A kútkáván túl

Aelyn

-Ühhüm,évtem- felelem félig ebéddel a számban, majd nyelek egy nagyot és folytatom - Akkor gondolom ez a lehetőség igencsak kapóra jön Önnek! Már ha nem az aminek eddig hangzik... -hagyom abba a mondatot kicsit hangot adva bizalmatlanságomnak.
-Jómagam nem tervezem elhagyni még Erent, ugyanakkor ez a megbizatás mégis érdekel hátha valami számomra is érdekes munkára lehet szó. Sosem lehet tudni.
<< Meg mégis csak jobb tudni, mint nem tudni. >>

Miután Dagga visszajött gyorsan befalom az ebédem maradékát felhörpintem a megmaradt söröm - feltéve hogy nem maradt meg túl sok ha igen akkor csak egy jó nagyot belekortyolok - és a maradékot ott hagyom az asztalon. Az elővett holmijaimat szépen visszapakolom a helyükre a térkép kivételével, azt a kezembe fogom.
- Ha nem bánják magukkal tartanék. - hátamra kanyarítom a hátizsákot, megigazítom az oldalamon az erszényeket és a kardot is elrendezem.
- Részemről indulhatunk is.

Kien

- Igazán nem tesz semmit - felelem Aelyn szabadkozására.
- Igazság szerint nincs semmi kifejezett oka. Azt leszámítva, hogy azon kolostorbeli növendékek, ahonnan származom, igen gyakran indulnak útnak világot látni, megismerni azt, új ismeretekkel és tudással gyarapodni. Csak követem ezt az utat, mert mitagadás, engem is hajt megismerés izgalma. Többnyire karavánok, postakocsik kísérőjeként utaztam. Biztonságosabb is volt így, jobban is fizet mintha csak egyedül poroszkáltam volna és több ember társaságát is élvezhettem.

Mivel úgy érzem én is, lassan ott jár az idő, hogy induljunk, látva Dagga megjelenését és szándékát, szedelőzködni kezdek. Amennyiben Aelyn ebédjéből nincs sok, és látom rajta is az indulási vágyat, a pakolással megvárom, míg ő is elkészül. Utána a hátamra veszem a felszerelésemet és részemről indulhatunk.

Kien

Nem hallottad még, hogy más nyelven máshogy hívnák a drakkfát. Bár ezekből a nyelvekből nem is sokat értesz.

Mindenki

//A szándék úgy látom, alapvetően mindenkiben megvan, hogy megtudjátok miről is szól ez a toborzó, ettől függetlenül bármikor egyéb irányba terelődik érdeklődésetek, csak jelezzétek. //

Aelyn és Kien

Dagga nem sok idő múlva visszatér a terembe, immár a hátizsákja nélkül. Addigra beszélgetésetek, ismeretségetek tovább gyűrűzik, de látjátok a törpén, hogy a korábban elhangzottak alapján ő már az indulásra gondol. Időmérő eszköz híján ti is úgy érzitek a teljesen kiürülő étkezőből, hogy lassan ideje indulni. Függetlenül attól, hogy eközben mit beszéltek, illetve hogy Aelyn felkeresi-e még előtte a szobáját, kisvártatva tényleg eljön az az idő, amikor már amúgy is indulnátok, ha nem akartok elkésni.

Aelyn

-Oh! Hogy Tiadlan! - meglepettségemben kicsit elnevetem magam- Nos, be kell ismernem az önhöz hasonló vonásokkal rendelkező emberekhez sokkal egzotikusabb országokat kötök, ámbár ez nyilvánvalóan csak tudatlanságom okán történik. Elnézést ha másra gondoltam, elsőre azt hittem a szigetországból, Enoszukéról származik. Persze semmi gond, végülis a kérdésemre így is felelt.
<< Az persze más kérdés hogy maga a kérdés volt rosz, de hát ilyenez. Tiadlan... hm....az annyira rettentesen mondjuk nincs is messze mint Enoszuke vagy Niare, bár ez utóbbiba amúgyis lehetetlen bejutni... >>

- Nos erre a kérdésre nehéz válaszolni, mivel még csak egy tanítvány vagyok. De életem eddigi részét a kyr tradíciók megismerésének szenteltem, és Doran iskolájának falai között a varázslás egy jelentős részével is megismerkedtem. Ám ez számomra még csak az út kezdete... a kardvívás pedig- előzöm meg az esetleges kérdést- családi hagyomány, mivel szüleim Erigow hercegség beliek, ahol a polgárok között a lövészkedésnek, a kicsivel rangosabbaknál pedig a kardvívásnak volt éppen divatja gyerekkoromban.

