Amikor csomók kötettnek...

Alors

-Bizonyára érdemes arra felé vándorolni. Talán majd egyszer én is eljutok oda kíséretemmel- jegyzem meg.

 A továbbiakban nézem, hogyan haladnak a többiek az esetleges kutatással. Körbe járkálok lassan a teremben, a kaput és a bejáratot pásztázva.

Ygdralról figyelme Alors felé kalandozik. "Milyen finom modor... micsoda kiegyensúlyozottság..." Farkasfog kissé elbambulva hallgatja a nemes beszédét és most igen hálás is a számára megkapó megjelenésű férfi jelenlétének, hisz így van, aki elterelje figyelmét a csontjaiig ható bajsejtésnek... A kérdést követően érdeklődve pillant Bowenre. Mióta a köreikbe került a férfi furcsa érzése van... mintha ismerné... de biztosan nem találkoztak még soha azelőtt.

// csak holnap estétől dolgozok ismét, majd onnan jobban fog esni írni, mert ott is fizetik erőfeszítéseimet...//

Alors báró

-Nos, hm, igen. - köhintek egyet.
-Szíves örömest, Bowen. A mi vidékünk a pyarroni szövetség egyik gyönyörű ékszere, de egyszersmind istállójának is nevezik, kiváló vérvonalú telivéreink híre miatt - kezdek bele heves gesztikulációval. Ekozben óvatosan, kardomat szorongatva hüvelyében körülkémellek a sötét teremben.

-...ami azt illeti, családom kemény munkával, évszázadok alatt emelkedett rangos magasságokba. Jó lovak, és mégjobb borok származnak az othonomból, de emellett természetesen a harci erények is dicsőséget hoztak országunknak. A vértesek rendje, melynek magam is tagja volnék, erényes hadviselők gyűjtőhelye. Predoc tájain kövér füvű legelők, meseszép tengerpart, és hűvös, árnyékos hegyvidéki lankák váltakoznak, a lehető legjobb eloszlásban...és te milyen környékről érkeztél?- kérdezem végül a nyílpuskást.

Ygdral

Nekikezdesz hogy meglesd a kapuban rejtező mágia szerkezetét, talán meglepő módon pár szívdobbanás alatt végzel is vele. Térkapu ami előtt álltok. Hová vezet azt nem tudod, sőt nem is úgy tűnik, mintha jelenleg működne.

//1 Mp-ba került a fürkészés//
//Ebben az esetben a transz diszciplínát alkalmaztad? Hogyan könyveljem el? Ha nem használtad, akkor időben is másképp álltok majd kicsit//

// bwehmeh... ez van ha kétszer írom ugyanazt a reagot a böngésző összeomlása miatt. Természetesen fürkészésről van szó.

//Ygdral milyen mágiát is akar pontosan használni? Mert szó szerint említve lett a transz, amit le is írtam, de az egy pszi diszciplína. A leírtakból én a fürkészésre tippelnék, de nem vagyok biztos benne, főleg, hogy nem kell hozzá transz //

Ygdral

- Azért még vannak trükkök a tarsolyomban...-válaszolja Bowennek és belekezd a meditációba //pont úgy ahogy azt az előző reag tartalmazta, egészen addíg míg eredményt nem ér el, vagy manapontjainak jórésze el nem fogy (2/3-ad)

//ugye Lernun milyen fasza érzés?

Idő: 18:12, nagyjából 10 perc

Ygdral

Alaposan átnézed a boltív minden részét, de az edddig látottakhoz képest újdonságot nem fedezel fel rajta. Megérintve a kődarabot sem történik semmi.

Különleges látásoddal nézve a tárgy erőteljes kék fényben ízzik, körülötte apró cseppekben felfelé terjedő manával átitatott teret is látsz. A szoba falait is látod halványan derengeni.

Ezután ha nekikezdesz a transznak és a csapatból senki nem zavar meg, akkor 5 perc múlva eléred a kívánt, mélyebb tudatállapotot.

