A kútkáván túl

Dagga

Gyanakvásod miatt elkezded jobban megfigyelni a tanácsost és kíséretét, miközben arrébb állsz a sor elejéről. Dobj Asztrál próbát -1-gyel!

Kien

Te következel a sor elejére. Az indulás idejét leszámítva hallottad, amiket Daggának mondott a tanácsos. Artelon a távozó törpéről rád emeli tekintetét, és megszólít:
-Üdvözlöm, uram! Ismeri a feltételeket?

Aelyn

Kien mögött az őrök néhány lépésnyire megállítanak. A Daggához intézett szavakat te is hallottad az indulás idejét leszámítva. Most Kiennel beszél Artelon, azt is hallod.

Dagga

A tanácsos eképpen felel:
-Nos, Dagga Tardd úr, a lovas kíséretben tudnánk alkalmazni. A létszám miatt voltaképpen feltételezhetjük a csapatunk látványa általi elrettentést, de hogyha mégis megtámadnák a követséget, nyilván azért jelentkezett, mert képes a báró úr védelmére kelni.

//Amiben nem vagyok biztos: a tőrhüvely, benne a tőrrel látható helyen van? A helyzetet nem befolyásolja, csak nem emlékszem, írtad e valahol.//

-A zöld színű felöltő, amit a címerrel együtt említettem, feltétlenül szükséges, hogy a csapat egységes képet mutasson, és részben azért is, hogy a báró úr hatalmát szimbolizálja a kíséretében az ő címerét viselők létszáma. Ennek beszerzését a méretbeli különbségek miatt a jelentkezőkre bízzuk. A másik oka, hogy mindenféle koldus ne csatlakozzon hozzánk, akiknek pár réz kiadása gondot jelent. Annyi segítséget nyújt a báró úr, hogy latba vetette kapcsolatait, és a Selyem Krajcár céhhel megállapodást kötött. Mindazok számára, akik náluk szerelkeznek fel erre az útra, a felszerelés árának ötödét elengedik, és ez a kedvezmény nem csak a felöltőre, hanem mindenre vonatkozik, amivel kereskednek. Árusaikat könnyű megtalálni, mert ma délután a nagypiacon és a kalmárházban lesznek. Jelképük egy fehér kör. Ezt a papírost kell felmutatni, hogy igazolhassa, valóban felkerült a kíséret névsorába.
Azzal a tanácsos átnyújt neked egy fecnit, rajta a bárói család címerével, amin egy pajzsban lefelé fordított fekete kard van. Ezután hangját egy kissé lehalkítja:
-Amit még nem mondtam, hogy a követség holnap, napfelkelte után egy órával indul, az Újváros legdélibb, folyó menti kapujától.
Hacsak nem mondasz még valamit, a tanácsos a következő jelentkezőt szólítja.

Dagga

Artelon tanácsos széles mosollyal fogad a hallottak után.
-Ez esetben törp uram, a nevét szeretném kérdezni, és hogy van-e lova?
Már a papír fölött tartja pennáját.

/Az ékesszólásod előnyét abban látom jelenleg, hogy képes voltál így beszélni, és nem bugyuta barbár módjára. Ha lenne rá lehetőséged, tudnál baráti érzelmeket kelteni az arra fogékonyakban, de az nem fél perces beszélgetés alatt történik, lásd képzi leírás./

Aelyn

A Strawenar családról még nem hallottál, de abban biztos vagy, hogy nem erigowi a név. Ott ilyen fajta családneveket nem használnak.

Még nem hallod, hogy Daggának mondanának valamit az indulásról, de alighanem ezután fognak rátérni.

// A próba sikertelen volt.

Aelyn

// Inteligenciapróba:

Random number (1,10) : 6

Fülemet hegyezve hallgatózok a sor végén és közben gondolataimat is rendszerezem erről. Mostmár egyre jobban érdekel, hogy pontosan mikor kell inudlnunk mert az azért cseppet sem elhanyagolható tény.

