Amikor csomók kötettnek...

Ygdral

Farkasfog elfordulására egy lesújtó arckifejezéssel adja a világ tudtára mennyire lenézi ezt az általa tipikus ifjonti hisztinek vett indulatoskodást.
- Akkor talán nézzük meg azt a valamit- indul meg a tér felé.

- Ez a szolgám- kiállt Bowen után magyarázatképp de többre nem méltatja a hüledező embert.

A többieket meg sem várva harmadmagával elindul a tér közepén felé.

Alors

Ismételten nagyot nyelek, miközben az újabb bárdolatlan figura elviharzik.
-Ez se tud bemutatkozni...
Még azért utána kiáltok(Bowennek, akinek nem tudom a nevét):
-Esetleg egy köszönöm, vagy egy válasz a kérdésünkre jól esett volna! Mi sem sértettük meg önt!
Tétova tekintettel nézek Awtinora(akinek nem tudom a nevét).
-Nos, uram, szabad a nevét? Legalább egyetlen nyugodt, s nem vérlázító embert szeretnék a mai nap végére megismerni...

Idő: 17:00

Awtino

//A 4 perc nemhogy hamarosan lejár, hanem 2x is letelt. Mivel szóltál a legelején, hogy nem akarod túlépni, ezért úgy vettem, hogy kikapcsoltad amikor kellett.//

Kitekintve a belső síkokra Bowent leszámítva mindenkinél az elmét elfedő pajzsokat látsz a környéken levőknél. Ezen kívül arról, amerről jöttetek egy csoport élő vet hullámokat. Számukat nem tudod megállapítani a távolság miatt, nyugtalanságot, zavarodottságot látsz leginkább rajtuk, gondolataik a vacsora és a vendégek körül forognak. Bowen irányából szintén nyugtalanságot érzel, őt csoportotok, különösen Farkasfog foglalkoztatja.

Ygdral

Akadálytalanul létrejön a mágiád felfedve a szokatlan kísérőd arcát.

Ulwen

Ahogy hátat fordítasz a többieknek, a tisztuló ködben egy nyúl alakját véled felfedezni fején agancsokkal. Tőletek elfelé iszkol a tér közepén álló torony felé. Eleinte egész gyorsan fut, de aztán tétován megáll és mintha hátrapillantana.

Farkasfogon látszik, ahogy teljesen felforr az ereiben vér és már újra nyitja száját, hogy ráordítson Ygdralra, mikor egy sólyom éles hangja tölti be a levegőt. Meghökkenten pillant fel a madár után kutatva, végül mélyet sóhajtva nem törődik tovább a férfivel, csak csendes suttogásba kezd.
-Sólyom száll a rét felett,
fentről nézi népemet.
Fentről nézi népemet,
vigyázza a léptemet.
Sólyom kérünk vigyázz ránk,
légy velünk, ha hibáznánk.
Légy velünk, ha hibáznánk,
lelkünk néked kitárnánk.
Tétován néz körül, majd inkább hátat fordít a teljes társaságnak.

Ygdral

[Nem tudlak megvédeni... mindennap megküzdök a fenevaddal... mégis? Hol a bús francba élnek ezek tündérföldén? Mintha valami romantikus históriába csöppentem volna ahol a szenvedély és a dac meg a mérhetetlen rózsaszín köd borít mindent. Ezek még sose tapasztalták meg az Ynevi éjszaka igazi valóját. Olyan kis gyámolatlanok, már már esendőek. ]

-Kutyabőr? Nos, ezek szerint hármónk közül egyedül én vagyok nemtelen család sarja. Egy senki. Pontosabban Semmi. Az a semmi ami ott vár mikor kerengetőd felhagy a szolgálattal, mikor a Varjú, az én uram lesimítja a szemed, a hozzám hasonlóak lesznek azok akik eldöntik továbbléphetsz-e, vagy szenvedned és szolgálnod hivatott még ezen a korcs, elfajzott világon. -  a szolgálnod szó közben két rúnát vés a levegőbe alig észrevehetően, hatására a csuklyás élőhalott szolgáról egy aprócska széllöket lefújja a csuklyáját, ezáltal láthatóvá téve az alatta rejtőző hófehér koponyát, melyen hemzsegnek a különféle vörös és fekete tintával írt rúnasorok, pecsétek.
-Bábjátékos? Hahaha. Belegondoltál már abba hogy ebben az esetben te is csak egy báb vagy? Még csak meg sem ízlelhetted soha az igazi szabadságot, ha saját vágyaid, ifjonti heved által vezérelt ostobaságod rabja vagy.

