Amikor csomók kötettnek...

Alors

Sebart megindul az egyik utcán, még látod, ahogy érdeklődik egy járókelőtől, majd lefordul egy általad innen nem látható részre. Jobb dolgod nem lévén hallgatod a többiek fecsegését, Nevenát lenyűgözte a tér, Onnud inkább a fegyvereseket mustrálja, de erőteljes bólogatással kísérve ért egyet Nevenával. Trahio apó a fogadók cégérét nézegeti és alig hallhatóan a sok fogadó feleslegességéről morog valamit az orra alatt. Mokk türelmesen várakozik mellettetek és boldogan csóválja a farkát, néha-néha egy arrajáróra morranva, ha az túl közel érne hozzátok. Sebart egy fertályóra múlva ér csak vissza.

- Megtaláltam, nincs messze innen. Egészen takaros fogadó, mondjuk az is igaz, hogy csak az alsó szintet láttam. De nem hiszem, hogy a felső el lenne hanyagolva. Megkérdeztem, van helyük, de nem teljesen igaz, hogy ingyen lenne - itt tart egy kis szünetet - csak az első éjszaka és akkor is csak a szállás és a vacsora az.

//Heraldikai ismereteid alapján a színpárhoz nem tudsz konkrétumot kapcsolni, címerekben biztosan láttál már olyat, amiben mindkét szín szerepelt, sőt olyat is, amiben csak ez a kettő. De több ilyen címer is létezik, ráadásul nem egy országbeliek.//


Ulwen

Amint leveted a csuklyád egy pillantra meglepetést látsz átsuhanni az arcán, de aztán mint egy maszkot visszaveszi előző kedves ábrázatát. A viselkedése szemernyit sem változott meg miatta.

- Igazán köszönöm, vigyázni fogok rá - mondja miközben már el is tüntette a pénzt - Erre van hely - mutatja az utat az egyik üresen álló rész felé.
Odavezeted a lovad, leszerszámozod. Közben az istállósfiú egy vödörben vizet és mellé némi abrakot hoz, de nem adja oda neki, láthatóan rád hagyja.
Ha gondolod nyugodtan el tudod látni Gesztenyét, akár le is tudod csutakolni, a fiú biztosan nem fog megzavarni benne.

Miközben elhalad a kölyök mellett aki idevezette csendesen kacagni kezd.
-Arra nem lesz szükség! Mondjam, hogy külhoni... -jókedvűen kacagva halad tovább, majd mikor az idősebb fiú kerül elé a kezébe adja lova gyeplőjét. Erszényébe túrva 10 rezet kotor elő és számolja a fiú másik kezébe. -Szalmát és tetőt akarok a lovamnak... és hogy tartsd a szemed a holmimon. -óvatosan pillant körbe ki lehet még erre felé, kissé úgy tűnik, mintha rosszban sántikálna. Végül csak lelöki csuklyáját. Mahagóni szín haja szigorú kontyba fogva csücsül koponyája hátulján, zöldes szín homlokán veríték gyöngyözik. -Remek időnk van. -törli le inge ujjával az izzadtságot. -Mutasd a helyet, én majd ellátom a lovat. Jobb szeretem magam csinálni... -biztatja a fiút. Még az állásba vezető úton elmereng rajta megrémítse-e, hogy jobban ügyeljen a holmijára, félve tőle... De ami a vadonban működik lehet más hatást keltene a kőjurták és hideg falak között...
//10 réz levonva

(Alors)

Megköszörülöm a torkomat, majd az őrök közelében Sebart mellé léptetek, és megkérem, hogy érdeklődjön a Két Fivér fogadó felől.

>>Ha valóban ingyen van a hely, talán csak valami lepukkant tákolmány. Mindenesetre a környék már ígéretes.<<

Ezen morfondírozva még hozzá teszem öreg barátomnak:

-Sebart, ha a hely mégsem nyerné el a tetszésünket-a szót szemöldökömet felvonva jól megnyomom, hogy értse, számít a véleménye- akkor inkább teljesen rád bízom a következőt. Támadt egy megérzésem.

>>Megéreztem, hogy kellemes lehet annak a zöld ruhás lánynak a társasága...<<

//Kérdés: A heraldika mit mond a zöld ruhás kék szalagos öltözékről?-már amennyiben mond valamit.