(Dagga)

-Gondolom arról már csak azokat tájékoztatják akik alkalmasnak bizonyultak-válaszolom Aelynnek, miközben haladunk.
Nem sokkal az előttem lévő csapattól megállok, majd amint végeznek átveszem a helyüket. Annyira azért tartom a távolságot, hogy az elfogyasztott sörök szaga ne legyen árulkodó, amennyiben az illem ezt megengedi.
Legszélesebb mosolyomat villantom az előttem ülőre, miközben térdemet enyhén meghajtva, nem túl mélyen, de tisztelettudónak tűnően meghajlok előtte:
-Dreina kísérje szemmel munkája során tanácsos uram Önt és derék kísérőit. Természetesen minden szót hallottam és igencsak jó ízlésre vall a nagytiszteletű báró úr részéről, hogy ilyen körültekintően válogatja meg kísérőit. Meg kell hogy mondjam, hogy már szinte égek a vágytól, hogy egy ilyen nemes lelkű uraság biztonságát ügyelhessem, természetesen amennyiben Ön alkalmasnak talál erre a megtisztelő feladatra.
Mondandóm végén kihúzom magam és várakozóan tekintek a döntéshozóra.

/Amennyiben lehetséges latba vetném ékesszólás képzettségem előnyeit./

Aelyn

 Gyerekkorodban nem mozogtál udvari körökben, és a tanulmányaid alatt a legkevésbé kerültél kapcsolatba a nemesi hierarchiával. Ennek ellenére dobj intelligenciapróbát!

Mindenki

 Ahogy halad a sor, észreveszitek, hogy azok, akik elől alkalmasnak találtatnak, és felkerülnek a papírosra, valamiféle útmutatás alapján mintha mindannyian azonos irányba indulnának ezt követően. Ez az irány a térről déli irányba tartó út. Ti hárman egymás után álltok a sorban, de az előttetek és mögöttetek állók elkülönülnek tőletek, tehát úgy vették az együtt érkezésetekből, hogy egy csapat vagytok.

Dagga(hallja Kien és Aelyn is, amikor már Daggával beszélnek)

Amikor a sor elejére érsz, közvetlenül előtted is kap egy háromfős íjász csapat egy cetlit, és nagyjából hallod, hogy miről beszélnek. A tanácsos fegyveresei megálljt intenek pár lépéssel arrébb, de elöl nem suttognak. Az első kérdés a szenvedélyekkel kapcsolatos, erre az íjászok legyintenek. Ezt követően a tanácsos az íjásztudományukat firtatja, majd a neveikről kérdezi őket, és a lovaikról. Utána felírja, hogy a lovas kíséretbe jelentkeznek. A piacról mond valamit, és az öltözékről, de ezt nem hallod tisztán. Az utolsó mondat az indulásra vonatkozik, de azt a tanácsos kifejezetten halkan mondja. Végül átnyújt nekik egy cetlit, és tisztán látod, hogy a dél felé menő útra mutat. Az íjászok széles vigyorral indulnak el arra.
Ez után sorra kerülsz. Az egyik őr int, hogy lépj közelebb.
A tanácsos felnéz rád- fekete hajú, fekete szemű, de világos bőrű ember, a korát negyven évnek saccolnád- és így kezdi:
-Nos, jóuram, hallotta a feltételeket? Az előző társaságnak fel kellett frissítenem az emlékeit.

Aelyn

<< Hm hát ez igencsak furcas volt... kicsit hirtelen jött ez a fenenagy bizalom ráadásul egészen szép pénzt is kaptunk csak úgy, előlegnek. Vajon véletlen hogy pont most jött ez a munka mikor épp egy másikra tartunk? Hmmm...>>
Morfondírozok magamban az őrmester szavain továbbra is, ahogy haladunk a tér felé.
- Persze, majd alkalmasint beszéljünk erről. - válaszolom Kiennek.