Közben megszólal Larylath is, halkan, vészjóslóan kezd egy ritmikusan előadott versbe:
-Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg...

- Ennyi elég is ebből a komédiából, az én időm fontosabb minthogy oktalan ifjoncok tanítására pazaroljam. Ha majd szakállam a derekam persze lehet nem így fogom gondolni.

//Elemi levegő teremtés, csóva forma, 1E 3MP, zónán belül a csuklyára.

Alors

Hátrébb lépek Farkasfogtól, és bólintok neki rezzenéstelen arccal. Ha nem fgyel, talán nem is hallja, mert ezúttal halkabban, tekintetemet a földnek szegezve beszélek, miután befejezte dühös mondanivalóját:
-Igen, tudom hogy nem szorulsz segítségre. Most mondtam el ezt én is.
Hangom méginkább motyogássá halkul, miközben elfordulok tőle:
-Nem is tudlak megvédeni, ameddig az neked rossz, és nem hagyod. Bár talán csak önmagadtól tartasz. Én most attól tartanék, ha netán ezt a rossz modorú alakot kellene tőled megvédenem...
 Valamivel több közönnyel a hangomban lépek előre, Awtino mellé, szólásra, de azért igyekszem a még nem elcsitult felhangokon tartani "fél fülemet", hátha Ygdral és Farkasfog tovább citálják az amúgy jobb használatra létrejött szavakat.
Egyenesen az ismeretlen(Bowen) felé lépek, jobbomat nyújtva neki.
-A nevem Alors. Ő itt mellettem sajnos még nem mutatozott be, de igazán jószándékú úr. A civakodók itt mögöttem Ygdral, és a zöldes bőrű nő- Farkasfog. Tehát nem mi, hanem ki. Azt hiszem, a küzdelem és az életbenmaradás különféle tudományait űzik ők is, mint jó magam. Nem igazán ismerem még őket, így minden bizonnyal jobban be tudnak majd mutatkozni, ha úgy tartja kedvük. Ygdralnak van két csuklyás követője- itt szünetet tartva nagyot nyelek, miközben szemlehunyva megborzongok- nos, az ő nevük már nem igazán fontos.
-Azért jöttünk, mert furcsállottuk, hogy elnéptelenedett a környék. És a köd is túl hirtelen jött.

A szíve a torkában dobog... első karmát a tenyerébe mélyeszti. Aztán lassan mindhárman körülállják... tenyerébe vájja harmadik karmát is. Egyre inkább zihál, miközben tudata peremén a vörös nap az ég felé szökell. Vér-színe csillog Farkasfog lélektükrein, de visszazuhan a láthatár alá, ahogy negyedik karmát is tenyerébe vájja. "Nem! Itt nincs helye a Fenevadnak... Vill! VILL! Ha hallasz még..." Szólongatja önmagát legbelül, tompán hallja a környezetét, ahogy vad énjével küzd. Aztán Alors a védelmébe kel. Hirtelen szalad még négy karma tenyerébe. "Ne, ne...ne... Csitulj szív... Csitulj lelkem. Ez nem a megfelelő hely, ez nem a megfelelő idő. Ez nem a Fenevad ideje... Nyugodj... nyugodj le vörös napom..." A légzése nehéz, tisztán hallhatóan zihál, végül miután Alors befejezi mondatát félelmetes pillantást vet rá.
- Fogalmatok sincs... ki vagyok én! -rivall vicsorogva a védelmére kelő férfira. Ha annak eddig nem tűnt fel most láthatja, hogy a lány minden foga hegyes, akár egy ragadozóé. -Nem szorulok SENKI védelmére! -ordít rá, ahogy megnyomja a szót úgy tűnik mintha egy farkas vakkantana morgás közben. -És te... -pillant megvetően Ygdral felé. -Ha olyan nagy varázsló volnál... nem tudtalak volna megérinteni... vagy legalább tudnád mit alkalmaztam rajtad. Ha alkalmaztam. De fogalmad sincs... semmit sem tudsz... Azt hiszed nyomodban e két holttal hatalmasság vagy... -kezeit felemelve feje mellé mozgatja meg ujjait. -egy bábmester a marionettjeivel. Találkoztál már pár szörnnyel? -vicsorogva hajol kissé előre, legfélelmetesebb arcát mutatva. -Én minden nap megküzdök a legborzalmasabb Fenevaddal mind közül, amit csak el tudsz képzelni! És legyőzöm! Minden nap... -azzal mély lélegzetet véve húzza ki magát, vonásai normálissá lágyulnak. -Te mit tudsz felmutatni? -teszi fel a kérdést Ygdralnak, miközben farkasprémjét a fejére húzza. -Egy kutyabőrt? Az nekem is van...

