A kútkáván túl

Aelyn

- Ejjha... 5 ezüstért már igazán kedvező ez az ár! - hüledezek egy kicsit majd fejemet csóválva folytatom- Ejj.. a mindenségit hogy pont ilyenkor nem tudom merre kószál a kocsisom ... mondja csak jóuram, holnap már nem lesz ilyen olcsó a portékájuk ugye? Merthát igencsak érdekelne a dolog de mire visszaérek a komámmal addigra már igencsak kisőre fog járni, s gyanítom a maguk nyomát is bottal üthetem. Ha meg itt most megvenném mégis hogy vinném el a kocsit. Ejj ejjj, nem gondoltam volna hogy ilyen jó üzeleteket lehetne ma csinálni. A francba.

A kereskedő válaszát megvárom ugyan, de valójában nem tervezem megvenni a kocsit, még akkor sem ha ez azért elgondolkodtató egy ár ám.

Kien

//Levontam a 4 rezet és felírtam az általvetőt

Ezesetben elteszem a cetlit, illetve az általvetőt is a hátizsákomba miután félre áltam a bódé előtt tolongók közül. Majd látván, hogy a többiek nézelődnek, nekiindulok az általam még nem látott részek felderítésének. Vásárlási szándékom már nincs, inkább csak körbejárok, mint aki nézelődik és igyekszem valami érdekes beszélgetést elcsípni, esetleg egy apró közjátékot az árusok, vagy egy árus és az eladók közt.

Erre legfeljebb egy fertályórát szánnék, utána mindenképpen visszatérek a megbeszélt pontra és ha kell ott várakozom majd a többiekre.

Dagga

Megállítasz a téren egy férfit. Az átlagosnál valamivel jobb ruhát visel, talán valamilyen kisnemes lehet.
-Az a ház? Az Karang Vekian háza. Ha jól emlékszem, amióta a lovagi eszményekért kapott lelkesedésre, csak őszi és téli szállásként tartja. Az meglehet, hogy bérbe adta valakinek a meleg évszakra, de biztosíthatom, hogy errefelé nincsenek neves fogadók. Ha valaki a téren találhatóakat nevesnek mondja, az kissé szépít a helyzeten. Van itt néhány egész tűrhető, de én magam inkább otthon alszom, még ha fizetnének sem tenném be a lábam a Szárnyas Disznóba, vagy mondjuk a Bohémcsűrbe.

Dagga

A csuklyás alak északi irányban indul el, az Újváros nevű negyedet átszelő sugárúton. Az utcanévtáblák szerint ez a Völgyi út. Arra emlékszel, hogy ez az út a Külsővölgy negyede felé vezet, de a két negyedet nem határolta a térképen semmilyen jellegzetes út vagy fal. Egy darabig sikerül tisztes távolból követned, ez alatt megfigyeled, hogy elég óvatos, többször is megáll, és körülnéz. Mivel te ilyenkor nem teszel hirtelen mozdulatot, vagy gyors elkerülő manővereket, nem figyel fel rád, de ettől függetlenül olykor letér egy-egy párhuzamos mellékutcára, majd vissza kanyarodik a következő lehetőségnél a Völgyi útra. Végül egy jó húsz perces séta után a csuklyás alak egy nagy térre érkezve még egyszer körülnéz, majd belép egy ház kapuján. A ház széles utcafronttal rendelkezik, a helyi építészet alapján belső udvara lehet. A téren egyébként számos jókora pavilont látsz, de ezek nem elsősorban árusításra vannak berendezve, mint a Nagypiacon, hanem a téren fellelhető ivók és fogadók előtti falatozáshoz szükséges padoknak és asztaloknak nyújtanak árnyékot.

Kien

Dagga csakhamar északnak veszi az irányt, a tömegben azt nem tudod ki venni, hogy milyen megfontolásból. Egy kőhajtásnyira lehet tőled, amikor elindul.

