Amikor csomók kötettnek...

Awtino

/Mennyire vagyok meditálásban, amikor Ygdral és Ulwen beszélnek? És ha semennyire, akkor mit hallok belőle a hangerő és a távolságunk függvényében?
Mindenesetre a látásommal indulnék tovább a még mindig Bowen, és megkérdezem (jó hangosan):
-Minden rendben, nem sérült meg uram?

Idő: 16:51

Alors

Érzed a többiek jelenlétét, hallod a lépéseiket, de látni nem látod őket. Kezd zavarni a dolog.

Awtino

Átváltva a tudatoddal való látásra kitárul előtted a világ, hirtelen látod a tér azon részét, ahol vagytok. A márványt, amit tapodtok, az egyik boltívet, amely üresen és árván áll, a többieket is, amint óvatosan lépdelnek és a ködöt is érezed, de nem zavar a tájékozódásban. Úgy véled nem nagyon van minek nekimenni, így szólnod sem kell a többieknek, de épp ezért nehéz a tájékozódás. Házat nem látsz, azok már kívül esnek a határon. Ettől függetlenül elindulsz balkéz felé.

Bowen

Rajzolgatni kezdesz, bár a sötétség miatt nem látod mit alkotsz. Éppen ezzel vagy elfoglalva, amikor a távolból kiáltást hallasz. Nem érted mit mond és milyen nyelven. Irányát tekintve nagyjából szemben lehet a házzal az illető.

Ulwen

A nyakláncod felfénylik és érzed a rajtad átáramló erőt, a hatást azonban nem tudod ért-e el.

Hiába öszpontosítod érzékeidet a környezetedre, mindegyik ugyanazt mondja. Nincs itt senki. Idegen emberi szagnak nyoma sincs, csak a lépéseitek zaja hallatszik és sehol egy hőfolt a távolban.

Ygdral

Farkasfog érintése nyomán érzel egy megfoganó mágiát és melegség járja át testedet, más nem történik.

Mindenki

//Jelenleg nem vagyok biztos benne, hogy ki merre szeretne menni, kit akar követni, így arra kérlek titeket, hogy írjátok le a következő reagban minél pontosabban, a félreértések elkerülése végett. //

Ygdral

- Ha tudod hogy ő egy eleven holt, gondolhatnád hogy engem legalább ennyire feszélyez az élők érintése...- mondja egészen halkan kicsit még közelebb hajolva Farkaspofához hogy az láthassa a szemében tükröződő indulatokat.
- Mindegy most erre nem érünk rá- Fordul ismét arra amerre az előre irányt sejti (ha máshogy nem a délvidékről ábrándozó alak alapján betájolja).
- De legalább úgy tűnik az az alak ott előttünk nem jelent fenyegetést.

Farkasfog egészen közel hajol Ygdralhoz, hogy láthassa valamennyire az arcát.
-Lehet az ön számára nem iszonytató, de én jobb szeretem az élők érintését...

Ygdral

Óvatosan halad előre ha érzékeli hogy Awtino nem követi akkor ő is megáll bevárja a többieket.
Farkasfog érintésére egy szempillantás alatt megfordul a tengelye körül majd dühösen szegezi a nőre tekintetét:
- Ezt... ne csináld!
[Nincs két perce hogy elmondtam... tényleg ilyen nehéz a hétköznapi népeknek felfogni a kérésemet?]
Egy pillanatnyi szünet után folytatja:
- Az én szakmámban iszonyatos nagy felelőtlenségre vallana ez...- mondja a lánynak -... még akkor is ha semmit se látunk. Hagyatkozz a hallásodra, vagy karolj a Mortorba.- emeli kezét a balján lépkedő csuklyás alakra.

Farkasfog gyorsít óvatos léptein és Ygdral nyomába ered, annak hangja alapján tájékozódva, karját maga elé nyújtva, hogy ne ütközzön a férfinak. Csendes suttogása végett jól tudhatja ki van a nyomában, még ha a nő nem is hozzá intézi szavait.
Járd át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hasd át, rezegtesd, mintha tört
pohárban kélne csengés...
Úgy légy a hangja, úgy telítsd
testében szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe...
Mikor utol éri finoman érinti csak meg a hátát, majd a kartávolságot tartva halad tovább, füleit hegyezve, hőlátásával a ködöt pásztázva.