Awtino

Még mielőtt megjelenne/látnám Bowent:
<<Mikről nem beszélnek ezek?!>>
Majd amikor hallom a "Nem mintha bánnám..."-részt, akkor kérdőre-vonó hangon MAGAMBAN:
<<Mit mondott ez az ember?! Őt például nem zavarná, ha bárkinek a környezetében érne véget élete? Nade mielőtt beleavatkoznék ebbe az egészbe, jobb ha tudom, mennyire komolyak itt a szándékok.>>

Körültekintek mindkét (először asztrál aztán mentál) Belső síkon (ami előtt ugyebár ki kell kapcsolnom az abszolút látást is még 8 pszi pontért, de a holdvilág már remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy nyugodtan továbbhaladhassunk, meg már amúgy is hamarosan lejárna a 4 perc).

Amikor megjelenik Bowen:
-Uram, ugye nem esett baja, segíthetek valamiben?

Predoc egyik legékesebb meghajlását mutatom be az elforduló Ygdral irányába, kézlendítéssel együtt, mondván:
-Szolgálatára.
Utána Farkasfog felé súgom:
-Ne haragudj, tudom, hogy meg tudod magadat védeni, de talán nem ez a legalkalmasabb pillanat a küzdelemre. Egyébként sem vagyok híve az egyenlőtlen küzdelemnek. Három az egy ellen már annak számít jobb helyeken.

Én is Bowen(a kigyúrt ismeretlen) felé fordulok, de nem megyek Farkasfogtól túl messzi, amíg ez nem zavarja látványosan.

Ygdral

// Lernun, jelenleg csak Ygdralon nincs csuklya a többin ugyanúgy fenn van.

- Hmpf...- fintorodik el a báró szavain. - Habár, jómagam is kitanultam az illem fogásait, úgy érzem Ön túlbonyolítja a helyzetet ezzel a rengeteg szóval. Ám legyen, jó hiszeműleg elfogadom hogy Ő is csak egy a sok kiváncsiskodó közül mint jómagunk is. Ettől függetlenül a következő gyanús lépésre, annak megfelelően fogok reagálni. - néz szúrósan a Alorsra és Farkasfogra, majd köpenyét maga elé csapva visszafordul a tér közepén történt változások és Bowen felé.

- Nem. Nem zavart meg semmit. Maga tud bármit erről a ....hmmm.... furcsaságról?


Közben tesz két lépést Bowen és a tér felé, a csuklyás alak közvetlenül mögé zárkózik, míg kicsit lemaradva követi őket. Azok akik egy cseppnyit is nyitva tartják szemüket észrevehetik hogy leplezetlenül figyeli az orkvérű minden mozdulatát.