Aelyn

A kereskedő nem sokat gondolkozik a válaszon, egyből felel rá, rezzenéstelen arccal, a fáradtságtól nagyokat sóhajtva:
-Nos, azt őszintén szólva nem tudnám megmondani. Minthogy sokat próbált darabról van szó, alighanem majdcsak annyi idős lehet, mint ön, jóuram. Itt-ott látszanak rajta a javítások, cserék nyomai. Nem véletlenül adjuk ennyiért. Használható darab, de egy új szekérnek természetesen nem érhet a közelébe. A Selyem Krajcár birtokába egy másik, szekerekkel foglalkozó kereskedőtől jutott, és a korából számítva bizonyára ő is használtan vette. Ha fél áron érdekli, nyélbe is üthetjük azt az öt ezüstös vásárlást.
Koncentrált figyelmed és a vonatkozó ismereteid mértéke alapján úgy tűnik, igazat mond a kereskedő.

Aelyn

- Igen, igen, hmmm..- mondom a kerekedőnek miközben az államat dörzsögetve tovább vizslatom a szekereket - hát végülis ezek ha féláron lennének úgy igazán megérnék... viszont mondja csak kegyelmed, ez valamelyik helyi céh munkája lenne? -teszem fel a kérdést, amivel a szekerek eredete felől puhatolózok.
<< Ha tényleg igaz a felvetésem hogy ezek csempész vagy lopott áruk, akkor ez a kérdés kellemetlenül fogja érinteni a kofát. >>
Miközben a szekerekkel szemezek erősen koncentrálok hogy az árus ezen kérdésemre adott reakcióját figyelemmel kisérjem.

Aelyn

Hibát nem látsz a szekereken, legfeljebb kopottságot. Működőképeseknek tűnnek. Összesen három kereskedő van ennél az árusító helynél is. Kettő megfáradtan vizslat téged, a harmadik karba font kézzel áll a háttérben. Az egyik elöl álló lép oda hozzád:
-Üdvözlöm uram! Mennyit adna ezért a sokat próbált, megbízható alkalmatosságért? Amint látja, van egy ár kiírva, de már igazán elfáradtunk, és lassan szedelőzködnénk, ezért ettől az ártól eltekinthetünk. Most igazán jó üzletet csaphat, ha kap az alkalmon.
A kereskedő szemlátomást valóban fáradt, le van izzadva és liheg.

Dagga

A csuklyás alakot újból megpillantod, de ekkor már a tér szélén halad. Láthatóan távolodik az árusoktól, és a piaci forgatagtól, az északi úton. Amennyiben szem előtt akarod tartani, nem tudsz cérnát és tűt venni, de mindeközben a báró vagy családja nevét sem hallod meg a tömegben.

Kien

A cetlit nem kellett átadnod a vásárláskor, elég volt felmutatni. Bár lényegében csak futólag pillantott oda az egyik kereskedő. Aelyn az egyik irányban, valamivel messzebb éppen a szekereket vizsgálja. A találkozási pont közelében megpillantod Daggát, aki éppen északi irányban figyel valakit vagy valamit.
(Az ő válaszától függően ezután vagy észreveszitek egymást, vagy látod, hogy elindul északi irányban.)

Kien

- Köszönöm, egyelőre csak egy ilyen általvetőt szeretnék venni - emelem fel az első kezem ügyében lévő darabot.

Előkeresek 4 rezet és átnyújtom a kereskedőnek, amint rám figyel, majd elteszem az új szerzeményt, illetve a cetlit is, amennyiben azt nem kellett átadni vásárláskor. Mivel ezen kívül nem tervezek venni semmit, elindulok vissza a találkozási pontra. Ha nem találok ott senkit, a feltűnés elkerülése érdekében még csapok egy kört a bódéknál, elsőnyben részesítve azokat, amiket esetleg nem néztem meg.

Aelyn

<< Ahham, tehát más piacokon nem terítenek. És ez a legdrágább. Tehát gondolom biztosra akartak menni. Aligha lehet ez csak ilyen véletlen egybeesés... >>
Egy pillanatra elgondolkozom hogy ki kéne-e kérdezni azt a kettőt amott, de végülis már szinte mindent hallhattam amit elmondhatnak úgyhogy végül inkább nem bocsájtkozok hosszas cseverészésbe és folytatom a lovak és a szekerek vizslatását.
Elsődlegesen a szekereket veszem szemügyre, igyekszem tényleges komoly vevő szándékat kellteni (ha jól értem itt azért nincs tömeg) és alaposan vizsgálgatom a szekereket. Lehajolok ránézek a tegelyre, a kereken körbe futtatom a tekintetem, van-e rajta repedés, hiba. Aztán a többi részét is szépen átnézem, nem kapkodva, de csak úgy hogy nem nyúlok természetesen hozzá. Igazából annyira nem érdekelnek a szekerek azt szeretném ezzel elérni hogy az ott álló kereskedő megszólítson látva a lehetőséget egy egy aranyas bizniszre.