<< 10 arany!  Az azért nem is kevés pénz.... vajon ilyen fizetségért mit kell csinálnunk? S ennyire veszélyes útra készül a báró... Kahre szomszédságában...hm... elég furcsának hangzik ez... vajon konkrétan hova akar menni a báró? És számít támadásra is?>>
Az első pont végén elmosolyodom.
<< Hát igen... a bárónk gondolom karótnyelt egy fajta. Bár nem mintha nehezemre esne nem italozni.>>
<< Címeres felöltő! Heh! Ez igencsak szép... amolyan viselhető céltábla féle.>>

A tanácsos mondandójának végén kicsit elgondolkodom a hallottakon, amiből a törpe szava zavar fel.
- Neked is sok sikert... mondjuk... van itt pár furcsaság -teszem hozzá halkan - arról csak én nem hallottam hogy esett volna szó hogy mikor indul a karaván? - ez utóbbit már a sor felé araszolás közben mondom a két eddigi tuitársamnak, halkan hogy legfeljebb ők hallják.
Dagga és Kien után én is beállok a sorba.
<< 10 arany az egy kissebb vagyon, 10 nap oda, 10 nap vissza és még egy kis világot is látok! Már ha összejön de miért ne jönne? És hátha még a saját ügyemben is sikerül némit haladni. Sose lehet tudni. >>

// Ahogy Daggát úgy engem is érdekel hogy hallottam-e már a Strawenar házról.

Dagga(a tömeget a többiek is látják)

A céh székházát kereken száz évesnek látod, egy-két kisebb javítással, amik úgy harminc évesek lehetnek a falakon. A tömeg összetétele legalább olyan vegyes, mint amikor beléptél a Kék Tanyába. Szakadt ruházatú kocsmatölteléktől kezdve nemesi ruhákban tetszelgő ficsúrokig mindenféle öltözetet látsz rajtuk. Fajilag éppúgy megtalálhatóak az udvari orkok, törpök, emberek, gnómok, mint a tavernában. Felszerelésüket tekintve némelyek egyetlen kardot suhogtatnak felkészültségük fitogtatására, mások csuklyába burkolózva állnak, vagy épp a kezüket tördelik, és nem tartanak maguknál semmilyen látható felszerelést. Még olyan embert is látsz, aki egy lapátra támaszkodik. Néhányaknak hozzátok hasonló hátizsákjai vannak, mások szemlátomást könnyű viseletben érkeztek, valahonnan a közelből. Az általad ismert nyelvek közül csak ervet hallasz. Igyekezeted, hogy ebből a sokféle népségből megállapítsd, ki mennyire ért a harchoz, meddőnek bizonyul. Józan ész alapján egyből kizárnál egy pár dülöngélő kocsmatölteléket és földművest, de különleges izomzatú, vagy sebhelyes alakokat csak elvétve látsz, akikről bárki azt mondaná, hogy bizonyára veteránok.
 A sorba beállva jó néhány olyan személyt látsz, akik törpök, gnómok és udvari orkok. Nem vagy benne biztos, de talán egy elf fület is megpillantasz, de azt csuklya fedi valamivel távolabb, a sor vége fele. Összesen nem ember fajúak lehetnek vagy húszan a hetvenből. Ti a sor első harmadában vagytok, és elég gyorsan haladnak a jelentkezők felírásával.

/A tanácsos ruháján a a címer egy fekete, lefelé fordított kard. A Strawenar családról még nem hallottál./

Kien

 Nézelődés közben odafelé menet látsz egy csomó embert, és egy elég szépen rendben tartott várost. Még a rakpartról is az a benyomásod, hogy a város vezetése odafigyel a részletekre, holott természetesen a sok rakodómunkás és az áruk összevisszasága nagyobb koszt eredményez. De sehol egy menekülő tolvaj, vagy egy segítségért sikoltozó asszony, minden elég békés. A tavaszi időjárás is kellemes hangulatot kölcsönöz a látottaknak. A tömeghez érve annak változatosságát állapítod meg leginkább(lásd fentebb).
 A sor elején állók egymás után egy rövid párbeszédet folytatnak a tanácsossal. Amikor csapatok érnek oda, azok közül csak egy ember tárgyal, a többi bólogat vagy épp rázza a fejét. Hamar észreveszed azt is, hogy akiknek a neve(legalábbis arra következtet körülötted mindenki) felkerül a listára, azok kapnak egy kis papírcetlit is. A párbeszédek többnyire egy percen belül befejeződnek, és jön a következő.
Csak akkor hallod majd a részleteket, amikor már te leszel a következő, mert nem igazán kiáltoznak. Addig is, az előtted álló csoportban három ember, akik leginkább vadászoknak tűnnek az íjaik alapján, éppen azt firtatják, hogy mire költik majd a 10-10 aranyukat. Egyikük mulatozásra akarja, a másikuk egy kisebb házat nézett ki magának, míg a harmadik azt hajtogatja, hogy csak várjon a másik kettő, mert majd meglátják a nagy tervét.

