Amikor csomók kötettnek...

Ygdral (továbbiakban ezt használjuk, mert egyszerűbb)

A három alak síri csendben haladt át a kapun. Lépteiket is leginkább temetőkből áradó hűvös nyugalom jellemezte. A leghátul haladó csuklyás alak némán kissé vontatott mozgással de követte az előtte haladó szürke hajút, aki beérvén a városba megtorpant.
- Szóval, ez volna Godora…-elmélkedett hangosan miközben tekintetével a hatalmas épületeket majd az azok előtt hangyaszám tobzódó embereket fürkészte- … vagyis ami maradt belőlle.- Fincsorodott el kicsit a sok pénzhajhász lébecoló kisgyerek láttán majd oldalra billente fejét a mellette lépdelő, testét fekete köpennyel és arcába húzott csuklyával elfedő női alakra pillantott. Annak borostyánszín szemei sem meglepettségről sem érzelmekről nem tanúskodtak ám egy pillantásból értette Mestere akaratát, s lassú mozdulattal elfordult majd az egyik gyermekhez hajolt.
- Mond ifjú…- Kezdte elhaló furcsán betegesnek tűnő hangon- Merre találunk egy igazán jó fogadót? Olyat, hol megízlelhetjük mindazt a remek élmény amit városotok nyújtani tud számunkra.

Miután a nő a gyerekekkel beszélt a szürkehajú, megpaskolta a kantárszáron vezetett lovat, majd annak nyergéből előbányászta útinaplóját. Átlapozva az Ibarai emlékeit hirtelen felszökött nosztalgikus hangulat, s mikor az első üres oldalra ért, egy gyors megjegyzést vésett be :
Majd óvatosan visszacsomagolta a naplót, és az írótust is, és mélyet szippantott a levegőből.

Ulwen

Kérésedre a kezében terem egy jókora fémkorsó, amit pillanatok alatt tele is tölt.
- 6 réz lesz. Ami az alvóhely kérdését illeti, nincs akadálya, hogy kint alaudjon. De ha szabad javasolnom, akkor vannak nagyon kényelmes egy személyre szabott szobáink is. Ráadásként első alkalommal nem is kell fizetnie érte.

Ekkor lép melléd a már látott alak és érdeklődik a fürdőről. A felháborodott megjegyzésedből lehetségesen kialakulható vitát a pultos egyből meg is próblja elfolytani:
- Egy pillanat türelmet kérek, uram.

Ulwen

Megütközve a nem várt reakción hőköl kissé a pultnak, majd leszegi fejét.
-Én kérem a szives elnézését... elszoktam a kétlábú kecs...-
villan át agyán a figyelmeztetés és még kellemetlenebbül érzi magát, mint eddig. -akarom mondani... az emberektől. Elszoktam. -egy pillanatra újra felnéz. Ahogy a férfi alaposabban a csuklya alá pillant szokatlanul nagy és sötét szemekkel találkozik össze és a zöld szín... túl egyenletes, hogy festék lehessen.

// mi baja az accountomnak?

(Alors)

-Óh, bocsásson meg hölgyem. Nem akartam önt hátráltatni rendelésében.
Fél lépést hátra lépve fejet hajtok a még mindig rejtőző alak irányába, majd megnyerőnek mondott mosolyt küldök az alacsonyabb nő felé.

-Legmélyebb tisztelettel remélem, hogy mialatt a fogadós úr kezeivel az ön kiszolgálását tartja a legfontosabbnak, és elsődlegesnek, számomra is tud elméjével és beszédével egy mondat erejéig időt fordítani - lágyabb hangon, bocsánatkérő módon beszélek.
-A szolgálóim még nem mondták el, hogy merre találom a fürdőt, fogadós uram- fordulok újra a tüsténkedő fogadós felé. Sóvárgó tekintetemmel visszanézve a mellettem állóra próbálom némi humorral hinteni a kínos helyzetet.

Bowen

Lirian helyet foglal az asztalnál, körbepillant, majd azt mondja:
- Így még sosem ültem itt. Kissé furcsa.

A felvetésedre:
- Rendben van, Bowen.