Dagga

Megkapod az átalvetőt. Első ránézésre a bokádig érne, ha felvennéd, talán éppen nem esnél el benne, de egy felhajtást biztosan megérne. Távolabbról látod, hogy a két elöl álló kereskedő jókora erszényekbe gyűjti a főleg rezekből álló fizetséget, mert a legtöbb termék ára nem éri el az egy ezüstöt. Időnként hátrébb lépnek, és az ott ülő kereskedőhöz borítják a pénzt. Így egyszerre sosincs sok pénz, illetve hivalkodóan dudorodó erszény náluk. A hátul ülőt megfigyelve látod, hogy egy keze általában rejtve van, bizonyára a zsebeiben rejtőző pénzen pihentetve azt.
Az imént meghallott sétáló kereskedőt sikerül követned tisztes távolból. Azt hamar észreveszed, hogy minden pavilonnál megáll, ami az útjába kerül, a korábbihoz hasonló rövid párbeszéd erejéig. Ezek eredménye mindig újabb árcsökkenés az adott pultoknál. Azt azonban meglepve tapasztalod, hogy amikor hozzá lép valaki, azokat kivétel nélkül tovább küldi valamelyik pulthoz. A ruhájából elő-elő villanó ékszerek, gyűrűk és más tárgyak nem cserélnek gazdát, ha valaki kifejezetten hozzá lép és ezekre próbál alkudni, mindenkit az egyik üzlethelyiséghez irányít, amit a Kalmárok csarnokában is láttál. Ott számos olcsó ékszer volt kipakolva.
Az előre megbeszélt találkozási helyetekhez vissza-vissza térve észreveszel még egy furcsaságot. Meg tudod figyelni, hogy van egy ember, akivel rendszeresen beszélnek a sétáló kereskedők. Ő nem viseli a fehér kör szimbólumát, és ugyanúgy lézeng a tömegben, mint te, vagy útitársaid. Az arcát csuklya takarja, és rendszeresen beáll az egyik vagy másik sorba, de sosem vesz semmit. A tér közepe táján sétálgat egy darabig, és hozzá is rendszeresen odalépnek a sétáló fehér körösök, pár mondat erejéig. Ez után azonban szem elől téveszted.

Aelyn

Különféle információkat hallasz. Vannak akik az ünnepséget emlegetik, mások a mai nagy árleszállítást, megint mások siettetik társaikat, mert másnap indul a követség. Egy társaság mellett elhaladva azonban megüti a füledet, valami ezektől eltérő érdekesség is:
- Nem hiszem el, ezt nem hiszem el. Itt mindenki megbolondult?- ezt egy fiatal, bőrvértes nő mondja egy mellette álló törpének és egy idős férfinak - A többi piacra nem képesek kimenni ezek a szerencsétlen kereskedők. Ne mondják már nekem, hogy ott nem tennének szert nagy haszonra. Lejártam a lábamat, hogy egy pajzsot találjak, erre tessék, féláron eladták a jobbakat. - a nő szemmel láthatóan rossz hangulatban van. Az idős férfi próbálja nyugtatni:
-Ne aggódj, majdcsak találunk egy minőségi darabot, amire rábízhatod az életedet. Addig vegyél ebből a bóvliból egyet, vagy akkor már rögtön kettőt is annyiért.
-Jól van na. De én újat akartam, és szépet. Nem ezért gürcöltünk a hegységben, hogy szégyenszemre kacatokkal szerelkezzek fel. Meg akartam adni a módját.
-Bizonyára néhány napon belül kapható lesz megint. A többi piacra is ugyanúgy érkezik az áru, mint ide. Csak ez a legnagyobb, és ez szokott lenni a legdrágább. Ne haragudj, amiért ide jöttünk utoljára. Azt hittem egyszerű felszerelést kapunk máshol is.
-Még étel se volt a kispiacon, koradélután! Én mondom, röhej ez az Eren, legszívesebben indulnék már hazafele...-fakad ki a nő ismét.
A beszélgetéstől nem állsz távol, miközben megérkezel a lókupecek pavilonjához. Ők is a fehér kör szimbólumát viselik. A hevenyészett karámban áll nyolc öregebb, kopottabb szőrű ló, előttük egy táblán a 3 ezüst felirattal. Szekérből négyet látsz, de szemmel láthatóan jóval több is elfér az árusoknak fenntartott, kötéllel lekerített részen. Két darab kétkerekű utazó szekér van, ezek egy aranyba kerülnek, a két négykerekű pedig három aranyba.

