Ygdral fura kísérőjétől. Közben a nyúl távolodni látszik, de időnként meg-megáll, mintha várna rád.

Ulwen, Alors, Ygdral (nagyjából 2 perc)

Hamar elértek a toronyig, amely kecsesen szökik az ég felé. Fala szabályos kőkockákból van kirakva, színe szürkés. Tetejét nem látjátok az aljából, de messzebbről csúcsosnak látszott. Nyílás a falon egyetlen ajtó kivételével nincs. Az ajtón át köd gomolyog kifelé szabályos, lüktető ütemben.

Ulwen

A nyúl meglátva, hogy odaértetek az ajtóhoz, beugrik az épületbe és beleveszik a ködbe. Lovad idegesen szaglászik melletted.

Bowen (nagyjából 5 perc)

A furcsa csoport tagjai nem követnek téged, sőt az ellenkező irányba indulnak el. Ez valamelyest megnyugtat, de lépteidet így is szaporára veszed. Hamar elérsz a Két fivérhez. Addigra a köd teljesen eloszlik, így jól látod az utcát, amelyet egyhangú szürke épületek szegélyeznek, a macskakő a lábad alatt is hasonló színű. Minden szürke, kivéve a helyet ahová igyekszel, az megmaradt fehérre meszelt falúnak, barna ajtójúnak és színes cégérűnek. Ablakából hívogató fény árad.

//Farkasfog annyit érzékel a szolgálóidból, hogy nincs testhőjük és büdös van körülöttük. Hogy melyik az, azt nem tudjam megmondani.//

//Khm asztrálzombi...//

Szóval mintha minden a legnagyobb rendben menne, levetkőzöm bárói mivoltomat, és felnyalábolom a szemlátomást idegösszeroppant ismeretlent (aki amúgy Awtino). Ezt a bal vállamra helyezésével követem el, ha esetleg valamit elejtene, azt bedugom a... tarisznyájába, vagy övébe.

Utána igyekszek erőt venni magamon, és a holt szolgától pár lépést tartva próbálom közelről figyelni, hogy a két északi mit csinál. Arra vigyázok, hogy a páncélom peremének érintése ne okozzon mély érzésű emlékeket Awtinónak. //olyan max. 2-3 Fp-re gondoltam kezdésnek //

Terhemmel úgy igyekszem, hogy azért Ygdral is lássa, mi sülhet ki szolgájának bemutatásából ( igyekszem ismét az élre törni )
//*Dupla húspajzs taktika aktiválva*//

Ygdral

//Tudukám, csak egy halottat látsz még mindig. A másik egy élőnek kinéző nő . (Hogy Farkasfog halottnak nézi az egyedül az ő baja).

Awtino

Hát szerintem úgy kábé a hallottakra és látottakra én elájulok, ilyesmi még álmomban sem fordult volna meg a fejemben!
/ha esetleg a KM szerint nem ájulok el, akkor minél gyorsabban PRÓBÁLOK eljutni abba az állapotba, ahol nem kell még gondolnom sem arra a szentséggyalázó mocsokra, és halálimádó gazdájára.

Ulwen
A nyúl szellemének látványára feléled lelkesedése.
-Gesztenye! Hol vagy?! -kiáltja el magát miközben szinte futólépésben indul az épület irányába. -Ubhur, Erdőszellem, várj! -majd még egyet füttyent is, hogy lova minél közelebb kerüljön hozzá.