Amikor csomók kötettnek...

//Ruyan küldök PM-et//

Amint hallom, hogy útitársaimnak nincs ellenvetésük, megvizsgálom a lyukat, csak szemmel. Ha látszik a fal szélessége azon a részen, teszek egy-két elnagyolt lökő, taszító próbát, hátha attól is engedne, utána próbálok a dübbenésekből következtetni a fal esetleges véknyabb részeire.

Végül Farkasfog szavainak megfelelően(egy igazi férfinak nem kell "segédeszkö"), ha nem látszik eredmény, szabályszerűen beleütök egy párat a falba páncélkesztyűs kezemmel. Csak úgy könnyedén.

Ygdral

A fáklyatartókon semmi különlegeset nem veszel észre. Egy fémrúd, aminek egyik vége a falba tűnik el, a másikra pedig egy fémkör van erősítve. A felső része kormos mind a kettőnek, fáklya egyikben sincs. A megmozdításukra tett erőfeszítéseidet nem koronázza siker, sem húzásra, sem nyomásra nem mozdulnak el egyik irányba sem. A környékükön egyéb kart, kapcsolót nem vélsz felfedezni.

Ygdral

-Szabad ember vagy, azt teszel amit jónak látsz. -válaszolja Alrosnak, majd tovább folytatja a fal és a fáklyatartók taperolását, vizsgálatát, hátha talál valahol egy kapcsolót, húzókart, vagy valami hasonlót.

Farkasfog hátra nyúlva ellenőrzi zsákját. "Jó, a szekerce is megvan még..." Majd kaján vigyorral figyeli tovább Alorst.
-Ugyan, igazi férfinak nem kell segédeszköz! Menni fog az puszta kézzel is. -kacsint rá huncutul és látványosan megélénkülve figyeli az eseményeket.

-Hogyha esetleg valakinél van egy csákány, az most adja ide. Anélkül eltarthat pár percig...- mondom a társaság tagjainak kissé szárazon.

-Köszönöm Awtino, amennyiben ettől tartanál, számítok a segítségedre. A fal mögött, ha jól értem, van egy másik helyiség. Ygdral, van ellenvetésed, hogy mostmár tényleg megpróbáljunk átjutni oda?

Öklömet a kérdés erejéig kissé leengedem, és a varázslóra nézek.

Awtino

Érdeklődve nézem/hallgatom végig az eseményeket, majd Alors szavaira először kicsit elérzékenyülök. <<Ohh! Hát vannak még teljesen jó szándékú emberek! >>
Viszont amikor az öklével szeretné a lyukat kitágítani, elkomorodok.
- Öhm, Alors biztos vagy benne, hogy ez a legjobb megoldás? Mármint, nem lehet, hogy te is el fogod felejteni az ittléted emlékeit? No persze, a tudatod rendezettsége, lehet hogy megnehezíti az esetleges "támadóid" dolgát. De ha esetleg úgy érzed... Tudok segíteni, hogy még nagyobb védelmet élvezz. - mondom, majd lassan megérintem a szimbólumot, hogy biztosan értse mire gondolok.
- De azért sajnos, hogy a próbálkozásod sikeresebb legyen, nem hiszem, hogy többet tudok tenni, mint te magad.

Medálját nem eresztve pillant Alorsra, majd egy ember számára kevésbé megnyerő, széles vigyort ereszt meg felé.
-Érdeklődve várom az eredményt...

Alors

Bowent mégegyszer végigmérem, fülem mellett elengedve oktalan sértését, sejtve, hogy nem igazán tudja, mi az az elismerő pillantás. Visszagondolok lélektani tanulmányaimra, gyakran emlegették tanítóim, hogy sokkal nagyobb hasznát vesszük a tudásunknak olyan környezetben, ahol mások is rendelkeznek bizonyos fokú rálátással ezen dolgokra.

- Kárt tenni... -mondom felszegett fejjel- mi felénk egy darabka falon ütött rés messze elmarad a kár fogalmától. Azt hittem, hogy meg akarjuk tudni, mi okozta mindezt, és amennyiben netán a ház lakói is bajba jutottak, úgy rajtuk is segítenénk. Ők talán Valóban kárt szenvedtek, de nem anyagiak terén. Lehet, hogy én értettem félre valamit...