Közben megérkezik a felszolgáló, egy harmincas éveiben járó rövidre nyírt hajú férfi.
- Ebédelni szeretnének? Sült malacot tudok ajánlani párolt zöldségkörettel és tyúkból készült ragulevest. Melyikből hozhatok?
- Én csak malacotsültet kérek - válaszolja Lirian. Látszik rajta, még mindig furcsának találja, hogy ott szolgálják ki őt, ahol dolgozik.
- Inni hozhatok valamit?
- Köszönöm, nem.

A felszolgáló még megvárja a te válaszaidat is, majd elsiet. Míg az ételre várakoztok, van időd tüzetesebben megnézni Liriant. Egyenes vörös haja túlér a vállán. Arca inkább vékony, mint kerekded, bőre világos. Szeme átható, kék színű. Kis pisze orra van, amelyen pár apró szeplő található. Nagyjából 160 hüvelyk magasnak becsülnéd, testalkatát törékenynek mondanád. Keblei aprók és formásnak tűnnek abból amit a ruha sejtet belőle. Mire mindezt megállapítod, addigra láthatóan ő is végigmér téged, ha közben találkozik a tekintetetek, akkor kis időre másfelé néz.

Ulwen

A lány sértetten, felfújva magát akár egy mérges béka fordul a férfi felé.
-Már bocsánat, de én voltam itt előbb! -mondja fordulat közben majd újra a zöld szempárral találkozik össze. <Óh... ez kezd kínos lenni. Ugyan abba belekötni egy nap... csak verekedés ne legyen a vége... <

(Alors)

Ha esetleg valaki a bejárat felé pillantana...

Magas, széles vállú alak. Hátán oroszlánprémes köpeny, mellkasán a páncélt szinte teljesen eltakarja selyemből készült inge. Karján és lábszárán fémlemezek. Nadrágja övén egy díszes kardhüvely, és egy tőrhüvely, melyekben egy rapír markolata és egy tőr látszik. Kezéről épp körülményes mozdulattal húzza le két díszes bőrkesztyűjét. Fehér, vállig érő haja egyenes szálú, bár kissé zilált a friss mosdástól. Tekintete, melyet körbe hordoz, a legtöbbekből kivált valamilyen hatást. Zöld szeme élénk, még ha most éppen sóhajt is egyet, szempilláit lehunyva egy pillanatra. Száját résnyire nyitva, sóhaja közben néz körül, majd férfiasan lágy arcvonásain árnyék fut át, amint tekintete megpihen a fogadósnak vélt pult mögötti alakon.
"Szinte sugárzik belőle az ösztönös magabiztosság", ahogy közelebb lépve komoly hangon a fogadóshoz intézi a legfontosabb kérdést:
-Merre van a fürdőhelyiség?
A kardos kulcsot is megmutatja, hogy jelezze, már vendégként tartható számon.

-Egy korsó habos sört szeretnék, legyen oly jó. Illetve azt szeretném tudni, hogy az éjszakát a lovam mellett tölthetem-e az istállóban? -kérdezi illedelmesen, igyekezve, hogy minél jobban eltakarja arcát.

Ulwen

Hallod az előtted lezajló beszélgetés minden részletét, az árakat, az ebédmeghívást. Miután tovább áll a páros, előrelépsz megvillantod a kezedben levő pénzérméket. A söntés mögött álló alak köszönt, majd meglátva a pénzt várakozóan néz rád, ha rövid időn belül nem szólalsz meg, akkor megkérdezi:
- Mivel szolgálhatok?

(Awtino)

Amennyiben én is látom a kardhüvelyt( és benne a fegyvert), kicsit összehúznám a szemöldököm. No persze sok helyen láttam már ilyet, de mégis mindig felháborít; ott hord kardot, ahol a fáradt utazó enni szeretne?!

//Körülbelül mennyire jár az idő? Mennyire éhes a karakterem?

Mindenképp szeretnék egy szobát kérni először csak 3 napra, ebéddel és vacsorával, ha megoldható.
//Ha hallottam ahogy Bowennek mondják, hogy az első éjszaka ingyen van, akkor megemlíteném, hogy messziről érkezem, délről, csak mellékesen, de nem teszem hozzá, hogy ezért az első napot ingyen kérem. Kíváncsi vagyok a fogadós válaszára. Ha nem említi a dolgot, nem reklamálok. Ha pedig nem is hallottam hogy van ilyen "kedvezmény" akkor nem kötöm az orrára, hogy külhoni vagyok.