Aelyn

- Oh persze, a világért sem tartanám fel kendetek! - válaszolom a két gnómnak és útjukra is engedem őket- Köszönöm a segítséget és sok sikert!
<< Hát ez sem vitt közelebb ahhoz hogy rájöjjek mégis mi folyik itt. Azt hogy évforduló bárki mondhassa.... eh. >>
A két gnómot azért megnézem magamnak, ahogy távolodnak aztán igyekszem tovább nézelődni a tömegben.
Ezután nézelődök még úgy a tömegben igyekszem mindenhonnan információkhoz jutni, aztán utamat a szekér és ló kupecek felé veszem. Beállok a sorba és ha sorra kerülök akkor rákérdezek az árukra, elsősorban a szekerekére.
//Érzékelés próba (5 alatt megvan):

Random number (1,10) : 7

Kien

//Trükkös, majdnem beugrottam //

A cetlit látva a kereskedő siettében bólint, és gépiesen elhadarja a minden bizonnyal gyakran használt szövegét:
-A kedvezményt ez esetben bizonyára ismeri, nyugodtan válogasson, és a teljes árból további 20 százalékot levonunk.
Azzal már lép is a melletted állóhoz, hogy elvegye a fizetséget. Szemlátomást továbbra is nagy a forgalmuk, de lassan fogyatkozik is az áru a pavilonokból, így abból is, ahol éppen állsz. Egyébként itt főleg ruhákat árulnak, mindenféle átlagos holmit.

//Ha venni akarsz valamit, az UTK vagy a szürkecsuklyás árlistából amelyik kedvezőbb, annak kell most a 25%-át fizetned, a cetlis kedvezménnyel együtt.//

//Akarom mondani 3 vagy kisebb Csak nem akartam szerkeszteni az előzőt, hogy ne változzon meg a dobás

Kien

<< 5 réz és még lehet olcsóbb? Az istenekre, mi zajlik itt? >>
- Rendelkezek ilyen cetlivel - válaszolom és előkeresem, illetve átnyújtom azt a kereskedőnek.

<< Vajon mennyibe fog így kerülni? És úgy általában is, miért csökkentik ennyire az árakat folyamatosan? >>
//Érzékelés próba (sikeres ha 3 vagy nagyobb a dobás):

Random number (1,10) : 7

//

Dagga

Azért a nyolc réz lehelyezése után óhatatlanul is hallod a törpe árus lelkes reakcióját a hátad mögött:
-Ez igen, ifjú barátom! Látom te nem viccelsz! Járj szerencsével utadon!