Újból végigmérem Bowent tetőtől talpig, majd a többiek felé fordulok.
-Készséggel megfizetek mindennemű károsodást, amit a társaság okoz a házban, feltéve ha nem öncélú rongálási szándék, hanem segítségnyújtás vezérli! Azt hittem, Bowen számára is természetes mindez, úgy vélem szükségünk lesz némi feladatmegosztásra, amennyiben sikerrel akarunk járni, vagy épp bőrrel és elmével kijutni innen. De talán nem ő a legalkalmasabb erre...ez esetben én tévedtem.
-Elnézést, Bowem- mondom félig hátrafelé fordulva, majd újra előre nézek, mintha csak magamhoz beszélnék.
-Mindenki azt tegye, amiben tehetsége van, és ami nem esik nehezére. Mindössze kissé elszoktam már ettől.

Páncélkesztyűs kezemet ökölbe szorítom, és odalépek a réshez, feltéve hogy Ygdral, Farkasfog, vagy a számomra halottnak tűnők nem állnak az útban. Hátrahúzott ököllel, bal mutatóujjal a résre mutatva kérdezem Farkasfogat:
-Szabad lesz, hölgyem?

Alors

Könnyed hangon teszem fel a kérdést:
-Ne próbálja meg esetleg Bowen barátunk növelni a rés nagyságát némi nyers erőkifejtéssel? Úgy látom, ő lenne erre a legalkalmasabb.
Elismerően mérem végig az erős testalkatú fegyverest, felé is intézve a kérdést.

-Élőt nem érzékelek odaát. -feleli elhajolva a lyuktól Farkasfog. Kicsit hátrébb lép, ökleit egymásnak préselve vesz mély levegőt, majd leengedi kezeit és nyakláncának egyetlen medálját fogja mutató és hüvelykujja közé. A faragvány egy agancsos nyulat ábrázol. -Ubhur, ha hallasz... Kérlek, mutass utat. Merre kell mennem?- teszi fel félhangosan a kérdést.

Ygdral

- Nem semmit... sötét van odaát. - válaszolja Alrosnak majd közelebb lép a fáklyatartókhoz és egyesével alaposan szemügyre veszi őket. Ha semmi érdemlegeset nem talált rajtuk akkor először finoman aztán kicsit több erőt beleadva megpróbálja őket minden irányba elmozgatni/húzni.

Bowen

//Valóban nálad is van fáklya, de az Alors keresgélése szempontjából nem számít, ha lényegében az ajtóban állsz.

Kint egyszer sem látsz mozgást, amikor odanézel.

Alors

Ygdralék sikeres próbálkozását észlelve felhagyok a szemem erőltetésével. Tény, hogy az emberek nem látnak túl jól a sötétben. Közelebb megyek a lyukat vizsgálókhoz, készen az újabb fejleményekre. Kardomat még mindig fogva a hüvelyébe helyezem vissza.

-Láttok valamit?- kérdezem a kukucskálókat.

Idő: 17:59

Alors

Az eltelt idő alatt átnézed nagyjából a padló harmadát. Repedésnek nem látod nyomát, viszont egész nehéz is keresni, egyrészt az Awtinónál lévő fáklyát leszámítva nincs semmi fény a szobában, azt is széjjelszórja a köd. Másrészt a kövek illeszkedését is figyelni kell. Lassan bele is fárad a szemed a keresgélésbe.

Ygdral

A lyukon keresztül huzatot nem érzel, viszont mintha kissé dohos levegő jönne át rajta. Odaát síri csend honol.

A fal ezen a szakaszon sima, semmi feltűnőt nem látsz rajta, ellenben a bejárat közelében van egy-egy fáklyatartó a két oldalon. Ha megnézed őket, egyszerű, két kő közé erősített fémdarabok. Díszítés nincs rajtuk, ellenben erősen kormos a tetejük.

Ulwen

Az orrodat megcsapja a doh szaga, amint odalépsz a lyukhoz. Igencsak erőteljes, de még azért nem zavaró. Ha átnézel a résen, akkor csak feketeséget látsz odaát, a környezettől elütő hőfoltnak nyomát sem találod.