Idő: 16:59

Alors

Halló- és látótávon belül vagy

Mindenki, kivéve Bowen

Hátatok mögül enyhe szellő kezd fújni, ami egészen hamar arébbtereli a köd nagyrészét. Ezzel egyidőben világosabb is lesz, mostmár olyanok a fényviszonyok, mint egy holdvilágos éjszakán, annak elelnére, hogy se hold se csillagok nem látszanak az égen. Aki járt már itt közületek, az a téren változást nem lát(középen karcsú, magas torony, kör alakban üresen álló boltívek a márvánnyal kirakott téren), nem úgy az azt körülvevő házakon. Mindegyik egységesen szürkés színű és nagyon hasonlítanak egymáshoz formailag is, nem láttok rajtuk ablakot, csak egy ajtó van veletek szemben, egyforma magasak és szélesek. Emellett az egyik ajtóban egy magányosan várakozó alakot pillanthat meg az, aki éppen nem a kialakulóban lévő csetepatéval van elfoglalva.

Bowen

Közelebb értek a hangok gazdái, de megjelenni nem látod őket. Így hát vársz. A hangokat még mindig hallod, majd a köd gyorsan feloszlik és már látod is őket valamelyest. Hatan vannak, van akit látásból felismersz a fogadóból. Egyikőjüket hárman állják körül, a másik kettő pedig mellettük áll.

A hozzászólásom akkor érvényes, ha látó és halló távolságban vagyok:
/Egyébként bejelöltem a mindenkit érintő szavazáson, hogy haladhat a történet tovább//

Látva, hogy a mellettem/ félig mögöttem haladók szóváltásba elegyednek, és egymást a tiszteletlenség bugyraira kölcsönösen tanítani kezdik, határozottan emelt hangon, de jóindulattal intek feléjük, e szavak kíséretében:

-Ygdral, kérlek, légy elnéző a hölggyel. Amennyiben jól sejtem, hasonló sértettség gyűlt benne is. Még ha nem is lennénk most egymásnak társai, nem hinném, hogy jó ötlet lenne egy hirtelen csetepatéban kifárasztani egymást holmi elismertségi virtusból. Legalábbis amíg nem bizonyosodtunk meg afelől, hogy a furcsa események és ez az elnéptelenedés nem jelent e fenyegetést ránk, vagy akár ártatlanokra nézve. Jó magam tudom a leginkább, mennyire fontos az illem, de minden bizonnyal zaklatottak vagytok kissé, és el is ismerem indulatotok jogosságát. Mégis, talán jobb lenne a nézeteltérés rendezését későbbre napolnotok. Még a végén a kisebb bajra(irónikusan megnyomom a baj szót) figyelnétek, miközben valami nagyobb is lehet a közelben- akár.
Farkasfog felé fordulok:
-Bájos hölgy, kérlek ne indulj fel előbbi szavaimon. Nyilván más szokásokat ismertek és követtek, mint amihez jómagamnak szerencsém volt ezidáig. Aggodalmam pusztán olybá tényből származik, hogy nem lenne könnyű most, és itt, három ellenféllel szembenézned egyedül, ráadásul talán te magad sem hiszed, hogy jogos lenne ez a dulakodás.
Miközben a Farkasfogat szemlátomást körülálló három személy felé mutatok, pár lépést teszek feléjük, megállva az egyik "követő" mellett. Jobb kezem továbbra is a kardom markolatán nyugtatom. Valahol az Ygdral és Farkasfog közötti kövezetet nézem.
-Nem venném a lelkemre, ha mások zavarnák meg személyes, és nyilván csak rátok tartozó nézeteltérésetek mielőbbi elsimítását.

Ygdral

-E-e-engedélyt?!- Torpan meg Ygdral miközben hangja a határozott de visszafogottról a mély és haragvó tartományba csúszik.
Pár pilanatyni tapinthatóan feszült csend után egy hosszú sóhaj után pusztán maga elé beszélve de jól hallható határozott hangon a félorknak címzi szavait:
- Minden egyes ember arcára, nevére, és származására emlékszem akiknek eddigi életem során engedélyt adtam arra hogy megérintsen. Te -nyomja meg a szót- nem vagy köztük. Szintúgy emlékszem még a legutolsó Ibara földjét tapadó kirurgusra is, akinek engedélyt adtam arra hogy rajtam használja varázserejét! Biztos vagyok benne hogy ezek között sem szerepelsz! - féloldalt fordulva farkaspofára emeli jobb szemét.
- Továbbá emlékszem minden egyes üveges tekintetre és gazdáik utolsó igéire is, akik ennek ellenére mégis megpróbálták összemérni hatalmukat az enyémmel! Ha úgy gondolod, hogy azok ellenére amiket te megengedsz magadnak, az hogy tegezlek nem elfogadható... nos akkor nem csak tapasztalatlan vagy, ahogy azt eddigi heveskedéseidből is láthattam, hanem nemes egyszerűséggel ostoba is! Nem mintha bánnám... az ilyen alakok szemét hamarabb lesimítják a Varjú szárnyai.