Alors

Azt meglepődve látod, hogy Arves még mindig ott van, de amint rákérdezel, elmondja, hogy nem akarta hat lóval itthagyni hármójukat. Így őt is be tudod mutatni. Miután bekötik a lovakat az istállóba, el is megy széjjelnézni a környéken.
A leírtaknak megfelelően a szolgáid és a lovászfiú együttműködve meg tudják valósítani a bepakolást. Sebart közben kér nektek szobát, kaptok is egyet, melynek kulcsa végül hozzád kerül, feje egy kardot formál.

Teljes nyugalommal lépsz be a belső részbe, készen a jól megérdemelt pihenésre.

(Alors)

-Jó döntést hoztál. Meglásd a pénznél még többet ér majd a hálám. De azért az is jól jön.

Egyesével bemutatom társaimat, majd hozzá teszem, hogy Arves később érkezik vissza, őt is szándékomban áll majd bemutatni az első adandó alkalommal. Alorsként mutatkozom be a fiúnak, és megkérdezem a nevét.
Miután válaszol, arra kérem, hogy hozzon, vagy hozasson jópár vödör vizet, és eszközöket a lovak ellátásához. A szálláskérés és a fizetés dolgait ráhagyom Sebartra és Nevenára, hozzátéve, hogy vigyázzanak az apóra. Onnudot megkérem, hogy segítsen a lovakról lepakolni az istállós fiúnak, majd meghagyom neki és az esetleg még érkező segítő személyzetnek a bepakolást. Miközben lecsutakolom Zelunát, és meggyőződök róla, hogy az öt másik állatnak is lesz helye(természetesen az egyébként szokásos helyi áron megváltva e helyeket) saját csomagjaim egyikébe rakom sisakomat. Arcomról a hűs vödör vízből leöblítem az út porának egy részét. Lovam szőrének fésülése és a lószerszámok biztonságba helyezése(ezeket is felküldöm a leendő szállásunkra) után végre készen állok, hogy magam is szemügyre vegyem a Két fivér fogadót.

Amennyiben az istálló össze van kötve lépcsővel vagy átjárással a fogadó illetve az emeletek irányába, ezen keresztül kérem, hogy a csomagokat pakolják fel Onnudék. Természetesen csak akkor, ha erre van lehetőség. Mivel a szobák foglalása Sebart hatásköre, reménykedek benne, hogy hamar megtalálják a közös hangot a helyi inasokkal. Lényegében míg a csomagokat fel nem viszik a leendő szobáinkba, az istállóban vigyázok rájuk én, felváltva Onnuddal és a lovászfiúval, vagy annak érkező társaival. Ha kész a bepakolás, és Zeluna is rendben van, a főbejárat felől indulok a fogadó belsejének irányába.

Bowen

Ahogy felméred az asztalokat, nagyjából 60 főre elég helyet számolsz meg. 13 asztal van letéve, ebből 4 majdnem kétszer akkora, mint a többi. Vendégek a helyek felét foglalják el, legalábbis így becsülöd ránézésre. Eléggé szétszórtan ülnek, egyedül, vagy legfeljebb öt fős csoportokban.

- Igen, valóban külhoniaknak ingyenes az első éjszaka és a hozzá járó estebéd is - válaszolja a pultos, közben beír valamit a könyvbe - A fennmaradó összeg 80 réz.
- Örömmel - kapod meg a választ Lirientől, eddigi legragyogóbb mosolyának társaságában.
- Ezesetben 90 rezet kérnék - fűzi hozzá a pultos.

Amennyiben kifizeted a kért összeget, átnyújt neked egy kulcsot, aminek a feje stilizált kutyát mintáz.
- A hasonló ábrájú ajtót keresse az emeleten. A fürdő a szobához jár, de ha meleg vizet szeretne, kérem előre szóljon nekem.

Alors

- Ki ne akarna? - kérdez vissza kíváncsi tekintettel. Végig hallgatja, amit mondasz neki.
- Természetesen, vigyázok rá. Minden úgy lesz, ahogyan óhajtja.

Látva, hogy elindulsz kifelé, utánnad ered. Mivel gyorsabban indult meg, mint Onnud, így kettőtök közé ékelődve lép majd ki a fogadó elé.