Közben a papírost és a tust elteszem és visszatérek az ebédhez, de a könyvet és a térképet is az asztalon hagyom. A könyv felcsapott oldalán az alkar izmairól, az inak működéséről, a csontok megnevezésén keresztül az azt behálózó idegpályákig mindenről ír. Az egyik lapon egy láthatóan kézzel odabiggyesztett jegyzet ami a mágiával történő mozgatásra utal, alatta pedig egy tussal rajzolt szimbólum.

- Egyébként Tiadlan nincs is olyan közel ide. Hogyhogy ide vetette a sors, már ha nem gond hogy megkérdezem.

Kien

Dagga kijelentését és távozását egy biccentés kíséretében veszem tudomásul.

//Ha jól értem, akkor Aelyn térképét látva lesz egy nagyjából hasonló elképzelésem a város elrendezéséről, mint amit az általad megosztott térkép is mutat.

<< Hmm, vajon melyik országból jövőnek gondolhat engem? Tán niareinek? >>
- Nos, lehet kicsit kiábrándító lesz Ön számára a válaszom, de mifelénk is az ervet beszélik. Tiadlanból érkeztem ugyanis. Való igaz, kissé messze van innen, és elég sokféle nép megfordulhat arrafelé de sajnos ettől függetlenül én nem beszélek más nyelveket - válaszolom Aelynnek bocsánatkérő hangsúllyal.

Amennyiben esetleg mégis hallottam volna már a drakkfa nevét más nyelven, például közös, niarei, stb, akkor szívesen megosztom vele. De, ha csak pyarronyul hallottam, akkor hozzá teszem majd:
- Bár gondolom ezzel sok újdonságot nem mondtam.

- Nem hinném, hogy véletlen egybeesés lenne, az említett okból kifolyólag felénk is becsben vannak tartva ezek a fák. Mondjuk én még személy szerint nem láttam egyet sem, csak már az elkészült botot fogtam a kezembe.

<< Érdekes ember, úgy látom ő is keresi és vágyja a tudást, mint mi a kolostorban. Ha ilyen könyvekkel utazik, felteszem olvasott már egyet, s mást. Biztos lenne mit mesélnie, ha rá tudnám venni. Ilyen szempontból nem bánnám, ha esetleg mindkettőnket kiválasztanának a kíséret tagjaként. >>
A könyv tartalmának megmutatására elismerően hümmögök. Próbálok beleolvasni gyorsan, amennyire az idő engedi, de figyelek a mellé fűzött magyarázatra.
- Értem - nyugtázom szóban is az elhangzottakat - Ezek szerint, ha jól gondolom Ön varázstudó lenne? Vagy esetleg csak kutatja a mágiát?

Aelyn

-Elnézést nem akartam megbántani, pláne nem lekicsinyleni a munkáját. Mifelénk azt legyen az kardforgató, vagy bérvarázsló az aki pénzért szegődik más szolgálatába zsoldosnak vagy inasnak szokás hívni bár ez utóbbit inkább írnokok, háziszolgákra szokták használni. De az ön esetében már értem miről van szó! Szerencsevadász! Remek szó. - intézem szavaim Dagga-hoz. - Jó készülődést akkor! - intek a törpe után.
<< Azt meg hogy amúgy ezek a körmönfont és homálys kifejezések mit is takarnak úgyis csak akkor fogom megtudni ha látom őt "munkában". >>