Ygdral

A többiek szavaira nem figyelve többé fordul a feltárulkozó lehetőséghez:
- Nos itt van valami...- jegyzi meg majd a falhoz lépked és elsőnek hallgatózva próbál új információk birotkába jutni. Közben azt is figyeli vajon át jár-e a huzat a résen. Közben megüti fülét Farkasfog kérése így odaengedi a nőt:
- Csak nyugodtan. Bár megjegyzem elsősorban nem biztos hogy el kellene pusztítanunk minden utunkba eső akadályt. Ha itt egy rejtekajtó van akkor biztos ki lehet valahogy nyitni.- miközben a nő kukucskál a lyukon a fal többi részét saját kezével próbálja áttapogatni, ha van ott gyertyatartó, fáklyatartó, bármi ami elüt a fal síkjából akkor azt is alaposan átvizsgálja. - Milyen kár hogy az ilyen dolgokhoz legfeljebb hallomásból értek, ezen rejtély feltáráshoz bizton jól jönne most egy ügyes kezű betörő. Annak ellenére hogy nem szívlelem a fejtájukat...

Ulwen
Farkasfogban ugyan megfogalmazódik pár ötlet,de a hangoskodókkal ellentétben megfontoltan rágja át, végül Ygdralra és törni-zúzni próbáló kompániájára terelődik a figyelme. Érdeklődve és óvatosan lép közelebb.
-Hmm... Ügyes. -mosolyodik el, ahogy az élőholt lyukat üt a falba. -Én épp azon tűnődtem hogyan tudnám nem elporlasztani a padló teljes egészét ahhoz, hogy lyukat üthessek rajta... -mosolyog biztatóan a halottébresztőre. -Ha nem látsz odaát semmit, had tegyek én is egy próbát... én látok a sötétben.

Awtino

Bowen mondandóját végighallgatom, majd bólintok és utána végignézek a keresgélő társaságon. Egy ideig csak a szememmel keresgélek, forgolódok. Elsősorban azt nézem meg, hogy a többiek találnak-e valamit, és ha igen akkor mit. Néha-néha az ajtó felé tekintek, ha bejön valaki, akkor köszöntöm. Ha mondjuk 4-5 percig senki nem talál semmit, akkor cselekedni fogok, de lássuk előbb a medvevárat!

//Bocsi az újabb trollkodásért, de ez is kihagyhatatlan(úgyis kevés a hozzászólás): Miért ne mondhatná Awtino azt Bowennek, hogy: "Nekünk vannak pszipajzsaink, haver... Ránk nem hatnak a jedi trükkök, ránk csak a pénz hat..."??    //

Awtino

//bocs a kései válaszért, de a fórumon nem láttam az üzeneteket, vagy valami ilyesmi lehetett, de nekem nem mutatta.

Lassan körülnézek a többieken, hátha Bowen kérdésére választ kívánnak adni.  //mivel senki nem írt senki, ezért gyanítom, hogy nem szólalnak meg//
-Most amit mondok, az lehet hogy csak az én véleményem lesz és lehet, hogy nagyban különbözik az "emlékeidtől". Ha minden igaz, ez a ház azoké akik őrzik és figyelik a kapukat, bár nem vagyok járatos ebben a városban. Én sem tudom, hogy mit védenek benne, mert pár perccel ezelőtt én is veled együtt léptem be ide, amikor a többiek már felfedezték az épületet. Amikor az előbb valaki benézett az épületbe, megrémült, majd kiment és te pedig követted. Ezután nem sokkal érkeztél ide vissza. Utolsó kérdésedre pedig még nem tudom a választ.
// bár lehet, hogy az ajtót fogjuk használni, délen legalábbis úgy szokás  ezt nem mondom, de muszáj volt leírni //
Mondandóm befejeztével Bowen arcát kutatóm, hogy vajon megelégedett-e a válasszal.

Alors báró



Úgy gondoltam, hogy az ajtótól elindulok szépen lassan mondjuk jobb kéz felé körben, és ha az asztal alá nehezebben látok be, akkor azt is félrehúzom majd. Kardom hegyével a gyanúsabb részeket megkocogtatom, de azért nem akarom kicsorbítani.

Idő: 17:57

Ygdral

A beszélgetés igencsak lassan halad, a felek sokat méregetik is egymást beszéd közben. Figyelmed a fal felé fordítod. Nem is foglalkozol vele még régóta, amikor a benti ajtótól  balkéz felé található falon, nagyjából vállmagasságban sikerül egy kisebb lyukat ütnie a Mortornak a markolatgombbal. Mérete akkora, hogy egy felnőtt ember éppen bele tudná dugni egy ujját.

Alors

A padló valóban kőből van, olyanból mint a fal. Gyorsan szemmel átfutva nem találsz rajta repedéseket, bár az asztal alá nehéz belátni.
//A szoba melyik részén kezded az alaposabb kutatást?