(Alors)

Előbb kimérten végignézek a fiún, azután kissé közelebb hajolok hozzá, és suttogva kérdezem meg, dörmögőre váltott hangon:
-Mondd csak, fiatal úr, akarsz-e sok pénzt keresni?

Azután választ nem várva jobb kezemet nyugodt mozdulattal a vállára teszem, míg bal kezem hüvelykujjával a hátam mögé bökök. Tekintetemet a sisakon túlról mélyen a szemeibe fúrom, hogy jól figyeljen rám.
-Van a fogadó előtt egy ló. Sokat próbált, hűséges állat. Nagyon fontos a számomra. Megtennéd, hogy vigyáznál rá, hogy mindig legyen friss víz az itatásához és a tisztán tartásához? Az egyik emberem mindig a közelben lesz. Segíts nekik, kérlek, hogy kiismerjék magukat az istállóban. Adok neked tizenöt rezet, ha most kikísérsz, megjegyzed, hogy kiket engedhetsz a közelébe, és ha a legcsendesebb helyet kapja az én Zelunám. És mert egy hétre kérem a szolgálataidat, egy ezüst lesz még a jutalmad. Rendben van így, lovász uram?

Gyanítva, hogy szavaim megtették a kívánt hatást, azért még könnyed hangon hozzáteszem, miközben karjaimat újra magam mellé engedem.
-Az ellátására egyébként nem lesz gondod. Magam fogom intézni az efféléket, ha egy mód van rá.

Ezután igenlő válaszában reménykedve kifelé indulok, arra számítva, hogy követni fog a fogadó elé.

Ulwen

Ezúttal már elővigyázatosabban halad és a földre szegezi tekintetét, pusztán egy pillanatra néz körbe, majd újra lehajtva fejét prémje árnyékába rejti kilátszó bőrének színét. Finoman kikerüli az előtte álló idegent, majd a söntéhez lépve elővesz néhány érmét, hogy felkeltse a fogadós figyelmét... persze csak miután végzett az előtte álló kiszolgálásával. Addig is türelemmel vár, néha a bejáratra pillantva. A sok ember, a malac sütése csak fokozza a szövetek rejtekében keletkező kínzó meleget. De talán a sör majd enyhülést hoz... és éjjel már leveheti a csuklyát és a kendőt is...

Awtino

Monológod közben kísérőd belép a fogadóba, odalép a lépcső mellett álló marcona alakhoz, jól láthatóan rád mutat, mire az leszámol neki 5 érmét. Ezután a kölyök kilép melletted és távoztában gúnyosan odaveti:
- Majd igyekszem odafigyelni rá.

Ezután belépsz az ajtón, veled szemben nyílik egy ajtó és nálad alacsonyabb, kendőbe és prémes csuklyába bugyolált alak lép be rajta.

Ulwen

A szemben lévő ajtón keresztül belépsz a fogadóba, a látvány mindössze annyiban változott, hogy egy vékony, vörös hajú nő, aki nagyjából akkora lehet, mint te és egy magas, széles, bőrvértet viselő ember, számszeríjjal és egy zsákkal a hátán, karddal az oldalán áll a söntésnél, a pultossal beszélnek. Illetve a nagyjából szemben nyíló ajtón belép egy fehér ruhás, fegyvertelen, idegesnek látszó férfi.

Alors

A nő elvonul, ti pedig szemügyre tudjátok venni az istállót. Első ránézésre semmi kivetnivalót nem látsz benne. Tágas, nagyjából 40-50 lónak elegendő hellyel rendelkezik. Vizet látsz az állatok előtt, abrak nyomait is felfedezed a hozzád legközelebbinél. Szalmázva mindegyik alatt frissen, legkésőbb ma reggel lehetett. Érkezésetekre egy zöld ruhás istállósfiú néz ki az egyik állásból.
- Segíthetek?

//Ilyen szerzetet még nem láttál, egy jó fejjel alacsonyabb nálad, inkább törékenynek tűnik. A színét nem tudod biztosan, hogy természetes-e, vagy festés. Alig látszott ki valami belőle.