Alors

Sebart szó nélkül a csapat elejére áll, Onnud pedig egy "Természetesen" kíséretében a sor végére vonul. A többiek helyükön maradnak, majd Sebart vezetésével elindultok. Az irány tényleg egészen egyszerű, a sok kisebb betorkolló utca ellenére követitek az utat egészen addig, míg az nem egyesül egy másik, hasonló méretűvel, majd azon haladtok tovább. Ahogy nézelődsz boltok tömkelegét figyeled meg, szabókat, vargákat, kádárokat, kovácsokat, pékeket, te is látsz kifőzdét, emellett ékszerkészítőt, drágakőcsiszolót is vehetsz észre. A boltokon kívül egy vonzó leányon akad meg a szemed út közben, aki élénkzöld ruhában, kék szalaggal a mellkasán átvetve sétál az úton és fennhangon énekel.


Külhoni vagy? Hejhó,
Vár a Két fivér fogadó,


Finom étel, puha ágyikó,
Vár a Két fivér fogadó,


Forró fürdő, s egyéb jó,
Vár a Két fivér fogadó,


Ráadásul ingyen, ó,
Vár a Két fivér fogadó!

Hangja kellemes, arca vidám, ahogy tekintetetek találkozik még egy mosolyt is van ideje feléd küldeni. A leány elhalad mellettek, majd hangja elvegyül a tömeg hangjaiban. Most tűnik csak fel neked, hogy errefelé, mintha kevesebben lennének a kapuk környékénél és tisztább is a város.




Pár perccel a leány eltűnése után egy márvánnyal borított térre értek, közepén egy kecses, égbetörő torony áll, félúton pedig több boltíves kaput pillantotok meg. Mérete ellenére a tér szinte üresen áll, egy tucat címeres tabarddal ellátott fegyveresen kívül nem láttok mást rajta. Ti is a tér szélén haladtok, egy negyed kör megtétele után Sebart megállítja a menetet. A tér ezen részéből nyíló utcákon szinte csak fogadónak kinéző cégéreket látsz.

(Alors)

-Köszönöm, Sebart. Akkor mutasd az utat.

>>A jó öreg Sebart. Már el is felejtettem, milyen takarékos is tud lenni. Belőle nem könnyű pénzt kihúzni...<<

Vágyakozó pillantást vetek a gyerekhadra, és a Sebart kezében lévő érmékre.
>>Jobb lett volna úgy megérkezni, hogy legalább egy kis éljenzést kapunk. No mindegy. Maradjunk a tervnél. <<

Sóhajtok, miközben az addig élen lovagoló Onnudhoz fordulok:

-Kérlek, most legyél te az utolsó. Nem akarom, hogy az apó elkószáljon.

Amint felvettük az elvárt sorrendet, jelzem, hogy siessünk. Már nagyon nyűgös ez alatt a köpeny alatt.
A fogadónegyed irányában siettetem a haladást, de azért futólag szétnézek a széles úton. Némi minimális helyismeret nekem sem árthat, még a végén eltévednék...

// Sancinak szólok, 5 réz levonva

Ulwen

Az épület, amelyre kísérőd mutatott emeletes, még érzed a szagán a friss meszelést. Cégérén két alakot látsz, egymásnak háttal állva, kezükben egy-egy megtermett, habos szélű korsóval, egyikük feje felett napkorong, másikuké felett a dagadó vörös hold van. Elsőre nem látsz istállót, de a kölyök közelebb hajol és azt mondja:
- Balra a fogadó mellett van az istálló - majd közelebb hajol és halkabbra is veszi a hangját - bennt pedig mondja, hogy külhoni. Megéri.

Elindulsz a mondott irányba Gesztenyével, még a szemed sarkából látod, amint a fiú a fogadó ajtajához lép. Nem teljesen az épület mellett, inkább annak egy beszögellésében található, amit keresel. A külseje alapján lakóépület is lehetne, ezt is most meszelhették. Bevezeted a lovadat, bent egy fiút találsz, akit 13-14 évesnek gondolnál, ruhája egyszerű és munkájához praktikusnak látszó, ám mégis szokatlan élénkzöld színben pompázik az egész, kivéve egy kék csíkot az ingén, amely mint egy vállon átvetett szalag töri meg a zöld egyeduralmát.

- Miben segíthetek? - kérdezi.

Alors

Látod a többieket szája tátva marad, de gyorsan összeszedik magukat. Mire belépétettek a város falain belülre, már összeszedik magukat. Sebart rád pillant, te pedig egy apró bólintással jelzed neki, minden mehet a szokásos módon. Ekkor az ordibáló tömeg felé fordítja lovát, majd a legközelebbi vezetőhöz megy oda. Nem érted tisztán miről beszélnek, csak szavakat csípsz el, mint a fogadó, elvezetem, negyed, réz, nem, fele, mutasd, előre, hosszú, forduljanak. Hevesen gesztikulál a fiú, néha az utcán mutat valamit. Végül Sebart a kezébe nyom pár rezet, aztán visszatér hozzád és közli az eredményt:
- Elmondta merre találjuk a fogadók negyedét. Igazán egyszerű, pofátlan dolog volt ezért pénzt kérni. Csak ezen az úton kell végigmenni, majd megkerülni a nagy teret.