Mindenki, kivéve Ygdral

Ygdral a kísérőivel együtt mozdulatlan lesz. Ha senki sem szól, vagy mozdul, akkor a szobában eluralkodik a csend. Eleinte nem is zavaró, de ahogy telik az idő egyre inkább hatalmába kerít mindenkit egy borzongató érzés (Farkasfog már érezte egyszer, most még inkább rátör az érzés).

Ygdral

Anélkül hogy megszakítaná a kapcsolatot, vagy felnyitná szemeit megismétli -persze lassna és vontatottan- a holt szolga szemein keresztül látott verset majd hozzáteszi.:
- Abban biztos vagyok... hogy a boltíven... rúnák sorakoznak. De se jelentésüket... se hovatartozásukat... nem tudom... beazonosítani. Továbbra is... úgy érzem... nemrég itt... valaki... a Kárpiton túlra indult.

Ezután ismét a Mortor irányítására koncentrálva tovább vizsgálja a boltívet, körbejárja, minden oszlopot alaposan átvizsgál illetve az egyiket óvatosan meg is érinti.
Ha a szolga végzett maga mellé rendeli még vet egy pillantást mágikus szemével a boltívre -megbizonyosodván arról hogy ott valamiféle mágia koncentrálódik- majd kérdőn a társaság többi tagjára néz:
- Nos?

Továbbiakban felkészül arra hogy Transz segítségével nekiálljon megvizsgálni a boltívet amihez kényelmesen lábait maga alá húzva, hátát a terem falának vetve leül, majd két oldalára rendeli kísérőit.

Alors báró

 Kíváncsian szemlélem a többiek ténykedését. Amennyiben látom, hogy valamilyen feliratot vizsgálnak, közelebb megyek kissé, de néhány lépés távolságot tartok, amíg nem állapítanak meg valamit róla, ha mást nem fél szemmel a bejáratot figyelem.

Mindenki

Awtino babrál valamit a nyakában, majd a nyaklánca felfénylik, egy pillanatra betöltve a helyet ezüstös arany színű fénnyel.

Awtino

//Én úgy értelmezem, hogy 10 körig tudsz nézelődni a mágiával.
Ha körbenézel, szinte mindenhonnan sugárzik a mágia. A veled levők közül Ygdralnak, illetve mindkét kísérőjének és Ulwennek testéből, Alors páncéljából és fegyveréből, Bowen tegezében levő nyílvesszőből is érzed. Halványan a falak is tartalmaznak manát, de nem a figyelmedet leginkább a terem közepe köti le. Az egész boltív világít a belefoglalt energiáktól és még a környéke is telítve van vele.

Ygdral

A szag forrását hiába keresed, nem találod. Rajtatok kívül egy test sincs a szobában és kinnt nem érezted. Ha a boltív árasztja, azt nem tudod biztosan megállapítani, mert nem mentél elég közel hozzá, mindenesetre nem erősödik a szag, ha közelebb mész hozzá. Olyan, mintha az egész helységet egyenletesen fedné le.

Az írással sem mész többre 5 láb távolságból //megjegyzem, ekkor a szoba széléről nézed a boltívet//, lényegében az látod onnan, amit az előbb felfedeztél. Végül úgy döntesz, megnézed az élőholt segítségével. Amikor át akarod venni az irányítást felette, megcsap az érzés, hogy itt valaki életét vesztette mostanában. Ez nem akadályoz meg abban, hogy végrehajtsd amit akartál, közelebb tudod vinni a mortort. Az írás a boltív belső felén is látható, ugyanolyan módon, mint a többin. Elég közelről nézve biztos vagy benne, hogy az apró betűk igazából rúnák, de sajnos nem ismerős egyik sem, így nem tudod megmondani mire szolgának. Sok hasonlót látsz köztük, de rendszert nem tudsz felfedezni. Ezen kívül egy kyr nyelvű szöveget találsz a boltív zárókövén, mind a két oldalon, ami így hangzik:

Hol utak vannak, néhol találkoznak,
csalóka a táv, ha ösvények közt jár,
minden közel van, s egyszerre távolban,
arra figyelj csak, utad mindig tudjad!