Bowen

Lirian belép az ajtón, te pedig követed. Kissé balra, szemben veletek elég közel van a fal, rajta egy ajtóval, bal kézfele felfelé vezető lépcső, mellette egy keménykötésű fickó álldogál ugyanolyan színösszeállítású ruhában, mint Lirian. Oldalán egy kard nyugszik hüvelyében. Jobbra egy nagyobb helyiséggé tágul a folyosószerűség, ahol álltok. Úgy tűnik, az a fogadó azon része, ahol ételt és italt lehet kapni. Asztalok elszórva, úgy hogy közöttük még páncélban is kényelmesen el lehessen férni. Összesen három kandallót építettek a szobába, ebből most csak kettő van meggyújtva, az egyiken két nagy bográcsban rotyog valami, a másikon egy malacot sütnek egészben. Össze is fut a nyál a szádban az illatukra. Az egyik sarokban látod a söntést, a másikban pedig egy kobzos üldögél egy széken, éppen egy általad nem ismert dalt játszik. Az asztalok a helyek felét étkező, beszélgető, iszogató emberek foglalják el, látsz köztük mindenfélét, páncélost és fegyvertelent, díszes és egyszerű ruhájút, megnyerő ábrázatút és rusnyát, férfiakat és nőket is. Közöttük a már ismert zöld és kék színű ruhás alakok sürögnek-forognak, az ételt egy férfi kavargatja, illetve áll egy a söntés mögött is.

Lirian odaint a marcona tagnak.
- Jöjjön - indul a söntés irányába - Erre kap szobát és ételt.

Ha követed, akkor amint odaértek, megszólal:
- Az úr szobát keres, nagyon fáradt lehet, a messzi északról érkezett hozzánk.

A férfi, akit megszólított egy könyvet vesz elő a pult alól, kinyitja és várakozóan rád néz:
- Hány napra parancsolja a szobát?

(Awtino)

A többiek egyébként egy átlagos magasságú, nem pocakos, de nem is túl vékony férfit láthatnak közeledni. Szeme barna, haja nem fésült, középhosszú. Világos köpenyt, mellényt, alatta inget, lábán egyszerű cipőt és nadrágot visel. A fehér öltözeten a csak a jó szeműek szúrják ki a fehér madzagot, ami a nyakon függeszkedik és talán kicsit feszül is. Fegyvert nem láttok nála. Arckifejezése jelenleg kicsit letört(ideges), de nem agresszív.

Ulwen

-Nem történt semmi. -biccent a férfi felé köszönet képp, majd tovább halad. A tarkóján még érzi annak átható tekintetét, de úgy dönt nem áll meg többé a söntésig senki kedvéért.

(Awtino)

//levontam a 20 rezet

Amikor hallom, amit mond, megcsóválnám a fejem <<Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, na de hogy ennyire... Még ez az ifjonc is nevetve beszél a halálesetekről, hangjában nem is érzem az együttérzést... Na persze, sajnos ez inkább gyakori, mint különös.>>
-Köszönöm az útbaigazítást, és ha azokról beszélsz, akit a Halál már elragadott közülünk, gondolj rájuk több tisztelettel. Te még fiatal vagy, talán nem értheted, de az ő családjának fájdalmas lenne hallani, hogy miként nevetsz rajta. Ezt, kérlek tartsd észben.
"Monológom" után biccentek, és megindulok a fogadó ajtaja felé.

(Alors)

-Elnézést, asszonyom.

Arrébb lépek útjából, miközben enyhén fejet hajtok. Onnudnak is intek, ha esetleg nem kapcsolna időben. Míg el nem halad, tekintetem a földre szegezem. Azért pár pillanat múlva felpillantok tűnődve.

>>Hm, zöldes bőr? Vajon festék, vagy valami nem emberi lényhez van szerencsém?<<

Ezt követően szemügyre veszem Onnud társaságában az istállót. Ha mindent rendben találok(elég helyet, megfelelő tisztaságot Zeluna számára, friss vizet és abrakot az épp bent lévő állatok előtt) akkor elégedetten fordulunk vissza a többiek felé. Amennyiben valami nem stimmel, fejcsóválva fordítunk hátat a helynek. A lovam az első!

//Látásom illetve tapasztalataim mennyire engedtek következtetni a kontyos hajú nő(Ulwen) fajára? Termetre lennék kíváncsi, esetleg látszik e festék, vagy természetesnek tűnik?//