//Vonj le 5 rezet
//Ha Tudu még nem tud arról, hogy elkezdtük, akkor légyszíves szólj neki.

(Alors)

-Csak nem ez lenne az? A városok városa? Hallomás alapján tisztábbnak gondoltam...-mondom halkan magam elé, ahogy a sisak rostélyai közül kikémlelek.
Az előttem léptető felé intek, hogy értse, sietős a dolog. Már rám férne egy jó fürdés, esetleg egy kis délutáni ejtőzés. Minden más várhat most.

>>Lesz látnivaló bőven, az már bizonyos.<<

A tömegben, miközben lovagolok a kapu alatt, elismerően füttyentek. Mégiscsak hatalmas ez az egész. Gyengéden megpaskolom Zeluna nyakát, miközben előrehajolva odasúgom neki:
-Jó szolgálatot tettél ezúttal is, lovacskám. Hamarosan megpihenünk.

A biztonság kedvéért azért hátrapillantok a mögöttem haladókra is, hogy megnézzem,nem történik-e valami szokatlan, aztán magabiztosnak szánt, egyenes testtartással léptetek előre a tömegben. A "dolgok" a városon belül már folyhatnak a szokott medrükben...

-Jó. -von vállat a nő, majd a maradék 5 rezet is a fiú kezébe számolja. -Köszönöm a segítséget. -azzal határozott léptekkel a feltételezett istálló felé veszi az irányt. < Az első Gesztenye... aztán jöhet egy finom sör! Ha már egy városbe tévedtem... <

//10 réz, ha a ló rendben van bemegy a fogadóba

Ulwen

- Tíz réz és még öt ha többet akar tudni - ismétli meg az árat a kérdésedre.
Amint kezébe nyomod a pénzt, felderül az arca, ezúttal egy igazi mosoly terül el rajta.
- Jöjjön, jöjjön - majd sietős léptekkel elindul előre az utcán.
Nagyjából  három fertályórán keresztül követed, ha jól sejted, a város szíve felé. A városkép kis mértékben változik ezalatt, az utcák kevésbé zsúfoltak és talán emiatt tisztábbak is, az épületek pedig magasabbaknak tűnnek. A harmadik fertályórában kezdenek megszaporodni a fogadók cégérei. Egyszer csak hirtelen megáll a fiú és az egyik cégéres épületre bök.
- Megérkeztünk.

//Mennyi pénzt adtál a kölyöknek?

-Mennyit mondtál?! -nyög fel elcsukló hanggal a karamell szemek tulajdonosa. A kölyök nagyon többet nem is láthat belőle fedetlenül, talán csak a zöld szín ujjakat, mik mélyebbre nyúlnak a soványka erszényben. -Ne legyen túl drága, de legyen istálló. -adja meg végül a kívánt tulajdonságokat, majd sürgetően átint a tömeg felett és a kölyök kezébe nyomja az érméket. -És vezess oda nagyon gyorsan.

Karamell barna szemei tágra nyíltak, ahogy a sólyom bereppent a városba. Lábai gyökeret vertek és erősen szorította lova gyeplőjét. Az állat finoman meglökte a vállát, mintha csak biztatná, hogy haladjon tovább.
> Ekkora kőjurták közt még sosem jártam... Óóóóh Erdő Isten! Mik a terveid itt? Ez egy halott vadon... >
Finoman megigazította csuklyáját és az arcát takaró kendőt, majd tovább indult. Az ordítozó tömeg és a megannyi ember szinte megrémítette, érezte ahogy a testében végigrohan az izgatottság, combjai bele zsibbadtak.
-El ne csatangolj mellőlem, Gesztenye! -szólt lovához erv nyelven, majd elindult, hogy egy csendesebb helyet keressen. Nem ment sem gyorsan, sem messzire a bejárattól, hiszen már most látta, hogy egy lekövezett labirintusba tévedt... -Óh nem... ez nem jó. -torpant meg, majd az első elé akadó ordítozó kölyök vállához ért. A gyerekhez már a közös nyelven intézte szavait. -Hol találok egy fogadót? Sört és szénát a lovamnak? -majd az oldalán lógó erszénybe túrva néhány rezet vett elő.