Pillanatny csendet követve Larylath szólal meg:
- Goridol Törvénykönyvének második fejezete, negyedik cikkely:
Bárki aki mágikus hatalmát latba vetve, annak alanyául választ egy olyan Mestert vagy Adeptust aki ebbe nem egyezett bele, Dreina és a Nagytanács színe előtt valljon tettéről, s annak súlyosságát akként kezeljék mintha az érintett Mester vagy Adeptus életére tört volna.

- Igen így szól a törvény de egy egyszerű sámántól talán nem kell...- némul el Ygdral hirtelen. Teljes testével Farkaspofa felé fordul.
- Ki vagy te? Mit keresel itt, és miért állt szándékodban a ködbe küldeni azokat odakintről? Honnan tudnád hogy bármi veszélyeset is rejt-e az?
Közben Larylath és a másik csuklyás alak hátrébb lépnek egy egy lépésnyit, ezzel három oldalról körbe fogva a nőt, mely jelenet egyértelműen mutatja hogy a félig meddig "társ" titulusból, a tavaszi szeleket megszégyenítő szeszélyes viselkedésének hatására gyanús személyé lépett elő.
Magyarázatként még ennyit hozzáfűz:
- Folyót lehetne rekeszteni azokkal a szörnyekről írt beszámolókkal, akik taglalják némelyik mennyivel okosabb vagy ravaszabb az átlagembernél. Milyen szerencse hogy, én találkoztam már ilyennel is.

Alors

A jól hallható füttyök irányába, és feltételezve, hogy Ygdralék beszélgetését hallottam nagyjából, megeresztek egy:
-Hahó!-t.
Hangosan kiáltok pyar közös nyelven.

Idő: 16:56

Mindenki, kivéve Bowen

Lassan, óvatosan haladtok a személy irányába, beletelik pár percbe, míg eléritek a teret övező házakat. Sötét sziluettekként jelennek meg a látóhatár szélén. Baljóslatúnak tűnnek. A hang innen jött és a mentáltest is ezen a környéken volt, ráadásul időnként egy-egy füttyöt is hallotok egészen közelről. Lassacskán a köd kezd oszlani, már kevésbé tűnik sűrűnek, mint eddig.

Bowen

Kis idő elteltével lépteket hallasz és beszédfoszlányt, attól függően beszélnek-e majd a többiek.

Farkasfog kicsit sértettebb hangvétellel felel Ygdralnak.
-Bármennyire is erőltetem, nem emlékszem, hogy engedélyt adtam volna önnek, hogy tegezzen. -mondja felszegett fejjel, miközben határozott léptekkel halad a két kriptaszökevény között. -Miért pont... ezek? -teszi fel végül a kérdést kicsit csendesebben. -Miért nem keresett igazi társakat?

Ygdral

Először is válaszol Awtino-nak:
- Jelen pillanatban úgy látom hogy igen.
// Igdralt követik a társai, a csuklyás (férfi) bal kéz felől, míg a nő mögötte (ezesetben ha jól gondolom Farkasfog mellett).

Közben sietősebbre a fogja a lépteit irányukat mostmár egyértelműen az ismeretlen alak felé terelve.
- Mondtál valamit? - kérdezi Farkasfotól a sóhajtozását hallva.