//Részemről is használhatjuk a mehetünk tovább topicot.//

Kien

-Valóban furcsa. Ha esetleg úgy hozza a helyzet, beszélhetnénk erről egy nyugodt helyen a toborzás végeztével - teszem hozzá Aelyn gondolataihoz mielőtt még nekiindulnánk.

Amíg gyalogolunk, nézelődök a városban amennyire a tempó megengedi, majd a térre érve a tömeget kezdem vizslatni.
<< Hála az isteneknek, amiért nem úgy értem ide, hogy itt munkát kell szereznem. Ennyi ember és egyéb szerzet közt biztosan akadnak tapasztaltabbak is. Ha már idáig eljöttem, azért csak kivárom mi lesz a vége. >>

Ezen gondolat mentén megnyugszom és ahelyett, hogy az esélyeimet latolgatnám, folytatom a derűs bámészkodást. Egészen addig, míg be nem fut a hintó és el nem kezdődik az eligazítás. Ekkor igyekszem úgy helyezkedni, hogy minél jobban lássam a tanácsost és halljam a mondandóját.
<< Mi lehet olyan rossz, vagy elrettentő a báróban, hogy már a neve említése is meghátrálásra késztet egyeseket? >>
<< Szép összeg, de mi lehet a csavar? Áh, feltételek, biztosan ezek lesznek azok. >>
<< Hát, az első nem vészes. Részemről akkor is menne, ha nem említették volna meg. Bár úgy látom, nem mindenki gondolja így. >>
<< Ez már problémásabb, mert lovagolni nem tudok. De mit értenek vajon kipróbált harcos alatt? Illetve ezek szerint lovagolva bárki mehet? Így még inkább hiányzik a csavar az összeg mellé. >>
<< Nem látom sok értelmét, hacsak nem lesz olyan sok kísérő, hogy ne tudják megjegyezni egymás arcát. De ha ezt fizetik meg, nem egy vészes hóbort. >>
<< Hmm, az utolsó nem is feltétel, hanem a munka leírása az úticél nélkül. >>

<< Ugyan vannak kétségeim a második pont teljesülése felől, de az egészséges önbizalomra is szüksége van az embernek egy fokig. Plusz megígértem a fogadósnak, hogy teszek egy próbát és ami eddig történt, azt még azért nem nevezném annak. >>
- Viszont - válaszolom a törpének, aztán elfoglalom a helyem sorban én is.

Amíg várakozunk, igyekszem arra figyelni mit beszélnek az emberek a sor elején a tanácsossal, esetleg egymással, amennyiben ez hallható ott ahol éppen állok. Ha nem, bárki más szövegelése is megteszi.

//Semmi gond, nem is vettem rossz néven Részemről használhatjuk a Mehetünk tovább topikot is, ahogy Lernun javasolta

Mindhárman

Verlean őrmester szavait, mi szerint "nincs sok pénze", nem igazán tudjátok összhangba hozni azzal, hogy fejenként két ezüstöt adott nektek, csak úgy. Azt mindhárman tudjátok, hogy a legtöbb átlagos polgár vagy falusi számára két ezüst egy kisebb vagyon, amiből hónapokig el lehet éldegélni. Mindenesetre a pénz nálatok van, és egy szimbólumon kívül nincsen más támpontotok, csak az hogy hol keressétek az őrmestert, ha megtudtok valamit.