//Itt volt egy hozzászólás//

Ygdral

- Jó szem? A szem csak egy érzékszerv, nem több nem kevesebb annál a kis golyóbisnál ami üvegesen mered majd előre mielőtt egy pár fekete szárny lesimítaná...- morfondírozik maga előtt Darton és a világ igazságain mialatt szépen lassan megáll lehetőleg Awtonió mellett. Miközben az meditációba merül elkiálltja magát.:
- Hé te ott. Ki vagy?- Kérdezi jó hangosan majd fülelve várja a választ.

Awtino

-Nyíllövésnyire? Elég jó szeme lehet magának, ha innen látja. Nekem viszont szükségem lenne egy kis időre, hogy biztonságosan haladhassak tovább - mondom, az utolsó mondatot kicsit nagyobb hangerővel, hogy a hátsók is hallhassák. Ezután pedig az abszolút látásomra hagyatkoznék, ügyelve arra, hogy az idő semmiféleképpen ne lépje át a 4x6 kört (4 percet). Ezalatt próbálok közeledni a balomon lévő házakhoz, ha esetleg kezdetben 20 méternél messzebb vannak, akkor is az említett személy irányába megyek. Közben lehetőségeim szerint megnézem, hogy Ygdral és a többiek hogy viselik az utat. Ha nem követnek tovább, akkor sem zavartatom magam, ha pedig láthatóan nekimennének valaminek, szólok, hogy kerüljék ki.

Alors

Elég hangosan szólalok meg ahhoz, hogy hallhassa 15 lépésen belül bárki(remélhetőleg Awtino és Ygdral is Farkasfogon kívül):
-Javaslom, hogy amennyiben szükségetek lehet segítségre, ne haladjatok túl gyorsan, hogy mi is közel legyünk hozzátok.

Egyenes háttal, nyugodtan sétálok előre, egyik kezemet a kardom markolatán pihentetve, míg másikkal annyira magam elé nyúlva, hogy azért ne mehessek orral a házfalaknak.

Ygdral

Az a valami határozottan egy kifejlett lélek, de védművei nincsenek, így látod a gondolatainak felső régióit. Jelenleg éppen délről, az ottani jó időről és a vadaktól dúskáló erdőkről ábrándozik.

A többieket végigmérve azt tapasztalod, hogy mindegyikük elfedi előled elméjének kivetüléseit.

Mindenki, kivéve Bowen

Ahogy haladtok előre sűrűsödik a köd, jóformán az orrotokig sem láttok már el. Ráadásul kialszik az Awtino által gyújtott fény és sötétség lep el titeket.

Awtino

A mágia idejének lejártával hatása szertefoszlik, de nem vagy képes megállapítani, merre lehetnek épületek, bár tudod, hogy gyakorlatilag bármerre mész épületeket fogsz találni.

Ygdral

Halkan hogy csak azok értsék akik mellette vannak (bár feltételezi hogy úgy se hallaná akiről szó van):
- Balra előttünk, jó nyíllövésnyire van valaki... vagy valami.- Teszi hozzá kissé baljóslatúan majd megindul a ködben előrefelé, úgy hogy közben próbál Awtonio közelében maradni. Ha a többiek nem indulnak meg utána - nem hall motoszkálást hátulról- megtorpan és bevárja őket.
Hallását és misztikus szemeit továbbra is az előtte álló ködre fókuszálja, keze idegesen feszül a vállára támasztott számszeríj tusán.

// Elvileg pszihasználóként meg tudom nézni hogy a velem szemben lévő valami az úgy nagyjából mi(ha vannak pajzsai csak azt hogy pszihasználó), ha nincsenek akkor pedig látom a gondolatainak megnyilvánulását. Ezt akkor most megtenném . Illetve egyúttal szétnéznék a többiek irányába is hogy vannak-e pajzsaik.

Awtino

Szimplán csak megyek előre, egyre szaporább léptekkel nincs konkrét irányom, segítségre szorulókat keresnék. (Persze a legjobb az lenne, ha nem lennének ilyenek, de hát na...) Kicsit furcsálom, hogy ilyen nagy a csend, egy ehhez hasnoló "eseménytől" pont nagyobb zsivajt várna az ember. Ha legközelebb lejár a varázslat, akkor inkább arra indulnék tovább, amerre épületeket sejtek, a tapogató, hallgatózó módot használva.

