Amikor csomók kötettnek...

Ygdral

Hangosan felszisszen látva a "báró" mindenféle óvatosságtól mentes ajtónyitását.
- Megvizsgálni a zárat mielőtt aktiválsz egy csapdát gondolom túl nagy idő ráfordítást igényelt volna... akkor csak ön után Varkmerő Uraság! Megfontolt kisérőim élete egy picivel fontosabb számomra mint amit az ön vakmerőségének oltárán feláldozni kívánnék.- mondja közepes halkan de jól érthetően a Bárónak, majd az élőholt felreáll az útból és mindenkit beenged az ajtón.  A sort zárva Ygdrall és a két kisérője is áthalad az ajtón. (ha Bowen ragaszkodik az utolsó helyhez akkor őt azért nem lökdösik előre.)

Alors

Bár van előtted egy test, de (hacsak nem akadályoz direkt) eléred az ajtót. Az nincs kulcsra zárva, könnyedén kinyílik.

Mindenki

Az ajtó mögött egy nagyobb terem van, bent sötétség uralkodik, csak az elől levő fáklya fénye miatt láttok be. Középen egy embermagasságnál kicsit nagyobb félkörív sziluettje látszik, körülötte köd gomolyog.

Alors

Hamár az élők közül elöl haladok, megpróbálom az ősi, jól bevált módszert alkalmazni a nagy méretű kilincsen, hátha bejön... Lenyomom, és kinyitom az ajtót!

Idő: 18:07

Mindenki, kivéve Bowen

Miután Ygdral női társa is átér a falon, az elöl álló sétáló hulla megindul előre. Szép lassan halad, már-már óvatosnak tűnik, emellett folyamatosan nézelődik. A kezében levő fáklya fénye árnyékokat vet a falra, ami nehezíti annak átvizsgálását. Nem mintha sok mindent lenne rajta vizsgálni, legfeljebb a teljesen ugyanúgy kinéző kőtéglák monoton ismétlődését. Minden lépcsőfok egyetlen nagyobb lapból van, a fokok simák és kissé kopottak, mintha a sok lépcsőzésben valakik lecsiszolták volna. A plafon olyan hatást kelt, mintha alulról néznétek a lábatok alatt lévő lépcsőket. Különféle rajzolatokat, csapdákra utaló jeleket nem vesztek észre.

A lépcsőfordulók egymás után ismétlődnek, számolni sem tudjátok hányszor értetek már körbe a falak mentén. Úgy érzitek percekig mentek lefelé, mígnem egyszer csak egy vasalt faajtó zárja előttetek az utat. Nagy és kissé rozsdás kilincs és egy hozzá képest aprócska kulcslyuk látható rajta.

Mire idáig leértek mindannyiótokon legalább egyszer végigfut a borzongás. Szűk folyosó, félhomály, a falakon remegő árnyak, a szagok, a csend és az azt megtörő szabályos lépteitek hangja, az élőholt a sor elején mind-mind kísértetiessé teszik a helyet.

Bowen

Ha te is megindulsz az újonnan megismert kompánia után, akkor természetesen te is látod és átéled a fentebb írtakat.

Ygdral

Saját, különleges látásodat nem tudod használni a Mortoron keresztül, kénytelen vagy a sor végéről vizsgálódni így. Az eddig látottakon kívül az út során nem észlelsz más mágiára utaló jelet. Ami változik, ahogy haladtok lefelé, egyre közelebb kerül az általad térkapunak vélt mágikus góc.

Ygdral

- Milyen bűzről beszélsz? - kérdezi az orktól.

Miután a társaság jórésze eltűnt a titkos járatban a varázsló és a csuklyás nő is követik a kompániát. Ygdral lassan kicsit lemaradva halad a többiek mögött - sarkában női kísérőjével- miközben a sor elején lévő élőholt érzékein keresztül próbál minél több információt megszerezni a helyről. A lépcsőfokokat és falakat -illetve a plafont- folyamatosan pásztázva próbálja kiszűrni mikor és hogyan csap majd le az ismeretlen jövevények számára kialakított védelem. Ennek segítése képen az élőholt jó 15 lábanként megtorpan, ekkor Ygdral saját szemei keresztül próbálja minél jobban kideríteni az esetlegesen komoly sérüléseket okozó, a torony lakói által készített mágikus csapdákat, rajzolatokat . Elsőkörben az élőholt szemeire próbálja ráerőltetni saját különleges látását, másodjára pedig az előtte haladó embertömeg mellett/alatt/felett/között próbál bámészkodni, függetlenül attól ez milyen nevetségesen is nézhet ki .

Ulwen
Farkasfog erősen elfintorodik.
-Ewww... Ez a bűz... Nem lennék meglepve, ha találnánk pár holttestet.

Alors

Követem az élőhalottat, ügyelve rá, hogy társaim lépést tudjanak tartani velem. Lassan, az oldalfalat tapogatva lépdelek előre.