-Hah! Hogy tradícionális eszköz! Váó! Na ez teljesen új számomra.... meg kell mondanom, mifelénk nagybecsben tartják azon fa fajtát amelyből az a bot készült, máskülönben, szomorúan de be kell ismernem, fel sem ismertem volna.  Igencsak érdekes egybeesés. Úgy tudtam, bár rettentően nem merültem el eddig a történelemtudomány ezen részében  az elfek területein kívül, csak elszórtan, és nagyon ritkásan él meg ez a fa. Önök felé hogy hívják? Úgyértem hogy az ön anyanyelvén, amennyiben , és ha jól sejtem, az nem az erv. - kérdezem Kientől leplezetlen kiváncsísággal, affélével amivel a történetírók érdeklődnek a legendás hősök tetteiről.
Időközben előveszek egy négyrét hajtott papírt amire pár jelentéktelennek tűnő szó van felvésve, és miután a térképet félretettem - Kienhez közelebb tolva-  saját tusommal felvésem rá Kien nevét és a drakkfa szót, illetve ha kapok választ a kérdésemre megpróbálom a saját nyelvem írása szerint esetleg fonetikusan leírni az ő általa adott megnevezést.


- Hogy ez? -nézek az oldalamra, kicsit halkabbra váltva folytatom, miközben előveszem a könyvet - Nos, ez sokkal inkább az én fegyverem mint  a kard a derekam túloldalán. Szeretem a vívást, remek testmozgás és egészen gyakran szükség is van rá hogy az ember kicsit kieressze a gőzt, vagy hogy fizikailag s elfáradjon. Segít rendszerezni a gondolatokat, meg kitisztítani a fejet! Ugyanakkor ahogy Dagga úr sem, úgy én sem vagyok zsoldos vagy úgy kifejezetten mély szaktudással rendelkező harcos. - kis szünet után, az asztalra teszem a könyvet, végig símítok a borítóján majd ki is nyitom-
- "Atlas humanum",  amit ervre talán úgy tudnék fordítani hogy az emberi élet enciklopédiája. Az elfszabásúak fizikai és szellemi valóját tárgyaló könyv ez, a test mindenféle folyamatain túl, a lélek mindkét valóját górcső alá veszi, mindezt úgy hogy az alapvető mágiaelméleti kapcsolatokat is boncolja. Legalábbis így tudom, de még igencsak az elején járok. Nem túl egyzserű olvasmány- bökök rá közben egy ábrára ami az alkarfeszítő izmok működését mutatja.

Kien

A térképre pillantva körülbelül felméred, hogy hol is vagytok a városon belül, és hogy merre találhatók a nagyobb utak, negyedek, és hogy hogyan illeszkedik mindebbe a folyó.

Dagga

//Amikor befejezed a beszédet, kb. 13:35 van, így még valóban nem sietős a dolgod//

A baloldali folyosó rendkívül egyszerű elrendezésű. Bal kéztől kezdődően egytől ötig vannak számozva a szobák, majd jobb kéz felől jönnek visszafelé hattól tízig. Ez a hozzád közelebbi tíz helyiség, de a folyosó végén van további kettő. Az első egy fürdőhelyiség, a másik ajtaja az árnyékszék feliratot hordozza. Szemközt van egy utolsó ajtó, annak ablakán tisztán látod a hátsó udvart, mivel ott nincs mozgás. A hármas szobát kulccsal tudod kinyitni. A berendezése egyszerű, és praktikus, de mindenekelőtt a tisztaság tűnik fel. Nem mondanád meg, ha nem tudnád, hogy egy fogadó szobájába léptél, legalábbis eddig még inkább csak hallottál effélékről, vagy igen különleges helyzetekben tekinthettél meg hasonló szobákat belülről. Az ajtó bal oldalán a fal mentén és két lépésnyire az ajtótól van egy ágy, amin két ember is elférne, ha nincsenek rossz viszonyban. Az ágy mellett van egy ruhás láda, kis zárral, amiben van egy kisebb kulcs. A láda mellett van egy egyszerű négyzet lapú asztal, két székkel, rajta egy olajlámpás. A láda fölött van egy ablak, ami az oldalsó kertre néz. Szép halvány sárga függönnyel. A székek és az asztal a jobb sarokban vannak, attól visszább, az ajtó közelében a jobb fal mentén még egy polcos szekrény. A bútorok közötti középső térség nem nagy, nagyjából 3 négyzetláb, de maga a szoba 12 négyzetláb is meglehet, ami tágasnak mondható egy törpnek, egy emberkéz alkotta szobában.