Ulwen, Alors, Ygdral

Beléptek a ködbe, ami Awtinóhoz hasonlóan számotokra sem okoz semmi észlelhető változást a látótér leszűkülésén kívül.

Ygdral

Rajtatok kívül (beleértve a fogadóban lévőket is) egyetlen élőlény nyomát fedezed fel a harmadik szemeddel, tőletek balra. Távolság alapján akkor sem látnátok, ha nem lenne köd. Ennek megfelelően hallani sem hallasz mást, csak a ti kompániátokat.

Awtino

Jó tempóban haladsz, de még így is többször meg kell újítanod a varázslatodat. Valahol a lelked mélyén úgy érzed nem kellene ebből rendszert csinálni. Csend és béke honol a környéken, emiatt nem fogsz irányt váltani.

//Egyébként merre tervezel menni?

Bowen

Éberen őrködsz a szobában, álmos nem leszel, viszont hamar elunod magad. Semmi mozgás, semmi zaj, semmi látnivaló.

Awtino

Haladok előre a ködben, néha néha megeresztek egy, van ott valki?/megsérült valaki? kiáltást. Ha a fény kialszik, inkább többször használom a varázslatot, mint hogy értékes Kegypontjaimba kerüljön meghosszabbítani. Ha bárhonnan segítségkérés, vagy hasonló hallatszik, akkor azonnal abba az iránbya haladok. Egyébiránt a tempóm nem futó, de azért nem is várostnézni megyünk. Odafigyelek a jellemérzékelő fényre is, ha elvörösödik út közben, akkor megállok, és ezt ajánlom a többieknek is.

Farkasfog zavartan kapja el kezét, végül vesszőjét visszahelyezi tokjába és egy tört húz elő övéből. Alorshoz nem szól, csak bólint, azonban kerek szemekkel bámul a ködbe lépő varázsló után. "Yggdrasil... ez valami rossz vicc?! Az lehetetlen... a varjúnak kell elvezetnie, lehetetlen, hogy ő..." Hirtelen nagyon száraznak érzi torkát és ahogy Ygdral belép a ködbe a szíve veszettül kalapálni kezd. "De a varjú... nem mutatta meg az utat amelyre lépnem kell! Vagy... nem figyeltem eléggé a jeleket?! Az Élet Fája... Örökös Végtelen büszke Tölgye... Az út, hogy sámánná válhassak, akár az apám! Miért... Miért viseli ez a férfi a nevet? Yggdrasil... az Élet Fája... A végzetem." Pár pillanatig bámulja ahogy a varázsló eltűnik a ködben, végül lassan elindul a nyomában, de közel marad Alorshoz.
-A vakharc nem erősségem. -szólal meg végül, miután megköszörülte torkát. -Eredendőn íjász vagyok...

Alors

-Nos, Ygdral, azthittem elhallatszott az asztalotokig, hogy Predocból jöttem. Nem a felvidékről. És a barátságot mifelénk is úgy szokás, hogy előbb megszolgálják mindkét fél részéről...
Miután felvilágosítom új ismerősömet, megfogom a felém hátráló Farkasfog kezét, és gyengén megszorítom.
-Nem kell félned, ez csak köd!
És egy bíztató mosolyt küldök felé. Ha tovább hátrálna, elengedem a kezét, ugyanakkor az előre haladókat igyekszem nézni. Ygdralra és Awtinora mutatok, ha csak nem mentek túlságosan előre:
-Ők most felderítik a terepet. Ha gondolod, várhatunk is a jelzésükre. Bár részemről inkább az élen haladnék...
Nem mozdulok amíg nem történik újabb fejlemény. Hagyom, hogy a hűvös köd körüljárjon.

Ygdral

A többiek válaszát még megvárja de -lévén nem vitatéma- ezután követi Awtonió-t a ködbe. Egy fél pillanatra lehunyja szemét elcsitítja gondolatait majd ezután jobban próbál fülelni, inkább a hallásásra támaszkodik lévén a ködben vajmi keveset lát. Számszeríját vesszővel a föld felé szegezve, óvatosan próbálja követni az előtte haladót míg két csuklyás kísérője mögötte halad.
Nyugodtan de gyakran hordozza körbe tekintetét a környezetén, elsősorban misztikus szemeire alapozva vizslatja azt, de készen arra hogy vesszőt röpítsen bármiféle ocsmányságra ami ráront a ködből.