Ygdral

A hely, ahová átlépsz az szolgád által egy folyosónak tűnik. Úgy véled, hogy egy ember kényelmesen elfér benne, de kettő egymás mellett már nem. A járatnak van folytatása azután is, hogy eltűnik a kanyarban, a folytatás pedig pont ugyanúgy néz ki, mint amit fentebb látsz a saját szemeddel. A fal tömörnek tűnik, a mortor egyik ütésének sem lesz más eredménye a kőhöz csapódó fém hangján kívül. Ami még feltűnik, hogy itt egyáltalán nincs köd.

Mindenki

A lyuk elég nagy ahhoz, hogy ha nem is túl kényelmesen, de mindenki átférjen rajta. Miután a mortor eltűnik a sötétben, ismétlődő és egyre halkuló ütések hangja érkezik a járat felől.

Alors, Ulwen, Awtino

Mindhárman átléptek a folyosóra, észlelitek Ygdral kísérőjénél levő fáklya fényének töredékét, de őt nem látjátok. Annyira láttok, hogy fel tudjátok mérni a hely méreteit, a körülvevő falakat és az azokat alkotó unalmasan ismétlődő szürke kőkockákat, illetve ideát erőteljesebb a dohos szagot éreztek.

Ulwen

Ahogy átlépsz, újra megcsap a megpörkölődött hús szaga. Biztos vagy benne, hogy lentről érzed.

Bowen

A jelenlegi sorrend: Mortor, Alors, Farkasfog, Awtino. Ygdral és a vele lévő nő még nem ment át a résen.

Awtino

Farkasfog mögé sorolok be, és követem, próbálok nem beleütközni. Közben a fényviszonyoktól függően vizsgálódok, a falat, a talajt esetleg a mennyezetet nézem.

Ulwen
Farkasfog sietősen megindul az új bejárat felé, majd saját lábában kissé megbotolva nekiütközik Alors hátának. Zavarában szélesen elmosolyodik.
-Majd én fedezem a hátad...

Awtino

Először végigmérem Ygdralt mégegszer, majd sóhajtok egyet és egy kicsit biccentek, majd Bowenékre nézek. Szeretnék az élők sora közepe táján haladni, hogy megfelelő távolságra legyek a förtelmektől. //Ha jól sejtem, megint a csuklyás nő marad hátra, magyarul attól függően, hogy jönnek-e Bowenék, vagy Alors, vagy az őt követő mögé állok, persze a ha a többiek nagyon tolakodóak, akkor előreengedem őket.

Alors báró

Biccentve válaszolok:
- Mehetünk, Ygdral.

Ha nem ütközök ellenállásba, a holt szolga után be is lépek a lyukon.

Ygdral

-Nos... mint azt gondoltam, csak úgy nem falaznak be valamit az itt élők. Meg úgy általában senki se... Ha jól látom odaát lépcsők vannak, amelyek vezetnek valamerre. Ha nem tévedek talán a torony alá. -mondja a többieknek majd ismét meditációba kezd. A Mortor kicsit esetlenül megpróbálja átpréselni magát a lyukon. Ha nem sikerülne neki- mert mondjuk nem akkora a lyuk - akkor tovább szélesíti a lyukat. Ha átért Ygdral átadja neki a fáklyát majd azt jó előre maga elé tartva elindul a lépcsőfokokon arra amerre lefelé haladnak. Közben párszor megütögeti a belső falat hátha hallani azon túl is valamit.A mortor addig halad előre míg már a torony íve miatt nem lesz látható, ha eddig gond nélkül eljut -és továbbra is van látható folytatása a rejtett járatnak, a varázsló megszünteti a koncentrációt és a lyuk felé mutatva megkérdezi:
-Ki tart velünk?

Idő: 18:01, kb 5 perc

Mindenki

A Mortornak nevezett holt szolga nekilát a fal bontásának. Bár nem olyan gyorsan, mint Alors tette az előbb, de sikerül neki bővítenie a meglévő lyukat. Percek telnek el, mire a kívánt nagyságú lesz az átjáró. Miután arrébb áll, hogy más is odaférjen, a közelben állók láthatják a fáklya fényében azt, amit Alors már megpillantott.

Ygdral

A Mortor szemein át feldereng előtted egy másik fal, de a fény nem elegendő mértékű ahhoz, hogy részleteket is láthass.

Mikor a saját szemeddel nézed meg, látod, hogy a fal ugyanolyan kövekből áll, mint az összes többi a toronyban látott fal. Egészen közel van hozzád, áthajolva és teljesen kinyújtva a kezed, meg tudnád érinteni. Jobbra és balra ameddig ellátsz folytatódik a fal, egy jól kivehető ívet írva le. A padlót nem látod, csak sejted. Ezen kívül sötétség honol ezen a részen, mozgást nem észlelsz. A doh valamelyes jobban érződik ideát.