 Egy közeli bódénál rövid várakozás után sorra kerülsz. Úgy találod, zöld általvető szinte mindegyik pavilonjuknál akad még, bár már fogyóban van. Látsz belőle olyan tíz darabot az egyik asztal szélén. A pavilonban egyébként különféle szerszámokat és használati tárgyakat árusítanak, olyan mint egy szatócsüzlet. Vödrök, kötelek, tűzszerszámok, fáklyák, edények, kalapácsok, és a többi így tovább. Az értékbecslő tapasztalatod azt sugallja számodra, hogy az áru átlagos minőségű, bármit próbálsz megfogni, ez a benyomásod. Az asztalon, soronként kiírt árak ehhez képest jóval alacsonyabbak, úgy a valós érték fele és negyede között mozognak, legalábbis más piacok áraihoz képest, de éppen jókor vagy ott, hogy meg tudd figyelni mi módon csökkennek tovább az árak. Kifinomult érzékeidnek köszönhetően meghallod, amikor az egyik a sétáló árusok közül odalép a hátul ülő kereskedőhöz.
- Mennyi?
A válasz is körülbelül ennyire lényegre törő:
-Negyven.
Erre a sétáló árus egy pillanatnyi szünetet tart, majd még halkabban teszi hozzá:
-Akkor legyen még tíz.
És azzal már sétál is tovább a következő bódé irányába. Röviddel ezután a hátul ülő kereskedő feláll, odalép az egyik elöl forgolódóhoz a kettő közül, és a fülébe súg valamit, amit nem hallasz. Amaz nagyot sóhajt, és miközben a társa elfoglalja ülőhelyét, elégedett mosollyal szól a másik mellette állóhoz:
-Már nincs sok hátra.
Ez után hangosan elkiáltja magát:
-További csökkenés! Most még olcsóbb az áru!
És ezzel a lendülettel elkezdi letörölni, majd átírni az árakat. Azt veszed észre, hogy az eddigi árakhoz képest nagyjából tizedével kisebbeket ír fel, és ahol teheti, felfelé kerekítve, még többet von le az árakból. Az egyre olcsóbb átalvető így számodra most négy rézbe kerül. Amikor megkérdezed a méretet, ezt a feleletet kapod az egyik, láthatóan még elfoglaltabb előtted álló kereskedőtől:
-Mind egyforma. Kér egyet, vagy sem?

//Gratulálok a kaland első sikeres próbájához!//

Mindenki

Ahogy nézelődtök, figyelitek a piacon zajló eseményeket, észreveszitek, hogy a Selyem Krajcár céh időnként tovább csökkenti egy-egy termékének árát. Innen is, onnan is kiáltások harsannak fel a kereskedők torkából, 10-15 percenként. Amelyik tőr az előbb még 70 réz volt, az már csak 60, az ételek ára is csökken, a szekereké és a lovaké is, és így tovább. Nem tudjátok mire vélni a dolgot, de a vásárolni vágyók szemlátomást örülnek.

/Dobjon mindenki érzékelés próbát!/

Dagga

Ahogy a zöldségessel beszéltek, figyelmetek óhatatlanul is egy közeli jelenetre terelődik. Egy magas, komor férfi fekete ruhában épp a tülekedők mögött állva vár a sorára, a portékákat nézve, amikor egy alacsonyabb, kissé zilált külsejű ember szólítja meg, igen hangosan:
-Bíró uram, bíró uram. Eljött az idő! Biztos vagyok benne!
A fekete ruhás szigorú arccal emeli tekintetét a másikra, de hangjában fegyelmezett nyugalom csendül:
-Nyugodj meg, Ersefal. Miről van szó? Nem kell úgy kiabálni.
-Nagy jó uram! Atyám! A mai nap az istenségé, biztos vagyok benne. Ez csak a sors akarata lehet! Bár a tisztelt atyám bizonyára már tudja, de az imént magam is megvilágosodtam. Csakis Kyel napja lehet a mai, méghozzá a Mosolygó Arcé!
-Nocsak, gyermekem, miből gondolod?- a pap hangja nyugodt, de kételkedés csendül benne.
-Hát abból, atyám, hogy csakis a sors istene irányíthatta a mai napomat. Reggel elkeseredtem, mert a szép Frizennának nem mertem megvallani a szerelmemet. Már azon voltam, hogy a Vente folyóba vetem magam, de egy barátom lebeszélt róla. Azt mondta, szedjem össze magamat, vegyek valami szép ajándékot szívem hölgyének, és álljak elé, mint egy igazi férfi. Így is akartam cselekedni, de hiába jártam be az olcsóbb piacokat, alig találtam egy rendes csokor virágot, nemhogy szép ékszereket. Olyan volt, mintha az árusoknak nem lenne mára elég áruja, ami érthetetlen. Újabb elkeseredésem közepette talált reám egy rikkancs, aki hírül vitte a mai kedvezményeket a Nagypiacon. Ekkor már éreztem, hogy ez csak a Sors lehet. Nemhogy szép ajándékokat, de még jóval olcsóbban is vettem Frizennának. És ő elfogadta mindezt!
-No ne mondd. - a pap arca nehezen palástolja megrökönyödését.
-De bizony! Éppen ezért úgy döntöttem, ha már Kyel arca rámmosolygott, az a legkevesebb, hogy szolgálatára álljak a jövőben. Éppen csak azt nem tudtam, hogyan is tehetném. Ezért vagyok most itt!
A pap ekkor az izgatott férfi vállára teszi a kezét, majd mutatja neki az utat.
-Rendben, fiam. Most jöjj velem, és elmondom neked, hogy milyen dolgokba szól bele Kyel, és milyenekbe nem. Ezzel máris nagy szolgálatot teszel neki, és nem fogod őt káromolni a jövőben csipp-csupp ügyeiddel.
A férfi kissé ijedten, szemlesütve követi a fekete ruhást.
-Igen, atyám, jövök.