Az utatok a hídtól javarészt eseménytelenül telik a folyó bal partján haladva, a Vente igazán szép látvány, de a kikötő forgalma miatt csak itt-ott láthatjátok teljes pompájában. Sorra érkeznek és indulnak a hajók, megannyi zászlót és címert felvonultatva. Néhány perccel 3 óra előtt érkeztek meg a Karavánőrök terére, ahol igen sokan vannak. A tér többi épülete közül gyorsan észreveszitek a Karavánőrök céhének székházát, ami egy kisebb várra emlékeztet. Nem kifejezetten magas fallal van körbevéve, talán két ember magas lehet, de a tetején éppen ekkor is őrök járőrzöznek fel és alá. Nagy kapuján a rácsok leeresztve, azon túl a széles fal mögött belső udvar és kőházak láthatók. Még egy tornya is van valahol az épületegyüttes közepén. A kaputól nem messze két tábla van felállítva, ahol különféle hirdetményeket olvasnak a munkát keresők. Néhányan állnak ott is, de a többség a téren szabálytalanul szétszóródva várakozik, feltehetően a toborzás kezdetére. A létszám talán a száz főt is meghaladja, de a legnagyobb csoportok sincsenek hat főnél többen. Vannak magányos alakok, és szemlátomást összetartozó társaságok. A legkülönfélébb szerzetek között néhányat felismertek az ivó korábbi vendégei közül is. Azt, hogy ezek közül kik fegyverforgatók, legfeljebb a szemmel látható fegyverrel rendelkezőkből tudjátok megállapítani. Ők legfeljebb a tömeg negyedét tehetik ki.
Néhány percnyi várakozás után a tömegben elkezd halkulni a kisebb társaságok beszélgetése, majd viszonylagos csend telepszik a térre. Az egyik utcából egy díszes hintó érkezik, amelyet négy szép ló húz, és egy elegáns ruhába öltözött kocsis hajt. A hintót négy fegyveres lovas kíséri, ketten előtte és ketten mögötte haladnak. Láncingükön megcsillan a napfény, az öveiken kardhüvelyek himbálóznak.
A hintó nagyjából a tömeg közepén áll meg, tőletek néhány lépésnyire, néhányan közelebb is jönnek a távolabb állók közül, hogy hallják az elhangzottakat. Először egy díszes, kissé csicsás ruhában egy szolgáló lép elő, majd karját nyújtja az ékszerekkel és prémes nemesi ruhával ékesített úrnak, aki utána kiszáll. Miután lesegítik, a férfi nem váratja a tömeget, egyből bele is kezd, épp olyan hangosan, hogy a téren mindenki hallja:
-Üdvözlöm a vállalkozó kedvűeket, akik hallottak az elkövetkező útról, és a felajánlott munkáról. Az én nevem Artelon tanácsos, és az erigowi Strawenar család jeles örökösét, Ynehartis bárót szolgálom.
A tömegben néhányan felhorkantanak a név hallatán, és láttok egy kisebb társaságot, akik eddig hozzátok hasonlóan várakoztak, de most megfordulnak, és elsétálnak a térről.
-A báró úr busás fizetséget ajánlott fel mindazoknak, akik elkísérik őt diplomáciai útján, amely Erenből fog indulni, és Kahre szomszédságában ér majd véget. Szám szerűen 10 aranyról beszélek fejenként, de ekkora összegnek természetesen vannak feltételei. A báró úr, úgy mondanám, hogy igen kényes ízlésű, kifinomult ember, ezért nem fogad fel bárkit a kíséretébe. Az első feltétel- ekkor a tanácsos magasba emeli a hüvelykujját-, hogy az illető nem italozhat, és nem használhat ajzószereket a feltehetően tíz napos út alatt. Ezek a szokások rossz fényt vetnek a báró úrra, és háza népére.
A mondat végére egy kisebb tömeg elindul a térről olyan helyekre, ahol nem kell ilyesmit hallgatniuk. Néhányan fennhangon szitkozódnak, mi szerint a tanácsos úr bizonyára megőrült.
Artelon zavartalanul folytatja:
-A második-ekkor már két ujját emeli fel-, hogy az illető vagy legyen képes lovagolni és rendelkezzen saját lóval, vagy vállalja, hogy a báró úr személyes testőrségeként valamelyik szekéren helyezkedik el, természetesen ez utóbbira csak kipróbált harcosok jelentkezhetnek.
Két újabb társaság hagyja el ennek hallatán a teret, de még így is sokan maradnak.
-A harmadik feltétel, hogy a báró úr által meghatározott egyenruhát viselje az illető, amely egy zöld színű felöltő lesz a bárói család címerével. Ezek beszerzésére a báró úr latba vetette befolyását az egyik kereskedő céhnél, a további részleteket a toborzáson átesettek megtudják.
-A negyedik feltétel, hogy bárki, aki csatlakozik, vállalja a 10 arany fizetség fejében, hogy a teljes út alatt a báró úr és szolgálói biztonságára törekszik, és bármilyen atrocitás, vagy támadás esetén minden eszközzel a báró úr védelmére kel. A kifizetés egy kahrei bankház segítségével történik, így a bárói követség időnek előtti kifosztása, és így a fizetség elmaradása nem lehetséges.
-A további részletekről, és az ivókban elhangzott ajánlásokról a jelentkezőkkel külön beszélek, ehhez egy kis türelmüket kérem.
Azzal a tanácsos szó nélkül visszaszáll a szolgálójával együtt a hintóba, majd a székházhoz hajtat a kíséretével együtt. Ott újból kiszáll, a székházból kerítenek egy asztalt és egy széket, majd a fegyveresek segítségével egy szedett vetett sorba rendezik azokat, akik a közelben állnak, és beszélnének Artelonnal. Egy papírra írja fel a szolgáló azok nevét, akik jelentkeznek a kíséretbe. Ti nem messze álltok, és eközben újabbak hagyják ott a teret, látva a sorban állást, így rövidesen rátok kerül a sor, ha oda álltok.
Mellettetek egy udvari ork az ujjai segítségével próbálja a feltételeket újra összeszámolni, majd miután másodjára sem sikerül neki, inkább legyint egyet, és sarkon fordul. A sor elején egy gnóm éppen ekkor akarja a tanácsosra borítani az asztalt, és miközben a harcosok arrébb penderítik, ezt ordítja:
-MÉGHOGY NEM ELÉG DALIÁÁS? MAJD ADOK ÉN NEKED OLYAN DALIÁT TE ISTENFATTYA CSAK GYERE EL A KONDÉROSBA KITAPOSOM A...
-eddig halljátok, aztán nagyot nyekken az épület sarkán túl.