Awtino

Haladok előre, most már, hogy látok, tempósabban, de a futástól még távol állok. Útközben megkérdezem Ygdralt:
-Akkor csak ő van a közelben rajtunk kívül?
"Több száz ember tűnt el egyik pillanatról a másikra? Tudtam én, hogy ez a város még sok érdekességet tartogat nekem. De, ha belegondolok, máris van velem 5 ember***, akik úgy tűnik, örömmel segítenék bajba jutott társaikat. Ez... megnyugtató. A színes bőrű jó szándékúnak, az éles szemű meg, szavai ellenére segítőkésznek tűnik, hiszen elindult velem, bár meg is hátrálhatott volna. Két társa kicsit szűkszavú***. Az a fehér hajú meg bármennyire is a fegyverét markolássza, mégis magabiztosnak és erős lelkűnek látszik."

//***: Ygdralt követik a társai?

Farkasfog szigorú pillantással méregeti Ygdralt, végül szorosan a nyomában követi. "Ennek semmi értelme! Álmomban egy magas tölgyfát láttam, az volt Yggdrasil. Azt még elképzelhetőnek tartom, hogy a varjú egy ember volna valójában... de hogy az Élet Fája is csak szimbólum volna... Össze vagyok zavarodva." Miközben gondolataiba mélyed erősen koncentrál rá, hogy ne maradjon le a férfitől és legalább a ruhájának mozgását kivehetően lássa a ködben. "Sin Velerisben álmodtam... Az Erdő Isten elküldte ezüst szárnyú sólymát, mely lovam nyergére szállt, majd egészen Yggdrasilig, az Élet Fájáig repült, melyre felmászva láthattam régi korok bölcs sámánjait... Melyre felmászva magam is sámánná lettem. Ilanor síkságán láttam az új álmot, melyben a ketrecbe zárt varjú kiszabadul és megmutatja nekem az eggyé forró utakat... Azt hittem ez egy útitársat jelenthet... Aztán az álom itt, a fogadónál. A farkasverembe zuhanás és Alors, ahogy kihúz onnan... Majd a sólyom és a varjú tovaszáll a tölgy felé... Talán Alors a varjú? Dehát... nem volt szüksége rám, hogy szabaddá váljon... bármitől. És most itt ez a halott ébresztő, aki a kortalan tölgy nevét viseli... Ezeket az álmokat nehezebb megfejteni, mint hittem..." Keserű sóhajjal pillant körbe, majd tekintetét az égre emeli. "Nem rettent a nehézség, hisz biztos vagy nekem, akár a tölgy, mely állja a vihart, derekát nem hajlítva. De mikor érhetem el a célt, melyet nekem rendeltél... nem tudom. Mégis bízom döntésedben és nyílt szívvel fogadom a végzetet, melyet nekem szántál, mert bármerre is sodorjanak tévedéseim... hozzád tudom, vakon is eltalálnék!"

Mindenki, kivéve Bowen

Ygdral kiáltása után valami válasz érkezik abból az irányból, amit jelzett nektek. Érteni nem értitek mit mondhat, ahhoz még messze vagytok tőle.

Bowen

Egy másik hang válaszol neked ugyanabból az irányból, ahonnan az elsőt is hallottad, nem sokat közeledhettek, mert ezt sem érted.

Awtino

A beszélgetésükkor már nem koncentrálsz semmire olyan mértékben, hogy ne hallhatnád, azonban mindketten elég halkra fogták ahhoz, hogy ne hallhasd a szavaikat.

Alors

Ha előttem pár lépéssel mozognak a következők: Awtino, Ygdral és Farkasfog, és Ygdral két kísérője, akkor őket követem. Nyilván a rövid párbeszédek alapján hallom, hogyha ők azok. Kart karba fonni nem terveztem velük, ha annyira sűrű a köd, hogy semeddig sem látok, akkor hallás és tapintás(a falak miatt) alapján igyekszem melléjük kerülni és egy-két lépésnyire tőlük, velük párhuzamosan haladni. Ha valamelyikük előrébb lépked a többitől, vele tartok lépést(pl. Awtinora gyanakszom az eddigiek alapján). Próbálok az élen haladni, amennyiben megsejtem, hogy a kiáltások alapján merrefelé haladunk a leginkább. Annyira odacsapom azért a lábaimat a kövezethez, hogy a felsoroltak ne ütközzenek meglepődve megfelelően felépített és beburkolt habtestemnek.