Ygdral

A terem gyors felmérése után elindul a boltív felé, közben kezében szorongatva számszeríját (ha jól emlékszem nem raktam el, ha mégis akkor előveszem).
Lassú óvatos lépésekkel közelíti meg a boltívet olyan jó 5 lábnyira, majd ezután körbejárja hogy hátha megtud róla valami többlet információt az eddigieken kívül. Elsőkörben a furcsa írást másodikban a szag forrását keresi.

Eközben két kisérője az ajtónál várakozik.

Ha így nem tud meg semmi olyat a boltívről aminek következtében el tudná dönteni hogy az biztonságos-e vagy sem, akkor ismét az élőhalott feláldozhatóságához nyúl, és annak teste fölött átvéve az irányítást besétáltatja a boltívhez hogy ott is szétnézhessen.

Awtino

<< Ez a hely... Hátborzongató. Majdnem úgy érzem magam, mintha egy lefejezést kéne megkötözve végignéznem. >>
Alorsék "szóváltását" érdeklődve hallgatom végig, majd kicsit megcsóválom a fejem.
<<Sokszor tapasztaltam, hogy több embernek vannak hátsó szándékai, de valahogy még mindig nem érzem "normálisnak" azt, hogy másoknak ettől kéne tartaniuk. Hiszen, ez nem is természetes, nekem sose voltak hátsó szándékaim, és a körülöttem lévőknek sem kellett sose attól tartaniuk, hogy titokban (vagy bárhogy máshogy) rosszat forralok ellenük... Talán tényleg romlott ez a világ... >>
Gyengéden megérintem a szimbólumomat, majd mintha minden megváltozna, próbálom ennél szebb színben látni a világot. Azokra gondolok, akik valami igazán jót tettek másokért, ezzel próbálom saját magamat felvidítani.
A terembe én is belépek (

Random number (1,10) : 9

) majd figyelmem a boltívre irányul. Újabb Mágiaérzékelést használok (2E, 0Kp) , úgy állok meg, hogy ne legyek senkinek az útjában.
//A csuda időtartama 10 kör, ez azt jelenti, hogy 100 másodpercen keresztül nézelődhetek úgy hogy látom a cuccokat? Mert a leírása meg azt írja, hogy lassan körbefordul és annyi...

Mindenki, kivéve Ulwen

Miután Farkasfog felhívta a figyelmeteket a szagra, halványan ti is érzitek, hogy tényleg van itt valami. Kellemetlen, égett. De hogy honnan jön, arról fogalmatok sincs.

Ulwen

Mikor megérinted a nyakláncod, elönt a megnyugvás és a balsejtelem érzését felváltja a természetben is átélt szabadság érzete. Sajnos, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnik, nem hagyva maga után mást csak még mélyebb szorongást és vágyat a vadon iránt.

Ulwen, Bowen, Ygdral

Megakad a szemetek a boltív egy-egy építőkövén, pontosabban annak a felületén lévő feketés színű íráson. Jobban szemügyre véve az építményt, észreveszitek, hogy az írás folytonosan fut egyik kőről a másikra, mind az ív ajtó felé eső, az ajtónak háttal lévő részén és az oldalán is. A betűk (már ha betűk egyáltalán, mert számotokra nem ismerősek) olyan aprók, hogy egészen közel kell hajolni az észrevételükhöz. Az összképet látva egyértelmű, hogy a boltív nem is töredezett, hanem a rajta lévő írás miatt tűnik olyannak.

//Természetesen, ha valamelyikőtök nem ment közel az építményhez, nem járta körül azt, akkor elsőre csak az írást veszi észre, a többbi információ nem kerül a birtokába.//

Alors, Awtino

Nektek ugyan nem tűnik fel az írás, de a többiek érdeklődése a középen elhelyezkedő tárgy iránt annál inkább.