A törp zöldséges ezután vigyorogva néz rád:
-Micsoda bolond. Méghogy Kyel. Inkább valamelyik tréfacsináló, mondjuk Darton...méghogy virágok és ékszer, látná a törpök udvarlását!- és nagyot nevet rád.

Kien

A beszédes kereskedőt magad mögött hagyod. Szemlátomást nem zavartatja magát különösebben, és sietve megpróbál valaki mást traktálni szakértelmével.

Az egyik bódénál rövid sorban állás után az átalvetők közelébe jutsz. A két állva dolgozó kereskedő fáradtan, leizzadva néz rád, várva a választásaidat.
-Az ott, uram? Legyen öt réz. Hacsak nem rendelkezik egy bizonyos cetlivel. - a kereskedő hátra pillant a mögötte ülőre, aki bólint neki. Aztán elkiáltja magát a körülötted állók felé:
-Most már csak öt réz az átalvető! Csak öt réz! Nagyon szép, kényelmes darabok, csak tessék, csak tessék, míg el nem fogynak!

Kien

<< Nagyszerű, ebbe szépen belefutottam. Nem tud ő semmit az itteni dolgokról, csak beszélni akar magáról. >>
Igyekszem takarni a csalódottság és bosszúság keverékét, amit érzek mikor az úr belekezd a monológjába és kedvesen, de határozottan félbeszakítani:
- Biztos vagyok benne, hogy igazán lebilincselő történet kerekedik ki ebből, a bevezető alapján, de sajnos engem szorít az idő. Ha nem haragszik, nekem most mennem kell.

Ezzel meg sem várva a válaszát, megpróbálok elég messzire jutni tőle. Majd keresnék egy zöld általvetőt árusító standot és oda szeretnék jutni hozzá. Amikor picit alaposabban megnézném az általvetőt is, illetve megszólítanám az eladók egyikét:
- Jó napot! Mondja csak, mennyibe kerül egy ilyen? - emelem meg kissé, vagy mutatok az általam megvenni próbált árura.

Aelyn

A két gnóm egy kissé összerezzen, ahogy megszólítod őket, de érdeklődve néznek fel rád. A körtét látva a bal oldali könyökkel oldalba böki a másikat, és szinte egyszerre nyúlnak egy-egy gyümölcsért.
-Köszönjük- mondja a bal oldali, vigyorogva meghajolnak, és utána elégedetten majszolni kezdik.
-Hmm, elég jó körte.- folytatja- Azt hallottuk, hogy ennek a kereskedőcéhnek a vezetője ma ünnepli a céh megalapításának évfordulóját, és ezen alkalomból vannak ma nagy kedvezmények az áraikra.
-A helyieket- folytatja a jobb oldali- valóban kellemetlenül érintheti, mert az elmúlt napokban fokozatosan csökkent a forgalmuk a Nagypiacon.
-Igen, mi jól ismerjük a környéket...nyamm, de finom.- bólogat a bal oldali.
-De biza, hogy jól!- vágja rá a jobb oldali.
-Ha megbocsát az úr, most halaszthatatlan üzleti ügyünk van. Venni akarunk néhány holmit tőlük, mert csak ma lehet ilyen olcsón!- ezzel igyekszik befejezni a beszélgetést a bal oldali.