A többi érzékeddel még többet tudsz meg, a fal ugyanis halvány kékes fényben dereng, így jól láthatod a folytatását is. Mindkét irányban ugyanúgy fut, folytatva az ívet, egészen addig, amíg a belső fal el nem takarja. A padlót is megpillantod, egyenletesen elhelyezett, a falhoz hasonló erősségű kék fényben játszó lépcsőfokokból áll. Ezen kívül a torony közepe tájékán még mindig látod a térkapunak gondolt sűrűbb manát. Illetve újra érzed, hogy egy értelmes lény lelte halálát valahol a közelben.

Ygdral

- Csalódottságod igazán nem értem, báró uram... Ha odaát naftát tároltak volna a tér-huncut-mágusai, akkor most éppen kiskanálnyi darabokban potyognánk alá a Darton áldotta sötét éjből...-jegyzi meg szarkasztikusan, Alors "dugjunk fáklyát ismeretlen helyekre" akciója után, majd miközben lehunyja szemeit és ismét transz közeli állapotba merül még gyorsan megjegyzi:
-Akkor majd inkább vetek rá én egy pillantást...azaz hogy...mi.
Szemeit lehunyva ismét átveszi az irányítást az élőholt felett majd -ha esetleg nem lenne a kezében a kard akkor azt odaadva neki- ismét a markolatgombbal esik neki , ezúttal teljes erőből, a lyuknak és kicsit tovább tágítja, miközben annak szemeivel az odaát lévő sötétséget pásztázza. Ha már akkorára tágította a lyukat hogy kényelmesen át lehessen rajta hajolni akkor megszünteti a koncentrációt és saját szemeivel (illetve mindenféle látásaival ) vizsgálja meg a fal mögött rejlő részt.

Alors báró

-Öhm, ennél azért nagyobb szobára számítottam. - motyogom magam elé.

-Valaki akar esetleg egy pillantást vetni a következő falra? Ha így folytatom, talán órákon belül elég tágas termet varázsolhatok ebből a szobából- mondom szemlesütve, majd a plafon felé meredve szárazon, szemlátomást a kudarcérzés arckifejezését öltve.

-Esetleg valakinek van másik ötlete?- körülhordozom a tekintetemet a társaság kevésbé cselekvőkész tagjain.

Alors

Ahogy közelebb hajolsz, kissé dohos levegőt érzel átáramlani az újjonan kreált résen. A fáklya egy falat világít meg odaát, egészen közel ahhoz, amin a lyuk van. Úgy véled, ha átnyúlnál, akkor talán el is érnéd a másikat. Anyagra és felépítésre teljesen olyan, mint az eddig látott falak.

Alors báró

Konstatálva, hogy még mindig nincs az előrehaladásunkat segítő, tiszteletet viszonzó és rangomnak megfelelő munkamegosztás újdonsült társaságunkban, leveszem a fáklyát, és közelebb tartom a nyíláshoz. "A valóban előkelők éppen attól nemesebbek, mint a többi, mert élen járnak, tehát elsők a problémák megoldásában is. - jutnak eszembe apám szavai." Előrehajolok annyira, hogy a lángja engem ne veszélyeztessen, de a megvilágított részét a túloldalnak észlelhessem, ha kell ezért mozgatom is lassan ide oda a tárgyat.

-No lássuk csak...

//Felesleges kérdés: Mit látok odaát? //

Elégedetten lépek hátrébb.

/Igen, sikeres az erőpróbám, még jó hogy csak 9-est dobtál Ruyan/

A fejméretű lyukat szemlélve szórakozottan kérdezem a társaságtól:

-Esetleg valaki közelebb tartana valamit, ami világít? Lássuk, mi van a túloldalon!

Egyértelmű várakozó tekintettel nézek Bowen fáklyájára.

Awtino

//Bocs megint a késésért, de amikor reggel olvastam a dolgot már suliba indultam.
Szóval, szúrós szemmel Ygdralra nézek, majd ahogy nem köt bele Alorsba, és látom, hogy Alors nekiveselkedik, egy 2 szegmenses, 10-es erősségű (20Kp) Mentálfátylat próbálok csinálni Alorson, majd a végén megérintem őt. Ha rám néz, csak bólintok, aztán hagyom, hogy tegye amiben jó. Végül elismerően bólintok, majd várom az első nézelődők véleményét.

Idő: 18:00, egy perc

Alors

A fal vastagságát látni biztosan nem látod, ugyanis sötét van a másik oldalán. De ha ennek ellenére megütögeted, hallatszik, hogy minél közelebb vagy a lyukhoz, annál vékonyabb a fal.

Ütéseid keltette zajok betöltik a szobát és látszik is az eredményük. Kisebb-nagyobb darabokat sikerül kiütni a falból minden próbálkozásnál. Végül, ha az erőpróba( Ruyan carried out 1 launched of one 1K10 :

9

) sikeres lesz, akkor egy fejméretű lyukká sikerül nagyítani az eredeti rést, ha nem sikeres, akkor pedig csak karvastagságúra.