Farkasfog finoman hátrál vissza a bejárathoz, hogy karmait itt is a falba mélyesztve nyomot hagyjon merről érkeztek, majd tétován a lépcső teteje felé pillant, miközben nehezen lélegzetet vesz.
-Bezárva érzem magam... -suttogja, miközben nyakláncába markol. -Nem szeretem ezt az érzést... -azzal lassan visszafordul a kőkapu felé és közel sétál hozzá, láncáról elmerengőn állát hüvelyk és mutatóujja közé fogva. -Járjunk mi hamarabb a végére mi történt itt! Vissza akarok menni a vadonba... ez a hely teljes ellentéte annak amit keresek.

//Írás, olvasás, nyelvismeretek, történelemismeret, legendaismeret,számtan/mértan, mechanika... Farkasfog mindent bevet, hogy valamire jusson ezzel a kőépítménnyel.//

Alors báró

Bemegyek, és csak magamban áldom tanítómestereimet, akik a tényleges életösztönre tanítottak.

"Élni nem annyit tesz, mint bármi áron időt nyújtani, megpróbálni életbenmaradni, hiszen az legkevésbé rajtunk múlik: küzdelem, és keserves harc egy feltartóztathatatlanul közeledő, legyőzhetetlen erővel szemben. Inkább olyan az igazi élet, mint amikor a kis madár belerepül a hatalmas fenevad szájába, hogy ott fürödjön, és táplálék után keresgéljen. Nem tudja, hogy veszélyben is lehet, de kiélvezi annak minden cseppjét, ami neki jutott. Egyesek csak utólag ébrednek rá, hogy olyasmi elől menekültek hiába, ami végig ott volt mellettük születéstől fogva. És ami elől nincs hova futni. Örülni minden napnak, ennyi a titok."

-Életösztön, értem. Bizonyára Predocban túlságosan jó környéken nevelkedtem az efféle tiszta ösztönök aggodalommal történő keveredéséhez.

Kürölnézek futólag, de leginkább csak a boltíven nyugtatom tekintetemet.

Ygdral

- Ebben a hátul battyogó úrnak tudok csak igazat adni. - mosolyodik el Bowen beszólásán.
Alors, Farkasfog, és a Mortor után ő is belép a terembe, ám a bejárat mellett oldalra lépve megáll és hosszasan fürkészi a termet.

Random number (1,10) : 5

Figyelmét elsősorban a padló és a falak felé fordítja de ha ő is csak a Farkasfognál felvázolt állapototkat találja akkor a terem közepén lévő boltívet kezdi vizslatni, egyelőre csak távolról. Ygdral csuklyás női kísérője is követi a társaságot a terembe .

Egy pillanatra kedvesen Alorsra mosolyog.
-Hálás vagyok, hogy van köztünk aki nem fél vállalni az első pofont... de ez a hely... nagyon viszketőssé tesz... bajt érzek minden egyes kőben. És... ti... ti tényleg nem érzitek?! Ezt a förtelmes égett hús szagot... Egyre erősebb... -Alorstól nem messze megállva fejezi be a hely átkutatását, majd a kő építményre mered. Hosszan bámulja jobb hüvelykujjának körmét rágcsálva. -Valami... nagyon nem jó... ilyet még egy halott vadonban sem éreztem. - motyogja alig hallhatóan.

Idő: 18:10

Mindenki

//A kis közjáték után Farkasfogon kívül bemegy még valaki a szobába?

Farkasfog fáklyájának fénye szépen bevilágítja a termet. Kör alakú, nagyjából 5 láb sugarú helység, az eddigiektől eltérően döngölt föld padlóval. A falai a megszokott kinézetű kőtéglákból állnak. A terem közepén egy öreg, szürke, töredezett kőboltív foglal helyet, belőle köd szivárog egyenesen a szintén földnek kinéző plafon irányába, majd át azon eltűnik. Így a szobában szinte semennyire nem zavarja a látást.