Kien

- Valóban nem vetek meg mindent - mosolyodom el - Sőt, úgy vélem, mindenki használjon olyan fegyvert, amihez ért. Az egyáltalán nem lesz megvetendő.
- Persze, miért ne? Még a mesteremtől kaptam mielőtt útnak indultam volna. Tudja tradícionális eszköz arrafelé, ahonnan én jövök. Így egyszerre emlék és fegyver.
- Igen, úgy vélem. Jómagam legalábbis biztosan szerencsét próbálok ott.

A kérdésekre szép lassan válaszolok, láthatóan megfontolom a szavakat és kiélvezem a bort. Aztán tartok egy nagyobbacska szünetet, majd újra Aelynhez intézem a szavaimat:
- Önhöz hasonlóan nekem is megakadt a szemem valamin. Remélem nem bánja, ha szóba hozom. Ritkán látni kardforgatót, aki nemcsak szeret olvasni, de egyenesen magánál hord egy könyvet. Van esetleg valami különlegessége, ami miatt látszólag ekkora becsben tartja?

Illetve látva a kiterített térképet, igyekszem arra is vetni egy pillantást. Csak amúgy kíváncsiságból, de lehetőleg nem tolakodóan.

Aelyn

A karavánőrök terét megtalálod a térképen, a folyó túlpartján, a kanyarulat közelében. Az odavezető legrövidebb utat is könnyen fel tudod mérni, a Kék Tanyától északnyugatra egy úton az inkvizíciós székház utáni nagy kereszteződésig, ott bal kéz felé tovább haladva délnyugatnak. Az az út átvezet egy hídon, ami után jobbra kell fordulni, és követni a folyópartot az óváros nyugati faláig.

Aelyn

-Kedves egészségére! Habár az acélért nincs oda, ahogy nézem másféle eszközöket azért nem vet meg... - válaszolok Keinnek miközben a botjára sandítok és neki kezdek az ebédnek. Ráérősen lassan falatozok miközben az asztaltársaságommal cseverészek. - ... mert habár nem értek a fegyverekhez de az ott nem egy egyszerű vándorbotnak tűnik nekem, igazán szép darab. Szabad megkérdeznem honnan van?

Tovább falatozva Daggának is válaszolok - az ital visszautasítását a lehető legtermészetesebb dolognak vettem- :
-" Az vagyok amiért a legjobban megfizetnek". Hallottam már ezt a mondást csak kicsit másképp: "Van az a pénz". Szóval kegyelmed afféle zsoldos.

- Önök ezek szerint mindketten ellátogatnak erre a toborzásra? - ebéd közben kiterítem a térképem és megkeresem rajta a karavánőrök központját -amennyiben rajta van - és megnézem az odavezető legrövidebb utat.

Mindenki

A legény udvariasan megvárja a válaszokat, utána elindul egy korsó sörért és egy kupa borért, amikkel csakhamar vissza is tér, és a megfelelő személyek elé helyezi.

Aelyn

A legény nem vár külön fizetséget, így valószínűleg a hiteledből vonta le az összeget.

Kien

A bor jó minőségű, így élvezettel tudod elfogyasztani. Annyira nem találod erősnek, hogy már egy kupányi kiüssön, valószínűleg három- négy már befolyásolná a napod kimenetelét.

//Kalandbeli idő: 13:30//

Kien

- Nem, persze, jöjjön csak nyugodtan - szólalok meg először, mióta Aelyn hozzánk lépett.
- Igazán kedves Öntől. Egy kupa bort kérnék inkább ezesetben - válaszolok a nekem szegezett kérdésre egy apró mosoly kíséretében.
<< Remélem nem árt meg így indulás előtt. De legfeljebb majd óvatosan bánok vele. >>

- Jól látja, bár jómagam sosem voltam oda igazán a fegyverekért, az acélért. Úgy tapasztaltam, hogy ha valaki elég időt szán saját maga megismerésére és a számára megfelelő mozdulatok gyakorlására, akkor bármilyen egyszerű eszköz is fegyverré válik a kezében. Ha pedig sikerül tökélyre csiszolni mindezt, ő maga lesz a fegyver, amiről oly sokan csak ábrándoznak. Ez ugyan egy hosszabb út, mintha csak kardot ragadna az ember, vagy a törpe, de úgy vélem ez is egy olyan dolog, amely igencsak hasznos a csata után is.