Aelyn

(Az talán kimaradt de ló nélkül jövök).

Elteszem a részem a kapott előlegből de azért félig meddig magamban motyogva még morfondírozok egy sort:
- Ez azért nem is kevés pénz ráadásul, nem is igértünk semmit az őrmesternek. Nem tudom hogy mennek ezek a dolgok errefelé, vagy úgy, a "kalandozók" között de furcsa ez a bizalom. ...vagy... lehet hogy...a Fekete Doliennek lenne ekkora megbecsülése?
-Igen, igen, menjünk csak! -hagyom félbe a gondolatmenetet és tovább sétálok a folyókanyarulat felé. Időközben előveszem a térképet és megnézem esik-e útba valami nevezetesség amit érdemes megjegyezni.

//Nem siettetésnek szántam, de bocsi ha úgy tűnt, Geri. Csak próbálom "sugalmazni", hogy részemről folytathatjuk.//

Mindenki

Az idő lassan fél 3 felé járhat, ezért úgy érzitek, hogy ha meg akarjátok hallgatni a toborzón elmondottakat, ideje tovább indulni a folyókanyarulat felé.

Kien

//Sejtettem, hogy rám várunk, de ha csak emiatt írsz egy hozzászólást, attól, még nem leszek gyorsabb

- Persze, természetesen - válaszolom Daggának, majd belenyúlok a szütyőbe és a kezébe nyomok 2 ezüstöt.
Ezután Aelyn számára is előveszek belőle 2 ezüstöt és felé nyújtom, végül pedig erszényestül elteszem a saját részemet a hátizsákomba.

Amennyiben eközben nem kezdenek bele további beszélgetésbe, felteszem a kérdést:
- Folytathatjuk az utat?