//Aki úgy érzi, hogy belát és szeretne szétnézni, vagy belép a szobába, attól kérek egy érzékelés próbát -1 módosítóval. Ha Ygdral is dob, ő -1 helyett +1-gyel dobhatja.//

Ulwen

A helységben a boltíven kívül nincs más. A padló sima, repedésnek nyoma sincs. A falakat a boltívhez hasonló színű por borítja. Repedések ugyan akadnak rajta, de csak hajszálnyiak, még a körmöd sem tudod beledugni. Ezen felül minden eddiginél jobban érzed az égett szagot, bár a forrását nem látod. És ha ez nem lenne elég, minél több időt töltesz bent, annál bajlósabbnak érzed a középen helyet foglaló építményt.

Alors báró

Végigvárom két aggodalmaskodó útitársam mondanivalóját. Először Farkasfognak válaszolok:
-Nem bánom. Itt leszek mögötted.
Aztán Farkasfogat követve félig hátrafordulva mondom halkan, de nem suttogva a nagytudású úrhoz címzett szavaimmal:
-Ygdral, bocsáss meg. Igazad van.

 Azonban sajnos nekem nincs jobb módszerem egy ajtón történő átjutásra ennél. Már fent is kifejtettem, hogy ha csak ideiglenesen is, de ennek a csapatnak szüksége lenne némi feladatmegosztásra, és esetleg eszmecserére is előrejutásunk végett. Én nem ismerem a képességeiteket, és úgy tűnik az enyéimet sem ismeri senki. Másrészről, nem tudom, hogy a csapatunkból rajtatok kívül ki számít még szüntelenül ijesztő, orvul elkövetett támadásokra- mert sajnos szemlátomást te és Bowen az ármányos rajtaütések, a bizalmatlanság és az alattomos, összeesküvő tervek vidékeiről tévedtetek erre. Amíg azt sem tudom, hogy ki lenne a legalkalmasabb ezeket időben előre jelezni, kénytelen vagyok jobb híján én haladni az élen. Nem szívlelem, ha mások gyávaságom miatt sebesülnek, sem azt, ha ebbe belenyugvó, hátul kullogó döntésem miatt kerülne rajtam kívül más veszélybe. Annyit láthattok ti is, hogy az én páncélom legalább nyújt némi védelmet a hirtelen jött fenyegetések, nyilak, fegyverek ellenében. Bár magunk között szólva, szerintem egy ekkora városban tevékenykedő, népes, és feltehetően ismert társaság, mint az épület lakói igazán elégséges elrettentő erővel szolgálhatnak holmi betévedő tolvajok számára puszta hírükkel is ahhoz, hogy ne kelljen az otthonukat saját maguk számára is kényelmetlenséget okozó csapdákkal telerakniuk.

Rövid beszédem után egy szusszanásnyi idővel még hozzá teszem a csapathoz címezve:
-Ha valakinek nem egyezik a véleménye az enyémmel, szívesen veszem, ha megosztja velem.

Kissé elbámészkodik és későn reagál Alors lépésére, épp csak annyi ideje van, hogy felemelje jobb kezét és hangosan levegő után kapjon, de a báróra rárivallni már késő... az ajtó kinyílik. Megmerevedve a más helyzetben talán komikusnak tűnő, jelenleg kifejezetten rémült arckifejezéssel várja végig Ygdral szavait, majd egyetértését nyugtázva bólint.
-Ha nem bánod, Alors... innentől átvenném kicsit a vezetést... -azzal óvatosan megkerüli a férfit. -Kérek mindenkit, hogy amíg nem szólok, ne csináljon semmit! -azzal hátra nyúlva leoldja zsákjáról saját fáklyáját és az élőholt tüzéről meggyújtja. Apró léptekkel, szemeit meresztve indul körbe, a padló, a falak minden repedését megvizsgálva. Izgatottan szimatolja a levegőt és ha nem volna túl konok talán hajlandó lenne legalább magának beismerni, hogy fél... de erről pusztán gyakori visszapillantása alkalmi kompániájára tanúskodik.
"Ez a hely... nem éppen az élet fájához vezető útnak tűnik... Erdőisten! Tán' gúnyt űzöl belőlem, hogy a föld mélyére vezetsz, mikor a lombok közé vágyok?! De hiszem, hogy óvod a lépteim. Bízom a terveidben és követlek... gyökerek közé, sötétségbe."