Amint megérkeznek az italok, lassan belekortyolok a kupába felmérve milyen minőségű bort kaptam, majd ha ízlik óvatosan, apró kortyokban fogyasztom el.

Aelyn

-Ugye nem bánják ha csatlakozom, az ebédem erejéig. - a választ meg sem várva oda fordulok a legényhez aki az ételem hozta -  Kérnék még három .... sört? - Fejezem be a mondandómat egy kérdéssel ránézve előbb a törpe sörére majd végezetül kérdőn Kienre.- Már ha elfogadnak tőlem egy italt. Ön Kien uram mit iszik?
Miután helyet foglaltam visszatérek az előző beszélgetéshez.:
- Nos elhiheti jóuram, nem jelentkeznék ilyenféle munkára ha a fegyverforgatáson kívül nem lenne másféle tudásom ami hasznosítható egy ilyen megbizatás során. Tudják nem csak az acél nyújthat hathatós segítséget egy harc során, vagy után.  Gondoljon mondjuk a gyógyítokra. - mosolygok rá udvariasan. - És önök ezek szerint fegyverforgatók? Persze  tudom hogy nemindenki "alszik a vasaival", de Önöknél olyan sokat nem látok. - teszem fel a kérdést, majd nekilátok az ebédnek természetesen Kien válaszát még várom mielőtt végül elszalajsztanám a felszolgáló legényt az italokért. (Bármit is kér kien az lesz a harmadik ital)


//A nem nekem szóló leírásokat én nem olvastam el eddig amúgy, minek is tettem volna?  (A nekem szólóakban pedig nem találtam).

Mindenki

A fogadóban a beszélgetésetek közben egyre fogynak a vendégek, másból nem tűnik fel, hogy el is múlt a klasszikus ebédidő. A felszolgálók ürítik az asztalokat, a legények és a leányok egymással civakodnak játékosan mindeközben. Hármótokra nem fordítanak különösebb figyelmet, legfeljebb ha kiürült az egyik tányér, azt elviszik a jobboldali folyosóra, ahová a fogadós is hátrament. Aelyn ebédje viszont megérkezik, ugyanaz, mint a másik két ebéd volt: sült hús és zöldségek, jó karéj kenyérrel, meg egy vizeskancsó, külön pohárral. Mivel még nem foglalt helyet, jobb híján a felszolgálólegény a hosszúkás asztal közepére helyezi, ami előtt éppen áll, tehát Dagga és Kien közé nagyjából félúton, ahol nemrég a fogadós ült.

//Kalandbeli idő: 13:25//

Kien

//Ezek szerint akkor az asztaltól tértem vissza az asztalhoz. Legalább nem volt hosszú az út

Még gyorsan befejezem az elkezdett forma vonásait, mielőtt bezárom a könyvet és teljesen a beszélgetésre figyelek. A nevem elhangzásakor azért felnézek és biccentek egyet a újonnan érkezett irányába.
<<Remélem nem vette udvariatlanságnak Aelyn a viselkedésemet. Mindenesetre ha már Dagga úgyis válaszolt neki, akkor várok, van-e további kérdése.>>

Egyelőre nem szólalok meg, de alaposan, ugyanakkor lehetőleg nem tolakodóan végigmérem Aelynt.

Aelyn

//Igen, le volt írva, köszi hogy olvasod //

Dagga fekete szemű, sötétbarna hajú(lásd képen), paraszti ing, nadrág és öv van rajta, nomeg bőrmellény, ha állna, neked váll alá érne valamivel.

Kien enyhén vágott szemű, ami barna színű, és rövidre nyírt fekete haja van. Ha épp állna, nálad valamivel magasabbnak tippelnéd, és erősebb testalkatú. Egyszerű a ruházata: ing, köpeny, bakancs, pantalló, öv.

Mindkettejüknél van egy hátizsák, és ott van még a különleges bot is az ember mellett.