Bowen

A fal a kopogás hangja alapján tömörnek tűnik. A plafont eléred, kissé belemélyed a kardod hegye, úgy tűnik valamilyen egész puha anyagból lehet. A port hiába törölgeted, nem érsz el olyan szintre, hogy meglásd mi lehet alatta, bár mind a fal, mind a padló porzik rendesen. A kérdésedre nem érkezik válasz, a köd pedig nem úgy tűnik, hogy befelé is terjedne.

Awtino

//Bármekkora terület lehet a körülötted lévő 20 láb sugarú területen belül. Mozgatni azonban nem tudod. A kegypontok többszörözésével vagy az erősséget, vagy az időtartamot növeled. A zombik pedig nem túlvilági lények, evilágiak, csak nem élők.//

Látva a többiek habozását előrelépsz a ködbe. Azon kívül, hogy a szimbólumodból sugárzó fény mellett is alig látsz valamit, más változást nem érzel.

Ulwen

Hőlátásod segítségével megállapítod, hogy a köd kis mértékben hidegebb a titeket körülvevő levegőnél. Emberi hőfoltot nem látsz benne. Hátrálásod közben először Alorshoz érsz el, így az ő kezét fogod meg. Időközben Gesztenyét is eléri a köd, aki idegesen felnyerít, de nem hátrál el előle. A vessző ekkor még világít, de tudod, hogy pillanatok kérdése csak, hogy újra kialudjon.

Ygdral

//Rendben, akkor nem írom le külön őket, legfeljebb ha rákérdezel. Hogy mi lep meg, az pedig rajtad áll

Ulwen, Alors, Ygdral

Awtino belép a ködbe, az eddig felőle érkező fény teljesen megváltozik. Számotokra alig világít meg valamit, ellenben látni hogyan szóródik szét odabent.

Ygdral

- A hét pokol lángjaira... -suttogja miután a Larylathnak nevezett női útitársa sem járt sikerrel. - Attól félek nincs más hátra mint előre!

Ezzel csuklyás társához lép, mintha az csak valami málhás lenne leveszi a táskájára függesztett számszeríjat és a tegezt. Utóbbit derekára köti -kardja mellé - majd kivesz egy vesszőt és lassan ráérősen egy felhúzókar (ami egy íves bot ) segítségével felhúzza az egyszerű de díszes szerkezetet, majd a vesszőt bepattintja a neki kialakított vájatba.
- Nos akkor akár indulhatnánk is...- jegyzi meg majd mire kimondja eszébe jut még valami- Jah és volna itt még valami. Bár most úgy tűnik a sors furcsa fintoraként teljesen ismeretlenként, azaz önálló individumként került kapcsolatba ezzel a jelenéssel, de ne higyjétek hogy ezáltal máris barátok, vagy társak lettünk. Én nem vállalok felelősséget egyikőtök tettéért se ahhoz túl nagy hatalmak tartozom számadással, és csak a két szép szeméért semelyik Pusztaföldmelléki sámán, vagy Felvidéki Báró nem nevezheti magát a barátomnak. A nevem egyébként Ygdral, és az Északi Hármak városából jöttem.

- Ha a helyetekben volnék takarékoskodnék az erőmmel.- néz a másik három előtte állóra.

// Ruyan: jah köszi, de azokat úgyis látom hogy valamit ők mágiáznak, azt meg továbbra is sejtettem hogy a farkaspofa az Sámán. A többi -hatalmas nagy vértes belépő- meg engem azt hiszem nem kéne hogy meglepjen. Láttam már olyat. Ahonnan jövök az Őrzők pont ilyet hordanak
// Tudu: az aktívkodásra csak azt tudom mondani, hogy addig amíg egy-egy általam megidézett hatásra nem kapok KM visszajelzést nem fogok előre rohanni. Gondolj bele mi lenne ha elpukkantanék egy tűzcsóvát és előrerohannék! Még a végén magamat találnám megégetni Szóval türelem kevés pofont terem!

Farkasfog a köddel együtt hátrál, miközben egyre inkább hőlátására hagyatkozik, idegességében megragadja az első kezet, ami az útjába kerül.

/Valahol Alors és Ygdral előtt állt, jobb kézben fogja a világító vesszőt, aminek gondolom lassan megint elhal a fénye./