//Kien oldalán pattog a labda, ha megtörtént az osztozkodás kimenetele, folytatom//

Kien

Az erszényben néhány ezüstpénzt látsz. Egész pontosan hatot.

Kien

Az utasításra megállok és hátra tekintek. Aztán először kíváncsian, majd inkább döbbenten hallgatom végig az őrmester monológját. Mikor a kezembe nyomja az erszényt, belekezdenék a szabadkozásba, de látván, hogy nem vár választ, elharapom inkább a mondat végét:
- Azt hiszem, ezt még korai...

<< Ez több szempontból is furcsa volt. Egyrészt, mi garantálja, hogy van összefüggés az új esetek, illetve a felbukkant csoport között? Valamint, attól még, hogy csak most értünk ide, lehetne közünk ehhez a csoporthoz. Sőt mi több, a mellettem sétáló két embernek akár köze is lehet hozzájuk. De még ha nincs is, mi garantálja, hogy alkalmasok vagyunk a feladatra? Illetve mi közünk volt nekünk, ahhoz, hogy miért kajtatja ennyire az őrmester ezeket az embereket. Valamint miért bízott bennük annyira, hogy ezt máris ideadta? >>

A gondolatmenet végén óvatosan belepillantok a kezemben pihenő szütyőbe.
<< Bár végülis minek aggódjak ezeken? Munkát kerestem, és ha nem is jönne össze ez a toborzás, ez máris egy másik lehetőséget nyit meg. >>

Ezután a többiek felé fordulok:
- Nos én sem állok ellenére ennek a dolognak, de ettől függetlenül még ellátogatnék a toborzásra is. Ha már oda indultunk.

Aelyn

-Oh....- lepődök meg ahogy a lovasok kifejezetten értünk sietnek.
Türelmesen végig hallgatom az őrmester mondadndóját miközben magamban morfondírozom a hallottakon.
<< Nos ez kicsit furcsa ugyanakkor gondolom a kalandozók életében nem szokatlan dolog. Az biztos hogy jobban segítene nekem a saját ügyemben ha lennének itt lekötelezettjeim >>

- Ó ez igazazán érdekesnek hangzik.... egy fehér kör... hm......
<< Jelenleg ez nem hangzik többnek egy kis céhek közötti feszültségnél, ugyanakkor bármi is lehet... >>

-Habár a többiek nevében nem beszélhetek, de a törvény szolgálatára én bármikor tudok szakítani egy kis időt.- Felelem a távozóban lévő őrnagynak majd megvárom a társaim reakcióját, de mást nem kívánok mondani. (Eddigi mondandómat is igyekeztem úgy alakítani hogy csak mi négyen hallhassuk).

Mindenki

 Aelyn kényelmesen elfogyasztotta ekkorra az ebédjét és a sörét is. Miután mindhárman készen álltok, és felszedelőzködtetek, elindultok a Karavánőrök terére. Mivel Kiennek nincsen lova, gyalogos tempóban, kényelmesen haladtok, függetlenül attól, hogy valamelyikőtök ragaszkodna-e az utazástól megfáradt hátasa hozatalához. Az út körülbelüli első fele nagyjából eseménytelenül telik, nyugodtan tudtok akár beszélgetni is.

//Majd akinek szándékában állna a nagyjából húsz perc alatt valamiről beszélni, az jelezze valamilyen formában, hogy miről beszél két frissen megismert alkalmi útitárssal.//

Amint éppen a hosszú híd túlvégén, a folyami kikötőhöz közeledve haladtok, hirtelen patadobogás hangzik fel mögületek. Mivel egyenesen felétek tart egy lovascsapat, önkéntelenül is hátrapillantotok, bár elég széles az útban folytatódó híd ahhoz, hogy elférjenek. Addigra már mögétek is ér egy 9 főből álló, fehér egyenruhát viselő csapat, akiknek az élén haladó egyenesen felétek kiált:
-Megállj! Megállj!
 A férfi választ sem várva huppan le mögöttetek lováról, és int az őt követőknek, hogy maradjanak ott ahol vannak. Egy kissé zihál a sietségtől, de szemlátomást sürgős mondanivalója van. A haja szőkés, a szeme kék, és igen fiatalnak látszik, nem lehet több 18 évesnél. Az egyenruháját már mindannyian felismeritek, a kapukat őrző városőrök viselnek ilyet. Kék oroszlán a fehér vászon közepén. A többi lovas a nyergében marad, de mindannyian rátok szegezik komor tekintetüket, így jobbnak látjátok meghallgatni ezt a fiatal fickót, aki választ sem várva hozzákezd mondanivalójához, kissé hadarva:

-Bocsássanak meg az urak, amiért megzavarom önöket, de sürgős ügyről van szó. Ráadásul a városunk biztonságát is érinti, ha helyesen következtettem.- Az őr ügyel rá, hogy csak ti hárman halljátok amit mond, és társai még véletlenül se- Az én nevem Verlean, és a keleti kapu tartalékos szakaszának vagyok az őrmestere.

 A férfi ekkor egy kissé kihúzza magát, de nagy hatást nem vár a bemutatkozásától. Folytatja:
-A napokban érkezett a városba egy titokzatos csoport, aminek az első jele az volt, hogy az Óvárosban és az Újvárosban, ahol egyébként aránylag könnyű az ilyesmit leplezni, megnőtt a különféle gaztettek száma. A parancsnokom erre azt mondta, hogy vannak rosszabb napok és vannak jobb napok, de én gyanakodni kezdtem, és addig kérleltem, amíg megengedte, hogy végezzek egy kis külön kutatást a pihenőidőmben. Így hát sorra jártam a piacokat, míg végül megtudtam, hogy egy bizonyos társaság, valamilyen módon megpróbál beavatkozni a helyi  kereskedőcéhek életébe. Amiről több árus is nyilatkozott, az az hogy idegen árusok tűntek fel körülbelül hasonló időben más-más piacokon, és egyes cikkek árait a saját elképzeléseik szerint próbálják felsrófolni illetve lejjebb szorítani, amivel a többi árusnak is lépést kell tartania. Azt nem tudom, hogy mire készülnek, de lehetséges, hogy valamelyik nagy hatalmú helyi céhet próbálják meg ezzel térdre kényszeríteni, vagy akár zsarolni. A címerük egy fehér kör, de én még egyet sem láttam közülük. Elhatároztam, hogy körbe járom a forgalmasabb tavernákat, hátha a nyomukra akadok, és így jutottam el Fekete Dolienhez, aki az imént igazított útba. Azt mondta a jó öreg, hogy önök hárman bár külhoniak, de bizonyára munkát keresnek, mert épp a Karavánőrök terére tartanak, valami toborzásra. Dolien szerint csak most érkeztek a városba mindhárman, így egyből kizártam, hogy közük lenne a titokzatos csoporthoz.-ekkor kissé megkocogtatja a mutatóujjával a halántékát, jelezve számotokra, hogy tényleg azt hiszi, hogy amit mond, az logikus következtetés-  Nekem pedig pont ilyen emberek segítségére lenne most szükségem, akik egy neves kalandozó szerint megbízhatóak, és éppen lenne egy kis idejük a törvény szolgálatára.
Verlean őrmester továbbra is halkan beszél, de egyre izgatottabban gesztikulál:
-Az embereim, tudják, nem igazán tisztelnek engem, a koromnál fogva, és mert a nagybátyám révén kerültem az élükre. Szeretnék valamivel tiszteletet kivívni, és ha megoldanám ezt a titokzatos ügyet, amiről csak mendemondák alapján lebbenteném fel a fátylat, ráadásul nem a saját negyedemben, annak híre menne. Szeretném a segítségüket kérni.
Az őrmester egy erszényt húz elő a ruhája ujjából, és felétek nyújtja. Kien kezébe nyomja. 
-Nekem vissza kell mennem a saját negyedembe, de ha megtudnának valamit, és szólnának nekem a kaszárnyában, igazán leköteleznének. Nincs sok pénzem, de erre nem sajnálnék többet is adni.
Az őrmester ezzel elintézettnek tekinti az ügyet, és már száll is fel a lovára. Ha bármelyikőtök akar valamit mondani neki, annak kevés ideje van rá.