//Ráadásul most vettem észre, hogy testsúlyt nem írtál a karidnak, ami még jól jöhet, így ha nem akarod hogy én tippeljek, írj be valamit a megosztottba, meg akár a költségeidet is írhatod ott...//

Aelyn

-Hogy fegyverforgató? - kérdezek vissza miközben én is végig mérem a törpét - Magamat meg tudom ugyan védeni, de nem kifejezetten a fegyverforgatás a hivatásom. - nyitva hagyom a mondatot, de közben kezemmel megérintem az oldalamon függő könyvet.
- Hmmm.... erigowi? Ez érdekesen hangzik, Erigow azért nem a közelben van. Ezekszerint több részletet nem tudnak a munkáról? Mondjuk a báró nevét?
<< Persze ha nem az se gond, majd elmegyek és meghalgatom személyesen. >>

// Egyébként ta két asztalnál ülő hogy néz ki így közelebről? Le volt már ez írva valahol korábban?

Mindenki

//Most hagynék némi interakcióra lehetőséget//

Aelyn

- Oh hát persze. Máris megkérdezem őket. Köszönöm! -mondom a fogadósnak majd szememmel követem ahogy eltávolodik, kortyolok még eggyet a sörből, a szobám kulcsát az oldalamon lévő egyik erszénybe süllyesztem és utánna az említett asztal felé veszem az irányt.

- Üdvözletem! - állok meg a törpe és a húzott szemű asztalánál- Aelyn vagyok, utazó. - mutatkozom be majd egyből a tárgyra is térek.
- Dolien uraság az imént azt mondta hogy Önöknek adott tovább néhány részeletet valamiféle üzletről vagy megbizatásról ha jól gondolom. Mivel sietős dolga akadt azt mondta kérdezzem meg Önöket ennek a részleteiről. Lennének olyna kedvesek és megosztanák velem ezket?

Aelyn

- Nocsak. - vonja fel a szemöldökét a fogadós.
-Természetesen lehet róla szó. Fel is írom akkor valahova, hogy a legényeim is tudják, ha éppen nem lennék itt.
Azzal felfirkantja egy ruhája béléséből előkerülő kis könyvecskébe, hogy több pénzt adtál.

//Akk megfelelően levontad. What a generous bribe, my lige...ahogy a strongholdban mondják //

- Nem, egyáltalán nem indiszkrét a kérdés, de sajnos most egy kicsit eltelt az időm, és épp az előbb adtam részletekbe menő tájékoztatást annak a két úrnak. Talán lesznek oly szívesek, hogy elmondják neked, amit tőlem hallottak. - A fogadós eközben a már említett asztal felé mutat- Nem hosszú egyébként, de most sürgősen a konyhába kell mennem, és ott el tud ám húzódni az idő. Hivatkozz rám, és bizonyára megosztják veled az egyébként is nyilvános információt. Az ebédet pedig mindjárt küldöm. A szobád egyébként itt a bal kéz felőli folyosón van.

-Most bocsáss meg, de sietnem kell.- és azzal el is indul

Az említett asztalnál a pipázó törp és a papírral és tussal ügyködő ember ülnek.

Dagga és Kien

//Az asztalnál ültetek, miközben a fogadós adta a tájékoztatást, így nem tudom honnan tért vissza Kien, de tegyük fel hogy ekkor épp ott ültök //

Ahogy belépett a fekete ruhás férfi, hamar szóba elegyedik a fogadóssal. Ha különösebben nem foglalkoztok vele, akkor is látjátok az egyre apadó vendégseregtől, hogy kap egy kulcsot, tehát itt száll meg. A beszélgetés végén a fogadós felétek mutat valamiért, majd elsiet a jobb oldali folyosó felé. Talán ő lenne a tanácsos? Annyira nincs pompás ruhákban, mint képzeltétek a fogadós elbeszéléséből.

Dagga

//A szobád leírását külön majd írom, de még előbb történnek más események(már ha lesz párbeszéd köztetek). A kalandhoz kapcsolódó dolgokat ne a másik topicba írd légyszíves, mert ezért van ez a jelölés //

Kien

Miután megkaptuk az útbaigazítást visszatérek az asztalhoz és hogy teljen az idő, előveszek a rajzok tárolására szolgáló könyvemet, illetve egy tust, majd nekilátok, hogy emlékezetből megörökítsem a látványt, ami annyira megfogott a városba érkezéskor. Ha senki nem szól hozzám, ezzel elleszek indulásig, amikor is a hátamra kapom a holmimat és csatlakozok Daggahoz a Karavánőrök Céhéig vezető úton.